1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1848 / 18. ülés

XV111. ülés naplója. Januar 7-én 1848.

Iránét, feiiri-a jvK. és RR. által Fiúméra értetni. Ennél fogva, olly j'ávlsUtVn'a-Kifejezést szeretnék használtatni, mcllyből tisztán s vilá^'mlS'gosan kitűnjék, hogy kire és mire nézve teszik a KK. és tárgyában. ftR a Kivételeket. — Következőleg a törvényjavaslatnak a kerületi ülésbe visszautasítását úgy kívánnám a t. RR. kegyes beleegyezésével értetni, hogy az minden kivétel s minden megszorítás nélkül menjen oda vissza.

Zágrábi káptalan körete Moyses István: Miután nem kétlem, hogy a szőnyegen levő kérdés úgy is^ kerületi ülésre fog utasittatni: csak azon intézetre nézve, mellyel a túrmezei követ úr megemlíteni jónak talált, kívánok egy kis felvilágosítással szolgálni. A zágrábi püspök úr ugyanis átlátván a nevelésnek fontosságát és szükségét, valamint azt is, hogy a hazában főképen a jövendőbeli anyákat szükséges neveléssel ellátni (zaj) (Elnök: Csendességet kérek. Ne tessék a szónokot félbeszakasztani.) Átlátván mint mondáin az egész nemzetnek neveltetési szükségét, kiváltképen az asszonyi nemét, mert azok adják meg az egész nemzetnek a leglényegesebb nevelést- Az említett püspök úr több mint száz ezer pengő frtnyi áldozattal alapított egy Klastromot, mellyben az apáczák nem csak a betegeket ápolják, hanem az ifjúságot is nevelik. (kaczaj, zaj) [Elnök: A közbeszólásokra és gúnykaczajokra kénytelen vagyok kijelenteni, miként azok sértik azon törvényt, melly ótalmaz minden országgyűlési tagot mindenütt, annálinkább a törvényhozási teremben.) Hogy Zágráb vármegyének egy illy intézetre nagy szüksége volt, kitetszik onnan is, mert több százra megy azon jfiúságnak száma; melly ott tanitattik. Sajnos dolog, de igaz , hogy Horvátországban püspök ő nagyméltósága nem találhatott talán alkalmas személyeket, kik az asszonyi nemnek nevelésében szükséges reformot hozhassanak be; hozatott tehát ollyanokat, minőket talált. Egyébiránt a túrmezői követ úrnak csak azt felelhetem, miként azon személyek, kik a keresztényi erénynek valóságos példái, már ottlétük első évében kimutatták, hogy a hon át nyelvet tisztelik; mert a nyilvánosan tett próbák bizonyítása szerint valódi csudának lehet nevezni, hogy azon német személyek már az első hónapokban olly nagy előmenetelt tettek a horvát nyelv tanulásában, miként ugyan azon nyelvre az ifiuságot tanítani is képesek lőnek. Ezen intézet érdekében röviden ezt mondom: ki egyszer meglátogatta, meggyőződhetett arról, hogy zágrábi püspök ő nagyméltóságát ezen intézet alapításáért az utókor is fogja áldani.

Torna megye követe Zsarnay Imre. A fő tisztelendő követ urnák nyilatkozatára általánosan azt felelvén; hogy cn is tisztelem és méllánylom az említett Zágrábi püspök urnák azon intézkedését, miszerint hivatalos kötelességének eleget teendő az egyházi javak jövedelméből a népneveles ügyét elősegitette, mert a nevelés minden esetre jótétemény az emberiségre nézve; de ez általános felelet mellett az egyet megjegyezni köteles vagyok: hogy Verdncz és Rutkay György, kik egykor szinte azon egyházi megyét bírták, a mellett hogy Ilorvátok voltak, a magyar nemzetiséget is pártolták, s a magyar irodalmat elősegítették, — megemlékezvén arról, hogy azon egyházi javak Magyarország királyai által alapittatlak, bizonyara nem német, hanem magyar nevelőket alkalmaztak volna az általuk felállított intézetben, — ha volt igazi szándoka az egyházi főnöknek, magyar nevelőket csak88

