1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 18. ülés
Will, ülés naplója. Januar 7-én 18-18. quam constituere possunt, nullamque statuendi habent facilitatem“ hogy ha a tisztelt követ urak a törvényeknek hódolni akarnak, ez áltál meggyőződhetnek arról: hogy valamint mi a törvényhatóságainkban, úgy ők sem hozhatnak közgyűléseiken a magyar Diaeta határozataival ellenkező végzéseket; és hogy ellenben minden végzéseik csak úgy érvényesek, ha azok itt is helybe hagyatnak. — Ezeket a tett észrevételekre válaszolván; sajnálom: hogy most mikor oily sok, és fontos teendőink vannak, illy kérdések feszegcléseibe kell avatkoznunk, de ha kényszeritelünk; csak ugyan tisztába kell hozni azon kérdést, hogy a kapcsolt részek neve alatt mi értetik, és hogy a rész országok tartományi gyűléseinek hatásköre meddig terjed? )(02Y a felirat a kerületbe vitessen által én is kívánom J t 1 mert nem akaró n: hogy a törvényjavaslatban a kivételképpen megemlített Törvényhatóságok olly összeköttetésben nljanak, a mint ez a szerkezetben van. Ennél fogva az indítványt pártolom. — Túrmezei gróf Jozipovich Antal. Bukkan érdemes követe mindig csak engem ezáfol avval, hogy ö Morvát országban volt, jelen volt a tartományi gyűlésen, s hogy ott minden rendesen ment végbe. Ilivel ezt a követ ur mondja, tehát mindjárt Szentirás? A követ ur irányomban tovább menvén, engem akkor is ezáfol mikor nem szólla- 1 ok fel; mint ez a múltkor történt: Nekem úgy látszik, a követ ur fogadást telt engem mindig, kell vagy nem kell; czáfolni; mintha bizony evvel valamint nyerne; — mert nem tudom hogy lehet azt mondani: ott voltam, láttam; — hát mit látott mit hallott a követ ur? Semmit, — egynéhány zsiviót, s ezt talán maga is kiáltozta; de valami egyebet nem igen halhatott, nem is volt olt valamellyes kitünőféle ember. A tárgyhoz most nem szólok, csak azt jelentem ki feleletül, hogy én Morvát akarok maradni, az az magyar horvát, a Szláv párthoz tartozni pedig semmi esetre nem akarok soha. Jlortátország hütete Osegotich Metéli. Nem szóllalnék fel másodszor, hogy ha némelly olly kijelentéseket nem hallottam volna, mellycket hallgatással elmellőzni követi kötelességem tilt; kénytelennek látom tehát magamat némelly ellenvetésekre rövideden válaszolni. Mindenek előtt pedig a turopolyai képviselő urnák azt mondom; hogy azokra, mik beszédében a gyanusitási és személyes sértegetési szándékot világosan tanúsítják, mint a parlamentális discussio körébe nem is tartozókra, s annál fogva feleletet nem is igénylőkre választ adni szükségtelennek tartom. Ama kijelentését pedig, miszerint ő horválországot itt képviselve nem látja, és minket a kapcsolt országok követjeinek el nem ismer, én csak egyszerű állítás gyanánt tekintem, mclly nem nyom többet, mint a mennyit nyomnak más illy nemű puszta szavak, mellyek magán a dolgon egy cseppet sem változtathatnak. Végtére azon állítását, mintha azok, kik az ö úgynevezett magyar horvát pártjához nem tartoznak , nem akarnának horvátok lenni, avagy a horvát nemzetiséget s horvátország nevét akármikép megtagadni kívánnák, mint alaptalan vádat egyenesen visszaút ásítom, és annak a leg ünnepélyesebben ellenmondók, inellynck helytelenségéről maga is meggyőződhetett vala, ha szavaimra figyelt volna, midőn Pest megye érdemes követének azt feleiéin, hogy én éppen a horvátország megnevezését kívánom továbbá is fenntartani, mivel ez a törvényeken alapszik, — Illi Napi. I. hot. Sí) ' söl ezt Pest megye érdemes követének későbbi előadása kö- i>mn. míTMvetkeztében újólag ismétlem, azon hozzáadással, hogy énJa^Vi.