Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1958-1959

1959. április 25., kibővített tanácsülés - Napirend: - 1. A nacionalizmus elleni harc problémái. - 2. Az év végi vizsgaidőszak programjának megbeszélése. - 3. Bejelentések. - 1. Az 1959. április 18-i rektori értekezlet anyagának ismertetése. - 2. Magyarból egy tárgyas felvételi előkészítő tanfolyam szervezése. - 3. Felhívás május 1. méltó megünneplésére.

5fegyvertársát az u*n* szegedi gondolattal, a keresztény-nemzeti eszmével, a revizionizmussal és a fasiszta fajelmélettel, szemmel láthatóan azért, hogy elhomályosítsa és beszennyezze népünk előtt nagyszerű történelmi teljesítményének, a dicsőséges tanácsköztársaságnak az urlakodó osztály elleni harcra mozgósító emlékét, rágalmazhassa a Szovjetuniót, a rev-iz inizmus sál pedig el igyekezett terelni a figyelmet arról a gyalázatos nemzetámlásról, amellyel népünk feletti uralmát visszazserezte, leplezte a társadalmi bajok igazi okát s minden baj kutforrásaként az ország területi megcsonkítását tüntette fel, ugyanakkor az u*n«integer liagyarország visszaszerzésére irányuló propagandája imperializmusának átlátszó takarója volt*

Csupán az ideológia síkján végigfutva a nacionalizmus fejlődésén láthatjuk, hogy a soviaizmus nem más, mint 3 nacionalizmus reakciós változáta, amelyből elmaradt sz előbbinek minden időtálló tartalma, ugyanakkor viszont megmaradt, sőt uj elemekkel bővült mindaz, ami sajátos burzsoa termék voltj a nem magyar népek elnemzetlenité- sére való törekvés, annak érdekében a népfck nyelvének, julturájának és történeti szerepének utszéli ócsá láss, 3 dolgozó osztályok kirekesztése a nemzeti közösségből, az uralkodó osztályokra korlátozott u*n. nemzet szédelgő dicsérete és undorító tömjénezése, a dolgozó osztályok lenézése s jogos osztályharcuk nemzetellenessé nyilvánítása, rendőri üggyé silányitása s ilyenként való kezelése*

Mindezek alapién agy óélem, a tautológia hibájába esünk, amikor a nacionalizmus és sovinizmus elleni harcról szólunk* Úgy vélem, elég, he csak egyiket, még pedig a sovinizmus szót használjuk, azért, mert a mai nemzedékünk már csak a nacionalizmusnak ezzel a reakciós válfajával találkozott közvetlenül a hallgatóink tudatába is ennek szennyezése került be* Hallgatóink középiskolás korukban tanultak a nacionalizmusról, a mi törtenettanitásunk jelenleg még meglehetősen statikus /éppen nem dialektikus/ jellegénél fogva megismerték ennek haladó vonásait, megtanulták azokat a nagysze ü kifejezéseket, amelyekkel nagy költőink a haza és a nép iránti szeretetüket kifejezték, tudják, hogy ezek a költők és politikusok nacionalisták voltak, de nem tanulták meg azt, hogy a nacionalista Ideológia a burmsoa reakciós történelmi szerepe következtében és idején miként vált nemzet- ellenes sovinizmussá* így a nációnál! mus azonosult bennük a hazafiasság eszméjével. Módszertani szempontból fontos, hogy csapásainkat pontosan oda irányítsuk, ahová kell s a tiszta terminológia ehhez segíti megóv attól, hogy hadakozás közben olyan területet sértsünk, amit sérteni nem áll szándékunkban s ezáltal olyan ellenállást idéz- . zünk fel, ami lényegében nem ellenséges érzésből fakad, de ellenséges érzéssé fejlődhet. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a revizi onizmus viszont nem fálfaja, hanem eszköze a sovinizmusnak, amiért e sovinizmus és revizinakizmus elleni küzdelemről beszélni pleonazmus, hiszen az előbbi elleni küzdelem az utóbbi ellen is irányul, lévén es annak egyik* eszköze csupán*

Áttérve a sovinizmus mai megjelenési formáira s ezek gyökerére, mindenekelőtt azt kell megállapítanunk, hogy ezeknek felbukkanásával akkor is számolnunk kellene, ha nem lennének társadalmunkban maradványai a burzsoáziának - holott; vannak - s ha nem lett volna jobboldali elhajlás,/1956-os ellenforradalom/ smely elősegítette a soviniszta nézetek elburjánzását 194-5 előtt u.i* a sovinizmus, a nemzet valóságos érdekeit a grófok, főpapok, bankárok és gyárosok asztalára terítő az álmagyarkodás ment át az u.n* ’’nemzeti" közvéleménybe* £m plántálta a sajtó, a szinhá*, a mozi, a rádió, a jogi és politikai intézmények, a templom és az iskola* Csoda-e ha fő tartalma lett az uralkodó osztály uralkodó ideológiájának s ha hellyel-közzel még oda is behatolt, ahol - a nyilvánvalóan ellentétes érdekek miatt - tartós gyökeret verni ne 1 tudott, a munkások és /hagyobb mértékben/ a paraszttok közé, a kispolgárságnak pedig fő tudatelemévé lett?