ugyan lehetett volna neki kapnia; — igy az adott felvilágosítás állal nincs megczáfolva az a miatti panasz, hogy az illető püspök úr az általa felállított nevelő intézetben német, és nem magyar irányú nevelést segített elő. Mert hogy a német apáczák a magyar nemzeti nevelést nem nagy sikerrel mozdíthatják elő, az magában világos. A mi Horvátország követének azon állítását illeti, hogy a történetben és a törvénykönyvben sokszor Slavonia, a 3 országot együtt jelenti, és néha horvát ország mondatík a többi országok hellyctt, azt tagadni nem lehet, de sem ezen állításból, sem az általa idézett törvényekből azon állítására hogy Szerén), Ycrőczc, és Poscga vármegyék nem magyar, hanem Tót országhoz tartoznak erősséget nem vonhat. Hogy e 3. megyék nem Tót, hanem magyar országnak részét teszik, azt Történetíróinkon kívül a törvénykezési gyakorlat is világosan bizonyítja, melly szerint czen megyékben régente nem a Zágrábi káptalan, hanem a magyar országi káptalanok küldöttjei vitték rendesen véghez a biroi foglalásokat; bizonyítja azon körülmény, hogy e megyék nem a báni, hanem a Nádori hatóság alá voltak rendelve, pedig az általánosan elvan ismerve: hogy a szoros értelemben vett magyar birtokban a Nádori hatóság gyakoroltatott, és a báni hatóság a rész országokra állapitatott meg. Bizonyítják ezt számtalan királyi adományok, mellyekben az adományozott javaknak fekvése kitétetvén, belőlük kitűnik: hogy a Szeréin Verőczc, Pozsega és Valkó vármegyékben fekvő javakról soha sem mondatik, hogy azok Tót országban fekszenek: a midőn a Zágráb, A arasd és Körös megyékben adományozott javakról mindenkor világosan kitétetik: „bona haec in regno nostro Slavoniae existentia. — De különösen bizonyítják ezt számtalan törvényeink, és mivel Horvátország követe az adókivetésről szóló törvényeket említett, én azoknak ellenében idézem, az 1790: 59. t. czikket, mellyben az mondatik: „contributio regni Croatiae et trium superioris Slavoniae Comitatuum Zágrabiensis utpote Crisiensis et Yarasdinensis, separatim tamen in Diaeta pertractetur“ — itt Croatia világosan megkülönböztetik Slavoniatól, és kimondatik az is: hogy Zágráb, Yarasd és Körös megyék nem Croatiában, hanem Slavoniában vaunak. De ezeken feliül a régibb Diactai iratokból is kitetszik, hogy ámbár a rész országoknak voltak követeik jelen, azért Zágráb, Yarasd és Körös megyék tulajdon követeik által is képviseltettek; p. o. 1681 : és 1687. Diaetákon. A mi a rész országok annyiszor felhozott municipalis jogait illeti; én nem tagadom, hogy nekik vannak illy jogaik, nem tagadom, hogy ők egyesülve tarthatnak congregatiókat — de tagadom: hogy ezen municipalis jogoknál fogva ők tehetnének legkisebbet is a magyar Diaeta határozatai ellen; tagadom, hogy az ő congregatíojuk e magyar Diaetával egy rangban állana, annyival inkább, hogy az még valami suprematiát gyakorolhatna magyar Diaeta felelt, mert épen a horvát követek által idézett: 1715: 120. törvény mutatja, azt: hogy az ő municipalis jogaik az által lettek érvényesek, mivel a magyar Diaeta által erősiltetlek meg; — pedig ha azok magokban is kötelező erővel bírtak volna, úgy nem volt reá szükség: hogy' itt a Diaeta által hagyassanak helybe: — de e részben minden kétséget eloszlat A erbóczi Ili. R. 2-ik czime, a hol ez van a rész országokról: „contra generalia statuta, et decreta regni hujus Hungáriáé nil quid-