1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1848 / 21. ülés

\\l. ülés naplója, .lanuar 15-én 1848. már serdülő felben mcgdöntsc. Egy Hlyen törvényt Kí­vántak a tek. KK. és RR. első alkalommal javaslatba hoz­ni , és nagylelkíileg életbe léptetésére hat évi határidő­től felfüggeszteni, időközben a fenálló gyakorlatot ma­ga épségében fenhagyván. — No de kérem alássan, hat évi határidőt szabtak, — ez csak ugyan, hogy mást ne mondjak, furcsa dolog. Fiúménak, hol századok óta, mindig olaszul beszéltek, Írtak, tanácskoztak, tanultak, imádkoztak, de még gondolkodtak és álmadtak is, azt mondani: nesze még hat év, — azután ennek mind ma­gyarul kell történni, mert úgy akarjuk, és a hazának ja­va azt kívánja; — mintha ollyas valamit csak úgy fel­fújni lehelne, majdAmonaba, Priminibe, vagy Valparai­­zában, ügybarálinkkal magyarul leveleztünk volna, vagy legalább küldöttünk volna magyaiul szerkesztett váltó­kat és áruszállítási téritvényeket, hogy érvényesek le­gyenek, és szállítottunk volna le a tengerpartra jámbor komáromi ácsmestereket, vitorlás hajóink készítésére; ezekkel természetesen magyarul szerkezeit szerződésre lépheténk. Bezzeg szépen állanánk Magyarország óhajtva várt rcménydús közvetlen világkereskedésére nézve, — ró­lunk nem is szólva, eleget beszéltem, hogy nem elég ahhoz hat év, de hatvan sem, és hogy küldőim álaljá­ban nemcsak minden határidő, de bármelly kötelező tör­vény ellenében, e részben ünnepélyesen tiltakoznak; és he illyesmire majdan valahára bekövetkezend a kedvező idő, akkor majd maguk fognának clőállani, és mondani: iine itt van a pillanat; — és azt adták feleletül, hogy csak hadd maradjon olt az a hat év, — lesz az alatt még országgyűlés, és ha majd bejelentjük: Uraim még nem mehettünk ennyire, készen leendnek a RR. a határ­időt több Ízben is meghosszabbítani; — na hiszen jól van, de ha mi haza hoztuk volna Fiúméba ezt a biztató hirt, ugyan ki hitte volne cl valóságát, bizony senki sem, és lett volna zavar elég, több is mint kelletik, még két­ségbeesés is. — Már most térjünk át azon áldott gyakor­latra, mellyet mindig felemlítenek, ha valami bonyolódott viszonyokról van szó. Évek előtt ezen gyakorlat igen egyszerű, és körülményeinkre nézve, alkalmazásában na­gyon könnyű volt, s azért czéljának tökéletesen meg­felelt: de bizony az 184-'l— ik évi országgyűlés berekesz­tése után, kihirdettetvén az ebben hozott törvények, ezen ennekelőtte minket igen megnyugtató gyakorlat, a II. törvényczikknek — legalább a mi felfogásom szerint — itt ott történt félremagyarázása által, igen megzavarta­tott, és mondhatom, olly annyira elfajult, hogy küldőim rajta megdöbbenvén, már is feljajdullak, és talán épen ezen körülmény egyik volt a leghathatósb okok közül, mely­­lyek küldőimet arra bírták, miszerint nekünk olly annyi­ra megyhagyák, hogy később előadandó kívánságaiknak teljesítését minden kitelhető módon sürgessük, és a te­kintetes KK. és RRnck kegyes pártfogásába ajánljuk. — Többnyire csak a mondottakat fogom ismételni, de kö­veti tisztemben híven eljárni szoros kötelességem lévén, kénytelen vagyok a tek. KK. és RR. türelmességét és figyelmüket alázattal kikérni. — Fiúméban , emlékezetet felülhaladó időktől, földterületi helyzeténél, s az olasz lartományokkali folytonos kereskedői viszonyainál fogva, az uralkodó nyelv mindig kizárólag az olasz volt; — ott minden köztársadalomi és kereskedői álladalmakban, úgy minden ottani királyi és egyéb közhivatalokban — kive- 1111 Napi J hőt. vén Kevés esetekben a latin és német uvclvck alkalma­, t . . , , si, és 1 örvény -zasat — kizárólag az olasz nyelv divatozik, mellyet min-javaslat»n<*. denki ért, és melly közönségesen társalgási és érteke-e''noni"cts»'cgS zési orgánumul szolgál. Maga a kerületi kapitányság is,tir6'ÄI’ÄB- hivatalos eljárásaiban, kirekeszlőleg az olasz nyelvet használja, és a felsőbb kormányszékekhez intézett fel­írását, — noha az 1822-ik évben Magyarország koro­nájához történi utósó visszacsatolása előtti időkben, majd az olasz, majd a latin nyelvvel élt, —mégis az 1822-ik évtől fogva, folytonosan olasz nyelven szerkezvek, és a helybeli k. kormányszék utján clőmozdittaltak. És ezen annyi éveken keresztül szüntelen folytatott gyakorlat el­lenében, a felsőbb k. kormányszékek részéről soha sem­mi kifogás nem tétetett. Más oldalról pedig a kerületi ka­pitánysághoz a legfelsőbb s felsőbb kormányszékektől, a határozatok és intézvények, a helybeli kormányszék ut­ján, mindig latin vagy olasz nyelven érkeztek; és ha va­­lamelly felsőbb határozat közvetlenül közöllclelt, vala­­mint a magán feleknek kézbesítendő folyamodványi hát­iratok, — ezek mindig latin nyelven valónak szerkeszt­ve. Azonban a legújabb időkben, az udvari Kanczella­­riálól, a kir, Helytartótanácstól és a felsőbb törvényszé­kektől, az intézvények és Ítéletek magyar nyelven kezd­tek érkezni, és a magán felek is, folyamodványaikra, magyar hátiratot nyertek. Természetesen, fel s alá jár­tak a városban, hogy valakire akadjanak, ki majd — ha jó kedvén találják — felebaráti szeretctből elmondja nekik, hogy mi van benne; magamnak is volt szeren­csém több ízben tolmácsul szolgálni. — És a váltótör­vény széken is, az illyen Ítéletekre nézve, több gyönyö­rű jelenetet tapasztaltam. Megjött a Hétszemélyes táblá­tól az ítélet; megértették a bírák, igaz, — de ott vol­tak a kereskedői ülnökök, a tanács jegyző, a perben ál­ló felek és ügyvédeik; — aztán elolvastuk nekik az íté­letet, a mint kelletik, vagy talán jobban mondva, iá­juk olvastuk; senkisem értett belőle egy jottát sem; — de ha szépen kértek, perse úgy rögtönében, meg is magyaráztuk, — és a pervesztett fél még inkább sa­­nyargott, és csak úgy fejét csóválva illant el, — né­­mellyik még olly makacs is volt, hogy el sem akarta hinni, — és azt mondta rá: no de ez nem lehet, •— ta­lán mégis másképen van ott megírva. — No, de csak menjünk tovább. Rekövetkezett a fiumei és bukkari káp­talanok rendezése, és nehány új kanonok kineveztetett; megérkeztek ő 'felségétől az eredeti kinevezési, vagy adományzási oklevelek — Bakkariba latin, Fiúméba ma­gyar nyelven. A nép ezen rendezést számos évek óta mindig sürgette; és most hát forró óhajtását teljesülni látá, — volt nagy öröm benne; — eljött az annyira várt beigtatási nap, és az egyházban roppant szertar­tás ment véghez; nagynehezen találtak egy egyházi c­­gyénre, a ki majd elolvassa a magyar collationalis ok­levelet, és végre akadt egy az ottani gymnasiumban ta­nító piarista ; — elmentek a templomba, és szerencsé­sen felolvasta nekik ; bámultak rá a többi olasz 'papok, és az új kanonokok; a nép — mint álmában — körül nézett, — és tulajdonkép senkisem tudta, hogy no már most mi történik. — A kerületi kapitányság fontolóra ve vén ezen rögtönzött új gyakorlatot, és bizony azt nézte ki belőle: hogy a köz és magán dolgok körüli rendszeres és gyors eljárást nagyon hátráltatja; más 24 93

Next

/
Thumbnails
Contents