1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 21. ülés
\\l. ülés naplója, .lanuar 15-én 1848. már serdülő felben mcgdöntsc. Egy Hlyen törvényt Kívántak a tek. KK. és RR. első alkalommal javaslatba hozni , és nagylelkíileg életbe léptetésére hat évi határidőtől felfüggeszteni, időközben a fenálló gyakorlatot maga épségében fenhagyván. — No de kérem alássan, hat évi határidőt szabtak, — ez csak ugyan, hogy mást ne mondjak, furcsa dolog. Fiúménak, hol századok óta, mindig olaszul beszéltek, Írtak, tanácskoztak, tanultak, imádkoztak, de még gondolkodtak és álmadtak is, azt mondani: nesze még hat év, — azután ennek mind magyarul kell történni, mert úgy akarjuk, és a hazának java azt kívánja; — mintha ollyas valamit csak úgy felfújni lehelne, majdAmonaba, Priminibe, vagy Valparaizában, ügybarálinkkal magyarul leveleztünk volna, vagy legalább küldöttünk volna magyaiul szerkesztett váltókat és áruszállítási téritvényeket, hogy érvényesek legyenek, és szállítottunk volna le a tengerpartra jámbor komáromi ácsmestereket, vitorlás hajóink készítésére; ezekkel természetesen magyarul szerkezeit szerződésre lépheténk. Bezzeg szépen állanánk Magyarország óhajtva várt rcménydús közvetlen világkereskedésére nézve, — rólunk nem is szólva, eleget beszéltem, hogy nem elég ahhoz hat év, de hatvan sem, és hogy küldőim álaljában nemcsak minden határidő, de bármelly kötelező törvény ellenében, e részben ünnepélyesen tiltakoznak; és he illyesmire majdan valahára bekövetkezend a kedvező idő, akkor majd maguk fognának clőállani, és mondani: iine itt van a pillanat; — és azt adták feleletül, hogy csak hadd maradjon olt az a hat év, — lesz az alatt még országgyűlés, és ha majd bejelentjük: Uraim még nem mehettünk ennyire, készen leendnek a RR. a határidőt több Ízben is meghosszabbítani; — na hiszen jól van, de ha mi haza hoztuk volna Fiúméba ezt a biztató hirt, ugyan ki hitte volne cl valóságát, bizony senki sem, és lett volna zavar elég, több is mint kelletik, még kétségbeesés is. — Már most térjünk át azon áldott gyakorlatra, mellyet mindig felemlítenek, ha valami bonyolódott viszonyokról van szó. Évek előtt ezen gyakorlat igen egyszerű, és körülményeinkre nézve, alkalmazásában nagyon könnyű volt, s azért czéljának tökéletesen megfelelt: de bizony az 184-'l— ik évi országgyűlés berekesztése után, kihirdettetvén az ebben hozott törvények, ezen ennekelőtte minket igen megnyugtató gyakorlat, a II. törvényczikknek — legalább a mi felfogásom szerint — itt ott történt félremagyarázása által, igen megzavartatott, és mondhatom, olly annyira elfajult, hogy küldőim rajta megdöbbenvén, már is feljajdullak, és talán épen ezen körülmény egyik volt a leghathatósb okok közül, melylyek küldőimet arra bírták, miszerint nekünk olly annyira megyhagyák, hogy később előadandó kívánságaiknak teljesítését minden kitelhető módon sürgessük, és a tekintetes KK. és RRnck kegyes pártfogásába ajánljuk. — Többnyire csak a mondottakat fogom ismételni, de követi tisztemben híven eljárni szoros kötelességem lévén, kénytelen vagyok a tek. KK. és RR. türelmességét és figyelmüket alázattal kikérni. — Fiúméban , emlékezetet felülhaladó időktől, földterületi helyzeténél, s az olasz lartományokkali folytonos kereskedői viszonyainál fogva, az uralkodó nyelv mindig kizárólag az olasz volt; — ott minden köztársadalomi és kereskedői álladalmakban, úgy minden ottani királyi és