1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 18. ülés
Will, ülés naplója. Januar 7-én 1848. 87 és a kérdésben levő három megye Horvát, Dalmát és Tótország territóriumához tartozik? —• 6-szor., kétséget nem szenved az, hogy a fenemlitett három megye, az 1751. 23. t. czikk által, hely- és szavazatjogot nyert a magyarországgyüléscn, ámbár ott azon megyék, Horvát, Dalmát és Tótországok követei által, szinte rcpraesentáltatnak. Ez azért történt: mert a királyok már régtől fogva kényszeritclték ezen megyéket, az 1351. 12. szerint: „Ut lucrum etiam Camerae nostrae nobiles intra fluvios Drava, Sava et de Posega et Yalko, cum aliis Nobilibus Regni unanimiter solvere teneantur, nec ratione collecturae marturinarum imposterum molestentur.“ Mivel tehát ezen megyékben idővel az adózási rendszer a magyar megyék modorára változott, s ekkép a Helytartótanács alá helyheztettek: az igazság és rend magával hozta, hogy a magyar országgyűlésen külön szavazattal bírjanak. — 7-cr., ióen fontos dolog a részek visszakapcsolása; ha tehát czen három megye valaha magyarországiéi, mint ennek kiegészítő része, elszakasztalott: bizonyára ennek oka és ideje kipuhatolható volna; de sehol nem létezik. Egyébiránt igaz, hogy ezen három megye néha a magyar vármegyékkel adatik elő, de az csak környülállás t kinletéböl történik, mint mikor a törvényben a kapcsolt részek grófjai magyarország nagyjaival előszámláltatnak. — Végtére itt helyén volna a kapcsolt részek azon különös municipalis jogait — a mellyek iránt, e teremben, már többször nem minden ingerültség nélkül felszólíttatlunk — előadni: de megvallom, annyi törvényezikket találtam, mellyek municipalis jogainkat pártolva érintik és magyarázzák, hogy úgy képes nem vagyok ezeket könyvnélkül elösorolni, valamint senkitől kívánni nem lehet, hogy az egész magyarországi törvénykönyveket szóról szóra elmondja. Szeretném municipalis jogainkat azoknak, a kik— azokat szünet nélkül ostromolják, inkább dictálni, mintsem elősorolni. De felesleg is volna ezen kérdésben tovább menni; mert köztünk kinek kinek historia és statistikai adatokbol tudnia kell, hogy mi csakugyan századokóta háboritlanul külön törvényjogokkal élünk. Azért azokból, rövidség okáért csak nehányat idézek például. Ugyanis: az 1687. 23. t. czikkben kimondatik, és az 179*/,. 26. által megerősíttetik: „Ut bonorum possidendorum et OfL- ciorum in Croatia sint Capaces soli Catholici; — ut 1681. 66. Regna Croatiae, et Slavoniac juxta leges et consvetudines suas insurgant. — 1496. 50. Ut Causantes ad judicium Bani spectent; hinc ductu 1608. 11. ant, coron. Tabulae Banalis 1715. erectio. — Ab art. 1806. latina lingva diplomatica 1687. 23. Leges et Consvctudines omnes Regnorum Croatiae et Slavoniae confirmantur, ut eas ductu 1715. 120. in quaestionem amplius vocare non liceat.“ Innen világos, hogy Horvát, Dalmát és Tótországoknak valóban különös municipalis jogai vannak, és hogy alsó Sla\onia Horvátországnak egy kiegészítő részét képezi. Azért nyíltan kimondom: hogy én a szent koronától, mint anyaország tol soha elválni nem fogok; de mint tótországi polgár őszintén megvallom, hogy a kapcsolt részektől, — a mcllyeket már a természet folyói által öszszecsalolt, a mellyek egy religio, egy nyelv és több közös szokások által, egymáshoz ragaszkodnak, és a mclly boldog egyeséget maguk a törvények pártolják, — soha elszakadni nem, sőt ezen törvényes kapcsolatban ezután is megmaradni óhajtók. Buccari kerület körete Srnalch Bertalan. Ha ezen lle"et> Minitárgy a kerületi ülésbe visszautasitlatik, úgy én is elállók^vasuíTi',?