1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1848 / 18. ülés

1 zenei, felirá si és törvény javaslat a ma gyár nye v é: nemzetiség tárgyában.

XVIII. ülés naplója. Janusr 7-én 1848.

teles RRket, hogy az előbbi nevezések maradjanak meg -továbbá is, mind azért, mivel régen be vannak véve törvényeinkbe, és a diplomatikai iratokban is előfordulnak, mind pedig azért : mert ezen tractátusok folytatásai azoknak, mellyek a múlt országgyűlésen a két tábla közt folytak; ha most ezen nevezéseket a tek. RR. megváltoztatni akarják, előre lehet látni, hogy az által az ügy érdemleges tárgyalása hátráltatik; megnyugtatásul szolgálhat mindenrészről az: hogy mind a két tábla megegyezett abban, miszerint akármelly intézkedés fog tétetni a magyarnyelv ügyében, akár Pozsega, Szeréin, és Yerőcze vármegyék, akár pedig a kapcsolt részekre nézve, abból azoknak állására diplomatikai argumentumot soha vonni nem fog. Ez a múlt országgyűlési ízenetek egyikébe ki van fejezve, s ebben mind a két részen levők megnyugodhatnak, Felszólítom tehát a tek. KK. és RRet hagyják meg ezen nevezéseket, mellyek eddig divatoztak; a tárgy érdemére nézve nincs észrevételem, hogy az a kerületi lanácskozmányokban újra felvétessék.

Diakovári káptalan körete Kommendo Márton. Midőn az előterjesztett törvényjavaslatot figyelemmel olvastam és fontolóra vettem, őszintén megvallom, hogy némelly szakaszaiban megütköztem; mert felfogásom szerint , azokban némikép a kapcsolt részeknek nemcsak szétdarabolása, hanem egyszersmind idővel nemzetiségük megszüntetése is terveztetik. Azért állásomnál fogva kénytelennek érzem magamat alázatos véleményem- és nézeteimet e tárgyra nézve előterjeszteni. Ugyanis, küldőim óhajtják , hogy a magyar nyelv és nemzetiség érdekében hozott 1844. 2. t. czikk, fökép pedig ennek a kapcsolt részeket érdeklő 7. és 8. §§-ai ezután is fentartassanak; mert csak e törvényezik szoros megtartása által állittathalik helyre az olly annyira kívánt beke a kapcsolt részekben, s ezeknek az anyaországhozi tökéletes ragaszkodása és szives simulása csak igy érethetik el. Es valóban, ha a fennidézetf 2-ik czikk 8-ik §-a — mellyben kimondatik, hogy „a magyar nyelv a kapcsolt részekbeli minden fő- és közép-iskolákban (Akadémia és Gymnasiumokban) mint rendszerint] tudomány taníttassák“ — minekutána is épségben megtartatik: akkor a kérdésben forgó részekben a magyar nyelv tisztelete egyrészt biztosítva van, — másrészt ennek további kiterjesztésére és megtanulására nyilvános alkalom nyujtatik azoknak, a kiknek érdekében leend a százados kapcsolatot az anyaországgal ezután is fenntartani; ha pedig a fennidézett 8-ik §. a törvényjavaslat 4-ik §-a szerint módosittatik, hogy t. i. „i'usega, Yerőcze és Szerém vármegyékben, valamint a magyar tengeri révpartokon is, hat év lcfolyta után, úgy országlási mint hivatalos nyelv egyedül és kizárólag magyar legyen“: akkor bizonyára ezen részeknek hat év múlva magyarországhoz csatolása czéloztalik; ezen lépés pedig Horvátország irányában valóságos sérelem lenne; mert hogy ennek a kérdésben forgó részek, hajdaniéi fogva, kiegészítő részét képezték, mind a históriai adatokból, mind törvénykönyvünkből világos. Ugyanis, ama hires iró Farlat, Horvátország érdekét pártolva, igy szól (T. I. pag. 331.): „Post exstinctos Reges Croatiae, quorum imperio suberat haec civitas Zágrábin .... eum tota Pannonia Savia, ab Slavis sdavomae nomen mutuata, sub dominatum Regum Hungá86

