1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 21. ülés
92 XI\. illés naplója. Január 15-én 1HÍH. izanat. feiirá- jajnak név'sorát, a főrendi tábla részéről: Gróf Keglevich sí, és törvény-'’ „ , ' ,, „ javaslat »ma-Gábor, fotamokniester, ■— Baro vay Miklós, koronaor, e>nem"i'tu'égs— Sztankovich János, győri püspök, — Marich István tárgyában. Dávid, veszprémi, — Gróf Zichy Henrik, mosonyi, — Gróf Andrássy György, sárosi, — Gyürky Pál, krassói Örs*. írom. főispánok, — Gróf Cziráky János, — Gróf Zay Káról,— '8*' Báró Jeszenák János, — Báró Redl Imre, melly találtalik az orsz. Irományok 24. sz. alatt. Elnök. Mindenekelőtt fel fog olvastatni a törvényjavaslat, a magyar nyelv és nemzetiség tárgyában álalá— nosan, azután pedig szakaszonként. Nádori ilélőmesler Ghicz-y Kálmán. Olvassa a törzs sz. vényjavaslatot, a magyar nyelv és nemzetiségről, melly az országos irományok közt 25—ík szám alatt fordul elő. Posega vármegye követe Farkas Sándor. Nekem szakaszonként nincsen észrevételem, hanem általánosan az egész (örvény javaslatra. Küldőim t. i. a magyar nyelv dolgában a kapcsolt részekre nézve uj intézkedést sem nem kívántak, sem nem kívánnak. Miután azonban a tek. HR. intézkedni méltóztaltak, kötelességem oda nyilatkozni : hogy Posega megye azon viszonyban és kapcsolatban , mellybcn eddig Horvátországgal létezett, továbbá is megmaradni kíván; és pedig annálinkább, mert mint Horvátországnak, vagyis a kapcsolt részeknek kiegészítő része magát oda tartozónak véli; s e szerint azt kívánja: hogy Acrőcze és Szeréin megyékkel együtt véve „alsó Slavoniau törvényes nevezet alatt érintessék a törvényben; mert Horvátországtól elválni sem szükséget, sem okot nem talál. Szükséget nem talál, mert Horvátországgal együtt a magyar szent korona alá tartozik; — okot nem talál, mert mostani állásával megelégszik. És igy alázalos kérésem oda megy: hogy a tek. RR. azon külön rendeletét, melly ezen törvényjavaslatban a 3 alsó Sla— voniai megyékre nézve tétetik, egészen kihagyni méllózlassanak, és azon kivételek, mellyck általánosan Horvátországra nézve tétettek, c három megyére is kiterjesztés— senek. Kívánom ezt annál is inkább, mert tudom, hogy fő kelléke a törvénynek a kivihetőség; azt pedig, hogy hat év után ezen rendeleiek nálunk kivihetők legyenek, nem hiszem hogy magok a tekint. Rendek is elhidjék. Bízzuk a dolgot az időre, és ne nyúljunk kényszerítő eszközökhöz, mert nem boldogulunk. — Utoljára kérdem a t. Rendeket, miután tudva van az, hogy a testvér honban, Erdélyben is a Szászok legújabban nemzetiségökre és nyelvűkre nézve előbbi állásukban hagyattak, micsoda lélekismérettel tagadhatják azt meg a tek. Rendek a kapcsolt részektől. — Yeröcze megye követe Dclimanich István. Utasításom Következtében kénytelen vagyok kinyilatkoztatni: hogy miután belügycink a tartományi gyűlésen elintézlettek; az 5-ik §-nak azon szabálya ellen, hol a jelen országgyűlés berekesztésétől számítandó G évig az alsó Slavoniai megyék a latin nyelv használatában meghagyatnak, küldőim részéről óvást teszek. Posega város követe Kusevich Svelozar. Utasításomnál fogva a jelen törvényjavaslatot, — a mennyiben, az a kapcsolt részekre is kiterjesztve van — nem pártolhatom; különösen nem pártolhatom annak 5-ik §—át, melly Posega, A crőcze és Szeréin megyéket, úgy ezek kebeleben létező királyi városokat a latin