egyéb közhivatalokban — kive- 1111 Napi J hőt. vén Kevés esetekben a latin és német uvclvck alkalma, t . . , , si, és 1 örvény -zasat — kizárólag az olasz nyelv divatozik, mellyet min-javaslat»n<*. denki ért, és melly közönségesen társalgási és érteke-e''noni"cts»'cgS zési orgánumul szolgál. Maga a kerületi kapitányság is,tir6'ÄI’ÄB- hivatalos eljárásaiban, kirekeszlőleg az olasz nyelvet használja, és a felsőbb kormányszékekhez intézett felírását, — noha az 1822-ik évben Magyarország koronájához történi utósó visszacsatolása előtti időkben, majd az olasz, majd a latin nyelvvel élt, —mégis az 1822-ik évtől fogva, folytonosan olasz nyelven szerkezvek, és a helybeli k. kormányszék utján clőmozdittaltak. És ezen annyi éveken keresztül szüntelen folytatott gyakorlat ellenében, a felsőbb k. kormányszékek részéről soha semmi kifogás nem tétetett. Más oldalról pedig a kerületi kapitánysághoz a legfelsőbb s felsőbb kormányszékektől, a határozatok és intézvények, a helybeli kormányszék utján, mindig latin vagy olasz nyelven érkeztek; és ha valamelly felsőbb határozat közvetlenül közöllclelt, valamint a magán feleknek kézbesítendő folyamodványi hátiratok, — ezek mindig latin nyelven valónak szerkesztve. Azonban a legújabb időkben, az udvari Kanczellariálól, a kir, Helytartótanácstól és a felsőbb törvényszékektől, az intézvények és Ítéletek magyar nyelven kezdtek érkezni, és a magán felek is, folyamodványaikra, magyar hátiratot nyertek. Természetesen, fel s alá jártak a városban, hogy valakire akadjanak, ki majd — ha jó kedvén találják — felebaráti szeretctből elmondja nekik, hogy mi van benne; magamnak is volt szerencsém több ízben tolmácsul szolgálni. — És a váltótörvény széken is, az illyen Ítéletekre nézve, több gyönyörű jelenetet tapasztaltam. Megjött a Hétszemélyes táblától az ítélet; megértették a bírák, igaz, — de ott voltak a kereskedői ülnökök, a tanács jegyző, a perben álló felek és ügyvédeik; — aztán elolvastuk nekik az ítéletet, a mint kelletik, vagy talán jobban mondva, iájuk olvastuk; senkisem értett belőle egy jottát sem; — de ha szépen kértek, perse úgy rögtönében, meg is magyaráztuk, — és a pervesztett fél még inkább sanyargott, és csak úgy fejét csóválva illant el, — némellyik még olly makacs is volt, hogy el sem akarta hinni, — és azt mondta rá: no de ez nem lehet, •— talán mégis másképen van ott megírva. — No, de csak menjünk tovább. Rekövetkezett a fiumei és bukkari káptalanok rendezése, és nehány új kanonok kineveztetett; megérkeztek ő 'felségétől az eredeti kinevezési, vagy adományzási oklevelek — Bakkariba latin, Fiúméba magyar nyelven. A nép ezen rendezést számos évek óta mindig sürgette; és most hát forró óhajtását teljesülni látá, — volt nagy öröm benne; — eljött az annyira várt beigtatási nap, és az egyházban roppant szertartás ment véghez; nagynehezen találtak egy egyházi cgyénre, a ki majd elolvassa a magyar collationalis oklevelet, és végre akadt egy az ottani gymnasiumban tanító piarista ; — elmentek a templomba, és szerencsésen felolvasta nekik ; bámultak rá a többi olasz 'papok, és az új kanonokok; a nép — mint álmában — körül nézett, — és tulajdonkép senkisem tudta, hogy no már most mi történik. — A kerületi kapitányság fontolóra ve vén ezen rögtönzött új gyakorlatot, és bizony azt nézte ki belőle: hogy a köz és magán dolgok körüli rendszeres és gyors eljárást nagyon hátráltatja; más 24 93
