1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 21. ülés
96 XXI. ülés naplója.Januar 15-én 1848. ircnet. feiirá- ményem a tek. KK. és RR. javaslatától nem csak az egyes javaslat'aéma-pontokban, hanem magukban az elvekben is, mellyekcn j *nemíe'tisJj/8a törvényjavaslat alapszik, különböző lévén, ha a tekint, tárgyában.° Rendek többsége a felállított elvektől el nem tér, az általánosságban mondottakat minden egyes szakasznál ismételni szükségtelennek tartom. A tek. RR. most — a mint ezt a felírásban kijelentik— azt kívánják, hogy a magyar nyelv tárgyában minden további intézkedéseknek szüksége megszűnjék, és c végett, csaknem szóról szóra ismétlik az utósó országgyűlésből fölterjesztett törvényjavaslatot, azokra pedig, mik ugyanazon országgyűlésnek második törvény czikkc által elintéztettek, egyátaljában semmi, vagy igen kevés figyelemmel sem látszanak lenni. Ugyanis, ámbár az érintett törvény czikk 1. 2. s 3-ik §§-ai a törvényhozás nyelvének a magyart kijelentik, és ámbár ez már oily annyira foganatba vétetett, hogy miután maguk a kapcsolt országok követei is — a horvát nemzet iek a magyar iránti rokonszenvét tettleg tanusitandók — a törvényes határidő elérkezése előtt, kötelességökön túl, magyarul szólalnak fel, s a törvényhozásnak egyik ága sem eszközöltetik többé más mint magyar nyelven : a tek. RR. mégis a jelen törvényjavaslatnak második §-ában azon kivánatot ismétlik, hogy a törvényhozás nyelve a magyar legyen, minek szükségtelenségét maguk a tek. RR. is alkalmasint kénytelenek lesznek elismerni; mert máskép azt kellene gyanítanom, hogy a tek. RR. az országgyűlési törvény czikkelyeknek más nyelvekre leendő hiteles fordítását is megakadályozni, és ekkép maguknak a hazai törvények megélhetésének minden módját a kapcsolt országok előtt elzárni szándékoznak, mit én egyátaljában fel sem tehetek; és ennélfogva a törvényhozási nyelv iránt minden további intézkedést ellenezni bátor vagyok. — Ugyanazon §-ban mondatik továbbá az is: hogy az országlási és hivataloskodási nyelv ezentúl egyedül a magyar leend. I)e ezen kívánat is az utósó országgyűlés 2. törvény czikkc 4. 5. és 6-ik §§-ai által olly terjedelmesen beteljesedett, hogy ha a tek. RR. azon intézkedéseket, mellyeknek szükségét e részben még fenforogni vélik, bővebben elő nem sorolják, akkor, véleményem szerint, ezen javaslatnak sincs valódi értelme , hacsak a tek. RR. a magyar nyelvet, a közkormányzás tekintetében , egyedül a kapcsolt országokra még inplicite kiterjesztetni nem kívánják, mire mutat csakugyan azon körülmény is, hogy ezen törvényjavaslat által, csupán olly esetekben szándékoztatik más nyelvvel való élés megengedtetni, mellyckre nézve vagy kivétel, vagy különös rendelkezés történik. — E szerint tehát ő felségének és a fő udvari vagy a kormányszéknek a kapcsolt országok törvényhatóságaihoz bocsátandó minden inlézvényeik, nem különben a kapcsolt országokból a felebbezés utján felérkező minden perekben, a felső törvényszékek által hozandó Ítéletek csupán magyar nyelven lennének szerkesztendők. Mi által a kapcsolt országok lakosai a felsőbb rendeleteknek és a felsőbb bíróságu Ítéleteknek érthclésetöl elesvén, és e részben a fordítókhoz folyamodni kénytelenek leendvén, életöket és vagyonukat veszélyes bizonytalanságnak kitéve lenni tapasztalnák. Akép pedig maguk ezen országok, nem mint egy külön nemzeti fenállással bíró ország, melly joggal igényelheti azt, hogy a közös kormánytól olly