nyelv használatában meg G évig hagyja meg. En azon szakaszt annyival kevésbé tartom maga helyén, mert az 1805-ik évien tar- 1 tartott tartományi gyűlésünkön a latin nyelv iránt alkotott statutum világosan mondja: hogy a diplomaticai nyelv iránt csak magunknak van jogunk tartományi gyűlésünkön törvényeket hozni. De nem is lehet ezen törvényjavaslatot az említett három megyére kiterjeszteni mind addig, mig azok báni hatóság alá tartoznak, inig Slavonia név alatt vannak, és mig Horvátországgal szoros kapcsolatban állanak; mert könnyen megtörténhetnék, hogy nálunk egyszerre három diplomaticai nyelv lenne behozva. Hogy pedig azon három megyét Horvátországtól egyszerre ciszakasztani, és alsó Slavoniának nevét eltörölni nem lehet, maguk a tek. KK. és RR. is átfogják látni, mivel épen azon három megye a legújabb időkben egész Európa, s egész világ előtt Slavonia nevezet alatt ismeretes, s azokat a törvények is egész 1836-ik évig alsó Slavoniának elismerték. Ezen okokbol bátorkodom a tek. KK-al és RR-ct alázatosan felszólilni, hogy a törvényjavaslatból a kapcsolt részeket egészen kihagyni méltóztassanak; mert az sem valami jót, sem sikert, hanem talán ingerü.lséget fog maga után vonni, annyival inkább, mivel a törvényjavaslatnak amaz 5-ik §-a Slavoniának nevét, és Horváfországgali kapcsolatát megszüntetni látszik; mit küldőim annyiból is elleneznek, mert azon nevezetet igazi, és diplomaticai nevezetnek tartják , mit számtalan törvényeink is bizonyitnak. A Horvátországgali összeköttetést pedig szorosan megtartatni kívánják; s azon országgal, — mint a többi magyar hatóságok a szent korona alatt, — valamint századok óta békésen és szerencsésen éltek, úgy továbbá is élni akarnak. Alázatos kérésem tehát oda járul, hogy ezen törvényjavaslat a kapcsolt részekre ki ne terjesztessék. Szeréin megye követe Dubravay János. Posega követének c tárgyban előadott nézeteit tökéletesen pártolom. Fiume kerület követe Priviczer István. A midőn folyó hó 7-kén tartott országos ülésben, a szőnyegen forgott magyar nyelv és nemzetiség iránti törvényjavaslat — némelly, és azok között különösen a magyar tengermelléket is érdeklő szóbahozandó módosítások bővebb fejtegetése és megállapítása végett — nemes Pest vármegye érdemes másod követe által a kerületi tanácskozás alá ismét visszabocsáltatni inditványoztatotl, részemről is, ezen csakugyan többséget nyert indítványhoz szívesen szegődtem, annyival inkább, mivel— a mikor ezen kérdés első ízben tárgyaltától!, — minden iparkodásom daczára is olly szerencsés nem lehettem, küldőim e részbeni kívánságainak teljesülését kivívni, — sőt akkoron, mi reánk nézve olly törvény alkotása javasoltalott, melly nemcsak hogy kivihető nem vala, hanem ha mindazállal erőnek erejével reánk lolatik s foganatba vételik — ugyan hadd mondjam ki magyarán — csak arra szolgált volna, hogy a törvény és a fejedelmi szent szó által biztosított kiváltságos helyzetünket letiporva, házi és egyéb nyilvános bclviszonyainkat felforgatva, — a külfölddeli tengerkereskedői összeköttetésünket tönkre téve, nemcsak önnön boldogságunkat sarkaiban megingassa, de maga szeretett édes közös hazánk anyagi jobblete fölvirágzása tekintetéből, a tengermelléken át létesítendő közvetlen világkereskedésre épült, és általunk is hón táplált, avagy gyarapitandó buzgó reményeket meghiúsítsa, és azokat