íVmai nem osztozhatnia a tisztelt követ urnák azon véleménvé- *-var ".v,'lv « i J nemzetiség i ben, miszerint a kapcsolt országok követeinek mint hor-»<i*yiha». vátországi követeknek az országgyűlésen helyűk sem lcn- I ne, mivel nem csak minden országgyűlési iratok, hanem a legújabb törvények, jelesen pedig az orsziggyülési költségekről szólló 1 S36—ki 44. és 1840. 45. t. czikkelyek nyomán bizonyos az, hogy az országgyűlés előtt a horvátországi követeknek neve csakugyan csmeretcs. E- gyébiránt pedig hogy az érdemes követ ur arról bővebben meggyőződhessék, miszerint a tengermellék rsnk ugyan a legrégibb időktől fogva horváloszághoz tartozott, figyelmeztetem őt az 1791. 61. t. czikk tartalmára, (felkiáltás „hogyan lehet oily at mondani a mi nem áll,“) tehát felolvasom a törvényt, mellynek szavai, ha kételkedik állításomban , im ezek: „cutn gloriosae memoriae imperatrix et regina apostolica, ad e/feetnm numerosarum ea tenus sancitarum regni legum, partes maritimas, regni Croatiae, ad quod ab olim spectabant, ac per eam sacrae regni hungariae coronae postliminio reincorporaverit, — ezek úgy hiszem elég világosak, s átfogja látni belölök, hogy valót szóllok. Még bátor vagyok Torna megye érdemes követének egy pár szót felelni. 1-ör azon kívánságára , hogy horvátországban a nevelést inkább magyarul , mint horvátul kellene eszközölni; azt jegyzem meg, hogy ez éppen természet elleni rend volna, mivel minden nemzetnél a nevelésnek nemzeti, tehát horvát honban is horvát szellemben kell eszközöltetve lennie. Az érdemes követ ur azt mondá, hogy némelly horvát származású egyénck derék magyar írók is voltak; én ebből épen semmi argumentumot nem látok más vélemény mellett, miután voltak, vannak s lesznek mindig olly egyének, kik nem csak tulajdon, hanem más nemzetek literaturájában is hirt szereztek magoknak; a mint e részben szabad legyen a magyarok közt csak egyre, ki nem rég hunyt el, és az első német irók közé sorozandó t. i. boldogult Pirker János r Egri Érsekre, hivatkoznom; kit pedig azért senki rósz magyar hazafinak nem fog nevezni. Az érdemes követ ur továbbá azt állítja, hogy az általam és a Diakovári káptalan érdemes követe által előadottakból nem következik az: mintha Posega, Ycrőcze és Szeréin vármegyék Slavoniához tartoznának. Én ugyan az érintett kérdés iránt első felszóllamlásomban érdemlegesen nem szóllottam, hanem a törvények nyomán csak azt akartam megmutatni: hogy törvénykönyvünkben nem csak Slavonia, hanem Horvátországnak neve is számtalanszor előfordul, és ennélfogva ennek most indítványba hozott clmellőzésére semmi ok nem forog fenn. De miután az érdemes követ ur tagadja a kérdéses megyéknek Slavoniához való tartozását, utasítom őt az 1715. 48., 1723. 88., 1741. 18., s 50. és 1791. 26. t. ez. tartalmára, mellyböl igen könnyű szerrel átfogja látja azt: hogy a kérdéses megyék valóságosan érleltek az alsó'Slavoniának nevezete alatt,— mint illyenek a kapcsolt országok egyébb tömegéhez csatollattak, — és azoknak valóságos kiegészítő részét képezik. Mindezt lehetne ugyan az incorporationalis adatok, nemkülönben az országgyűlési irományok nyomán bővebben megmutatni, de én itt még csak két törvény megemlítésére szorítkozom, jelesen 1588. 10. és 1608. k. e. 11. t. czikkre, mellveknek szavai minden kétségen kívül helyezik azt: 23