nyelven kormányoztassék, melly nála is otthonos, vagy legalább hivatalos, — hanem mint tulajdon nemzetiséggel nem bíró, és Magyarországnak kiegészítő részét képező vidék tekintetnének; miben küldőim megegyezni soha nem fognak. — A kapcsolt országok jogai és szabadságai, egy szóval azoknak országos nemzeti és municipalis fenállása nemcsak a királyi kiváltságos és hitlevelek, hanem hazánk sarkalatos törvényei által is biztosíttattak, mcllyck milly nagy tekintélyben állottak legyen mindenkor a magyar törvényhozás előtt, erről számtalan törvényeink világos tanúbizonyságot tesznek, — mcllyck közül csak a következőket akarom clőszámlálni, jelesen: 1. Mátyás 2-ik Decrctumának 13-ik t. czikkc, — Ulászló i-ső Decrctumának 1-ső t. czikkc, nem különben ugyan ezen király alatt, 1492-ik évben alkotott, és a törvénykönyvbe igtatott Slavonországi törvények, illy czim alatt: Articuli Nobilium Regni Slaroniaeu, mellyekhez hasonló módon 1. Ferdinand alatt, 1538. évben „Constitutiones Ilegni Slaconinenév alatt keletkeztek. Továbbá 1600. 27., — 1622. 49., — 1649, 33., — 1681. 66., — 1687. 22.,— 1715. 120., és 1791 58. Ezen törvények által biztosított jogaink és szabadságaink az 1723. 3. és 1741. 8. t. ez. értelmében szintúgy sért— béliének, mint magának Magyarországnak bármclly alkotmányos jogai. Fennebbi jogaink közé tartozik pedig, az 1715. 120. t. czikk tanúsítása szerint, a kapcsolt országoknak azon hatósága is, hogy municipalis statútumokat alkothatnak, mellyek ha ő felsége által megerősíttettek, érvényességük semmi további kérdés alá többé nem vonathatik. Illy municipalis törvény alkottatott az 1805-ik évben, és 1806-ban megerősittetett, — mellynélfogva a latin nyelv a kapcsolt országokban hivatalos nyelvül fogadtatott el; mind e mellett azonban a tek. RR. a törvényjavaslatnak nemcsak a 2-ik, hanem 7-ik és 8-ik §-aiban is, a kapcsolt részeknek a kormánnyal és az egyes magyar törvényhatóságokkal leendő minden hivatalos érintkezéseit egyedül magyar nyelven elintéztetni, és a latin nyelv használhatását csak a kebelökben folytatandó ügyekre és a köztanácskozásokra nézve fenhagyatni kívánják. — Az imént említett intézkedés a kapcsolt országokra nézve kettős sérelmet foglal magában, mellyek egyike abban áll: hogy ezen országoknak hivatalos nyelve, belecgyezésök nélkül, jogaik világos megsértésével, olly módon megváltoztattatnék, miszerint úgy az igazság és a méltányosság, mint a közigazgatás szempontjából, a kapcsolt országok állapotja — mint már fölebb mondatott — legnyomasztóbb lenne. A másik pedig az: hogy ekép a kapcsolt országok nemzetiségének megsemmisítése egyenesen eléretni czéloztatik, és pedig épen akkor, midőn a magyarral alkotmányos társulatban levő nemzetünk a százados álomból fölébredvén, egy uj municipalis törvény által, tulajdon nemzeti nyelvét hivatalos életre fölemelni, és akép nemzetiségét biztosítani kívánja. A tek. KK. és RR-nek ebbéli lépésén pedig én annyival inkább bámulok , mivel épen a magyar nemzettől — melly tulajdon nemzetisége mellett olly kitűnő buzgóságot fejtett ki — méltán lehetett várni azt, hogy azon közmondás szerint ,.quoil uni justum alteri aequumu a horvát-slavon nemzetnek is tulajdon nemzeti nyelve melletti buzgalmát méltányolni fogja , nem pedig egy holt nyelv használatát magukban a köztanácskozásokban kényszeritőleg fentartani, és igy a nemzeti nyelvnek minden kifejlődéséi már csirájában elfojtani igyekezend. A tek. KK. és RR-nek a kap-