riáé concessit. Ladislaus Rex Hungar.ae .... cum cxercitu Dravum transgressus Slavoniain omnem et \ artem Croatiae mediterraneae, quam in Dalmatia Crobali obtinebant ad Regnum Hungáriáé adjunxit, Anno Christi 1091., uti declarat Tabula Mariam Jadrensis.“ És minekutánna a 4 felső vánnegyét;Zágráb,Zagorje, Aarasd és Kőrös megyéket megemlíti, azutan napkeletről, mint kiegészítő részét rendben elősorolja Yerőcze, Yálpó, Szerém és Posega vármegyéket is. Ebbe vele több írók is egyetértenek, úgymint: Petrus Ranzanus, Joannes Sambucus, Joannes Szegedy, Paulus Ritter stb. — Ugyanaz nyilvánittatik az 1588. 10. — és 1G08. k. e. 11. t. ezikkekben, mellyek értelménél fogva, magyarország és a fennérintett részek közti határul a Dráva folyó tűzetik ki. 2-or, bizonyos, hogy Dalinál, Horvát és Tótországoknak Kálmán idejétől fogva külön vezérei , később bánjai valának, egy vagy kettő, vagy néha három is, a mint vagy a közszükség hozta magával, vagy a királynak tetszett valakit ezen czímmel diszesiteni, hogy annál inkább magához hódítsa, miként ezt a hatalmas szerémi bán Ujlakynak históriája tanúsítja. De ezek nem Magyarország törvényei szerint kormányoztak: hanem — mint az 1715. 114. és 1723. 87. bizonyítják — a nevezett országok különös municipalis jogai szerint. — 3-or., kétségkivüli az is, hogy Slavonia — úgy a felső, mint az alsó — Kálmán idejétől fogva cl volt választva Magyarországtól. Ezen megkülönböztetést erős.ti az adózás iizetésének módja; mert Slavoniában tengeri vám (mardunna) divatozott; Magyarországban lucrum Camerae, Erdélyben quinquagesima név alatt hasonló adózás íizettetelt, — 1222. 27. és 1439. 7. stb. — 4-szer., tagadhatlan, hogy Slavoniának felosztása — alsóra és felsőre — ugyanazon tartományt teszi; ezt bizonyítja az 1471. 6. és 1498. 16.; de legvilágosabban kifejtetik ezen felosztás az 1715. 1 18. — 1741. 50. és 179°/,. 26. tör. czikk. 14. §-a által, sőt elöszámláltatnak az alsó és felső Slavoniához tartozó megyék is, jelesen, az alsóhoz a mostani három: Posega, Yerőcze és Szerém. Ezt igen világossá teszik mind a régibb, mind az újabb időkből való országgyűlési irományok, nevezetesen pedig az 1751. 179°/,. 1802. 181 182*/,. és 1830-ik évröliek. 5-ör

miután alsó Slavonia a török járom alul kiszabadittatott , a kérdésben forgó három megye, Horvát, Dalmát, és Tótországok Karai és Rendéi által, több ízben megújított (1715. 1723. 1741.) s nmgyarország Rendéi által is pártolt kérésükre, kegyelmes kir. Resolutio által, a fenncinlitctt országokhoz csatoltaltak, és ez által a magyar szent koronához (1745.) kapcsoltattak, valamint ezt már ő felsége, az 1687. 23. és 1741. 50. szerint, kegyelmesen megígérni méltóztatott, — sértetlenül fennmaradván magyarország s a horvátországi bán törvényhatósága: magyarországé az adóra nézve, — mclly tárgyra nézve a Helytartótanács alá rendelve valának; a bán hatósága pedig a többi politicus és provincialis tárgyakra terjeszkedett ki; mert ezekre nézve továbbra is a bán hatósága alatt meghagyattak, és maiglan is állanak. Hogy történhetett volna a visszacsatolás sürgetése a többször érintett országok részéröl, — hogy pártolták volna ezen kérelmet Magyarország rendei is, és hogyan járulhatott volna e kéréshez ő felsége kegyelmes Resoluliojával: ha akárhonnan is bizonyos nem lett volna, miszerint alsó Slavonia,