*! vitatásától; fenlarlom azonban magamnak a jogot, ez iránti nézeteimet annak idejében előadhatni. Megvallom, szerettem,ire-vil'au' volna, ha az előttem szólott turopolyai gróf is eláll vala ! a szólástól, s akkorra tartja fel magának azt, midőn majd a tárgynak újbóli érdemleges vitatása szőnyegre kerülend. Már másodszor tetszik pedig neki mondani, hogy Horvátország nincs repraesentálva; némi tekintetben talán igazsága lehet, ha azt hiszi, hogy talán a két kővet úr csak Horvátországot egyedül képviseli. De ez nem áll; mert azon két követ úrak a kapcsolt részeknek, t. i. Horvát-, Tót- és Dalmátországnak, s igy természetesen három országnak, tehát egyszersmind Horvátországnak is követei; és pedig szokás szerint voltak elválasztva, melly megválasztatásuknál magam is jelen voltam. Pest mentje követe Kossuth Lajos. Sajnálom, hogy Buccari követe nem figyelmezett az 1625: 61. t. ezikkre, mert e szerint ha ő azon urakat horvátországi követeknek mondja, akkor ülésök sem lesz a táblánál, minthogy azon törvény a Slavoniai követeknek adott ilt ülést, és nem a horvát követeknek. Hogy pedig Slavonia nevezet alatt mi értetik, mi nem értetik, c részben azokra, miket a követ úr előterjesztett, most nem fogok válaszolni; nem azért, mert a t. RR. határozatából ezen bonyadalmas ügy már egyéb tárgyalás alatt van. Csupán azért szólaltam fel, nehogy helybenhagyni látszassam azon észrevételeket, miket némelly követ úrak előadtak; s mikre csak azt jegyzem meg, kogy mind azon adatok és törvények, mellyek felhozattak, egyenesen ellenkezőjét bizonyítják annak, mi azokkal bebizonyittatní szándokoltatik. Mit a diakovári káptalan követe mondott, mi is tudjuk, és ismerjük régóta a törvényeket, mellyekről szólott; de azokban is épen ellenkezője van annak, mint a mit bebizonyítani akart; mert Pozsega, Verőcze és Szerém vármegyék békeblesisének történetéről az actákban egészen másokat olvasunk, mint a mit a követ úrnak mondani tetszett; ezekről azonban most bővebben nem szólok, még majd rájok fog a sor kerülni. — Egy követ úrnak kijelentésére, ki a sz. kir. városok köréből felszólalt, rövid megjegyzésem van; s ezt azért teszem, mert szavai a naplóba beíratnak, s mert igen furcsán hangzik, midőn valaki azt mondja „hogy a RR. ez élül tűzték ki maguknak az eszméket összezavarni.“ Ez nincs rendjén; egyéb észrevételt mindazáltal most tenni nem akarok. — Egyébiránt valóságos czélja felszólalásomnak az volt, hogy miután maga am.személynök úr is megegyezik abban, hogy a törvényjavaslat a kerületi ülésbe visszavitessék, az elnevezésekre azonban mégis észrevételt tenni méltózfalolt: erre nézve azt a megjegyzést teszem, hogy nekem távolról sincs szándékomban olly nevezetet használni akarni, melly diplomatikáikig a magyar törvényekben nem használtatott; hasonlóképen nincs szándékomban, egy itteni nevezet által e kérdésnek diplomatikai részét praeoccupálni; de mert ez nincs szándékomban, s mert itt a magyar nyelvnek némelly kivételek melletti használatáról van szó, más részről csak olly kifejezést kívánok diplomatikáiig ezen törvény által elfogadottnak használni, mellyből ne következtethessék az, hogy máshová is értetik a kivétel, mint a hová a’lek. KK. és RR. azt érteni akarják; mert a kapcsolt részek alatt Fiume is értetik, pedig a 6-ik 7-ik 8-ik §. nem akar 22*
