Pécsi Pedagógiai Főiskola - értekezletek, kari-, tanácsülések, 1953-1954
1953. november 20., tanácsülés - Napirend: - 1. Az első negyedévi tanulmányi és fegyelmi helyzet. - 2. Gazdasági beszámoló.
hogy nem minden tanszéknek van metodikusa. /orosz, testnevelés, rajz, ének, történelem/* Sem vitás, hogy az általános iskolai módszertan kidolgozásában éppen a ped#főiskolainak kell él njárnidk* hiába segítenek a fent említett tanszékek vezetői ee dolgozói ebben a munkában és hiába állítunk be gyak.isk.nevelőket erre a munkára, kielégítően csak olyan ember oldhatja meg azt,a kérdést, aki energiája, és ideje jpvát a szakmódszertani kérdéseknek szentelheti, áya k. is k* ne v o ló ink túl vannak terhelve, mert teljesértékü nevelő munka mellett a metodika» teendők ellátása határokig igénybeveszi teljesítőképességüket és bizonyos fokú elkedvetlenedést és fáradságot idéz elő náluk, feltétlenül szükséges, hogy az O.M. metodikasokkal lássa el a tanszékeket kivétel nélkül. / • A gysncfrló éves tanárainkkal körlevél formájában érintkezünk. 320 gyak.évos t anirunk* működik kint. készükre megküldtük az államvizsgához szükséges tételeket és helyzetjelentést kértünk be. A most érkező jelentések azt bizonyítják, hogy nagy többségük derekasan helyt áll. Az iskolák igazgatóitól beérkező információ ezideig megnyugtató. Reméljük, hogy a továbbiakban is derekasan helyt állnak, lesz idjejük arra, hogy az államvizsgára jól felkészülhessenek. üy a kar 1 óó v es e k osl való eddigi foglalkozást nem tekinthetjük kielégítőnek, üár az igazgatók jelentésekben beszámolnak működésűkről, egyszer egy esztendőben összejönnek konferenciára és körleveleken keresztül is adtunk segítséget;, mindez nem Változtat szón a tényen, hogy gyakorlóévőse ink a legkülönbözőbb munkakörülmények és illetőségek között vé$ik aumkájukat. Továbbtanulásuk és fejlődésük nem eléggé intézményesen és tervszerűen van biztosítva. Ha a gyakorlóévét maximálisan és hűtésén akarjuk felhasználni, akkor abból az elvi meggondolásból kell kiindulni, hogy a gyakorlóéves aég nem fejezte be tanulmányait, a pedagógiai gyakorlati képzésének még tovább kell folynia, h pedagógiai gyakorlati képzés a pedagógiai főiskola által megadott szempontok és terv szerint abban az általános iskolában történik, ahová a gyakorlóévest beosztják és e munka közvetlen irányitója és ellenőrzője az illetékesen általános iskola igazgatója* feltétlenül szükséges lenne egységes utmutóban megjelölni az általa-» nos iskolai igazgatók felé azokat a feladatokat és irányelve et, amelyeket a gyakorlóé vese k munkájának me gá 11a pitááánál, fejlődésük irányításánál és ellenőrzésénél szemelőtt kell tartani. Bem engedhető meg az, hogy a gyakorlóéveseket mint legfiatalabb nevelőket, azonnal elhalmozzák rengeteg munkával és az államvizsgára való készülésük nincs megfelelőképen biztosítva. Az is teljesen helytelen, hogy az igazgatók azt várják a két éves főiskolát végzett hallgatóktól, hogy már mint kész és gyakorlott név lök kezdjék meg munkájukat. Be botránkoz- zanak meg azon, hogy a g akorlóévesek nem értenek az iskolai adainiszt- rációhoz, hanem tanítsák meg erre őket, hisz a gyakorlóévét többek között erre is fel kell használni. A kit éves főiskola igazán csak az alapismereteket és készségeket adhatja meg. A továbbképzés éppen ez illetékes igazgatók feladata is. Kívánatos lenne a gyakorióévesek egész évi munka és tanulási programaját megszabni úgy, amint azt a levelező hallgatóknál a főiskola teszi. Szükséges lenne a gyakorlóéveseket állami költségen a két félév végén kötelező konferenciára berendelni, hogy számot adjanak a beütemezett anyag elvégzéséről, gyakorlati megvalósításáról, az igazgatók és a nevelők segítő munkájáról, Az nemcsak a gyakorlóóvese et ösztönözné komolyabb évközi munkára, de a főiskola elsősorban a pedagógiai tanszék is sokat tanulna belőle, meglátná munkájának jó és rossz oldalát és az egész főiskolai elméleti oktatás értékes tanulságokat szűrhetne le a konferenciák tapasztalataiból és fokozná az egyes iskolák igazgatóinak felelősségérzését is.
