Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1955-1956
1956. január 23., tanácsülés - Napirend: - 1. A káderfejlesztési terv problémái. - 2. A Rajz Tanszék megszüntetése.
- 2 idős oktató sem foglalkozik tudományos munkával, önmaga továbbképzésével. A'tanársegédek és adjunktusok nem élnek a levelező aspirsn- tura, a tanszékvezetők és docensek pedig a rövidített espirentura lehetőségével. Mindezeket a hiányosságokat a második ötéves terv igyekszik felszámolni. A kéderfejlesztési terv lehetővé teszi, hogy a fenti hibákat fokozatosan kijavítsuk. Az Utasítás élesen felveti azt a követelményt, hogy az egyetemeken és főiskolákon ez oktatókkal szemben magasabb politikai követelményeket kell támasztani, mint bárhol a gyakorlati élet többi területén. Rákosi elvtárs hangsúlyozta ez őszi egyetemi rektori értekezleten, hhgy kédermunkánk legfőbb irányelve továbbra is a türelmes nevelőmunka legyen. Aki nem fejlődik ennek dLenére sem, azzal szemben kénytelenek vagyunk adminisztratív intézkedést tenni, bár ehhez nem szívesen fordulunk. Meg kell nyíltan mondanunk, hogy akikről az elkövetkezendő időszak során bebizonyosodik, hogy nem képesek kellő, a felső- oktatás magasabban megszabott igényeinek megfelelő fejlődésre, továbbá a hallgatók szocialista szellemű nevelésére, azok nem maradhatnak a felsőoktatás mag területén, hanem kaü meg kell elégedniük azzal,, hogy kevésbé magas igényű oktatási területeken nyerjenek elheüy ezést. Az Utasítás hangsúlyozza, hogy minden oktató számára biztosítani kell szakmai, tudományos fejlődést. A K.V.határozata kimondja, hogy minden egyetemi oktatótól meg kell követelni a tudományos munkát* Ennek érdekében minden oktatónak meg kell lennie a tudományos továbbképzési tervének a kéderfejlesztési terv elkészítése alkalmával. "Növelni kell a tudományos fokozattal rendelkezők számét, az oktatói utánpótlás körében elsősorban a rövidített aspirantura intézményének fokozott kihasználásával." az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a tehetséges és politikailag szilárd fiatal oktatók fejlesztésére. Utasítás e szavai érte- vonatkoznak. Véget ért Wái V* AV* e«oiib| a« ca acüuu VJk auvoaűa« uuuhWl azzal is,meg lehetett elégedni, hogy "a főiskola jobb középiskola, magasabb szintű tanítóképző legyen". Jelen szakaszban a felsőst az, hogy a főiskoláknak, s igy a miénknek is fel kell zérkózniok az egyetemek mellé. Meg kell alapozni továbbá a főiskolák szakmai tekintélyét. Ma már nem lehet megalkuvás oly mértékben, mint a főiskola megalakulásának kezdetén. * Tudomány- egyetemeken a docensi fokozathoz tudományos munkát és kandidátusi fo- kozatit kivannak meg. Vagy olyan oktató'is lehet docens, akinek 2o-25 évi működése van, aki nem alkotó típus, hanem reprodukáló típus, s akinek gazdag pedagógiai tapasztalatai vsnnak, s ez a tény kiegyensúlyozza a tudományos munka terén mutatkozó hiányt* Ha a docensi javaslat nincs alátámasztva kellő tudományos munkával, akkor a főiskolák könnyen kátyúba rekedhetnek. Itt küzlümP hopr az OM Kollégiuma a há- rflR-fAÍ3kola_7_dQ^ensl pályázati .javaslata közül egyes sem fogadott El... m&r.t_a_pálvagók szakmal-tucloinánvoa^iaunkás sápéi. publikációját nem tartotta m&E Uielc/ itonek. Lzt a tényt tanszékvezetőink i/y verőik tudomásul^es_igy_is_ vigyék, távább, a .tanszéki oktatók felé, azzal a buzáltag.ssl, hogy minél-Sgámosabban igyekezzenek emelni szakmai szin- YBRaluks^-ep tudományos publikációjukat növelni. A feladat tehát az, hogy a mar kinevezett, meglévő docenseink, főiskolai tanáraink, de k± tanszékveuetőink legfőképpen éljenek a rövidített aspirantura lehetőségeivel. Minél többen szerezzenek tudományos fokozatot /kandidátusit, majd pedig doktorit/. A fiataloknál szorgalmazni kell azt, hogy ez ált, iskolai tanári oklevéllel rendelkezők minél hamarább megszerezzék a középiskolai tanári oklevelet. A kiválóbbak pedig e levelező aspiranturárs jelentkezzenek* Ne éljen senkiben sem ez az aggodalom , hogy nehéz az aspiranturába való bejutás, sokkal könnyebb a
