1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 10. ülés

\. ülés naplója. December 7-én 1H47. 47 Szeged táros kötete Rengey Ferdinand. Az imént fel­olvasott izenct szerint a tekintetes KK. és RR. osztozni ki­vannak a háziadóban, és kívánnak egy országos pénztárt felállítani; c kívánság örömmel elismerem, a nemzeti jobb­­lét, a nemzeti erőegyesítés kívánsága. — A magyar ari­­stocraták_ keblét büszke önérzet ^töltheti cl, midőn ezen a nép terhének megosztásábani készséget nyilvánítják; bár ne hiúsulna meg e nemes szándék a kivitelben, a végre­hajtásban, s bárha az 1723—ik esztendei 90—ik t. czikk­­ben letett szent igazságnak sorsára ne jutna! Méltánylom tehát én a t. KK. és RR. nemes törekvését; de minthogy a közterhek közös viselését sem nagylelkűségnek, sem ál­dozatnak nem tekinthetem; hanem csak egyszerű és egye­nes polgári kötelességnek, mellytol igazságtalan privilé­giumok és törvények, a status czéljának veszélyeztetése nélkül, senkit fel nem menthetnek: elhallgatnom nem le­­lut, hogy engemet a felolvasott izenet tökéletesen ki nem elégít. Fél igazság ez csak, és sokkal később jön, mint­sem hogy tökéletesen megnyugtathatná azon millió adó­zókat, kik a múlt országgyűlési válaszfelirat szavaival él­ve: a közterhek könnyítését és igazságos felosztását még mindig csak reményük.“ Az aristocratia érdekinek együ­vé kell forrni a nép érdekeivel; s azért szükség, hogy osztozzék a nép minden rendes közterheiben; ha mégis sikerrel akarja vezetni a nemzet kifejlődését, s ha szere­tet, és bizalommal akar találkozni. S épen ezért sajná­lom , hogy a hadi adó elvállalásának elve az izenelből ki­maradt. Csak 15 megye szavazott a kerületi ülésben reá, s még a főtisztelendő egyházi rend sem nyilatkozott mellet­te, és pedig az insurrectional kötelességek ürügye alatt, mellyeket idő |és tapasztalás haszonvehetlenek tanúsított, s mellyeket csak mint politikai anliquitásokat ismerünk.— Tudom tekint. KK.ésRR. hogy a hadi adó elvállalása nem a tekint. KK. és RR. jó akaratán, hanem az utasítások kényszeritésén tört meg; s ez újabb bizonysága annak, hogy e táblánál nem kiváltságolt előjogos osztályoknak, hanem az összes nép képviselőinek kellene már tanács­kozni, s törvényt hozniok: mert akkor aligha találkozhat­nánk illy utasításokkal. Azonban, minthogy felszólalá­som az ügynek jobb fordulatot úgy sem adhat, nem aka­rom tartóztatni a tekint. KK. és RR. annak kivitelében, mit utasításaik többsége megenged, s azért csak röviden nyi­latkoztatom ki, hogy küldőim az adómentes osztályokat nem csak a házi és országos, hanem a hadi adóban is, és szó­val, minden közterhekben arányosan részesitetni kívánják. Lőcse táros kötele Szönyey Károly. Nem annyira a közős teherviselés elvére, mint az elvállalandó adó kive­tésére nézve vannak észrevételeim, de ezeket fenntartom akkora, midőn e tárgyban a választmányi munkálat fog tárgyaltatni. Mert az izenetre észrevételem nem lévén, ezt pártolom. Bács megye kötele Piukotics Ágoston. Nem czélom a t. KK. és RR. többsége ellen küzdeni, igazolásom végett azonban kénytelen vagyok ellene szót emelni. Küldőim alkotmányos jogaink biztosítása, valamint sarkalatos tör­vényeink épségben tartása mellett honunk anyagi és szel­lemi erejének kifejlesztésére szükséges intézkedések léte­sítéséhez készek járulni, s e czélra az adózó nép osztály­nak újabb tcrheltctése nélkül országos pénztárt létesíteni kívánnak. Ennyit előadni kötelességem. Lipló megye körele Rakovszky Móricz. Küldőim meg­hagyása következtében tartozom kijelenteni, miszerint ők honunk sarkalatos törvényeivel összeférőnek és megegyez­­tethelőnek nem tartják a nemesség részéről bár minő adó­zás nemébe belé egyezni. Mindazonáltal a hon boldogi­­tásán munkálni ők is kivánván, segedelem ajánlástól, in formam benevoli oblati, nem idegenkednek. Igazolásom végeit kérem ezt a naplóba tétetni. Győr megye kötele Szerdahelyi Ferencz. Nem szó­­lási viszketegség, sem más valami tekintet nem bir fel­szólalásra, hanem egyedül utasításom parancsa; s hogy a tekint. Rendeknek alkalmatlanságára ne legyek, kevés szavakba fogom öszpontositni eszméimet. Én először 1825-ben voltam szerencsés magyar országgyűlésen je­len lehetni; s figyelemmel kisérém az akkori lörvényhazás működését, mcllyre mostani követtársaim közül olly so­kan hivatkoznak, s olly gyakran szeretik összehasonlí­tani ezen mostani testvérével. Aligha lehet pedig az ak­kori s mostani törvényhozást testvéreknek mondani; el­mondom röviden miért. — Akkor is mint most, voltak ugyan országos és kerületi ülések; de nagy különbség létezik az akkoriak és mostaniak között. Akkor a kerületi ülésekben a tárgy megpendiltetvén, az minden oldalról mcgvitaltatott, az eszmék kicseréltettek, s meg lévén irán­ta a megállapodás, az országos ülésbe vitetett; de itt úgy tekintetett, mintha felőle még semmi vitatkozás nem lett volna, s azért újra mcghányatolt. Most a kerületi ülések az országos ülések tekintélyére emelkedtek; s az országos ülések nem egyebek, mint egy kis tisztes hite­lesítés, mellyben legfelebb egykét követ igazolása végett szólal fel, s elmondja, miként utasítása következtében kötelességének ismeri, ezt vagy amazt kijelenteni. De mondhatná erre valaki: nem tehetünk róla, ezen szokást mi igy vettük át eldődeinklől! De, ha ez igaz is, azért nem szabad megszűnnünk kötelességünket teljesíteni; s ha kivétettek az országos ülések rendes folyamukból: kö­telességünk azokat most ismét előbbi tekintélyükbe visz­­szahelyeztetni. Felötlött már ez újabb gyakorlat czélsze­­rütlcnsége az illető küldők előtt is, kik szót váltottak ez iránt követeikkel; de ezek illy argumentummal csendesí­tik le őket: „Nem értik ezt az urak, jobban értjük mi!“ Mire csakugyan elhallgattak. S ebben fekszik az iS25-ki s mostani országgyűlés közti lényeges különbség. Méltóz­­tassanak tehát megengedni tekint. KK. és RR. ha én, no­ha gyanusitni senkit sem akarok, sem követtarsaim uta­sításait vizsgálgatni nem kívánom, sem a felelt vitatkozni nincs szándékom, ha valljon helyén van-e és seükséges-e, hogy utasítással legyünk ellátva, miről egyébiránt úgy is azon alkalommal, midőn az külön fog tárgyaltatni, bő­vebben leszek bátor alázatos véleményemet kijelenteni; — ha mind e mellett, mondom, az országos üléseket előbbi méltóságukra emeltetni óhajtván, azokat a tekint: Rendek állal azon térre, mellyen egykor voltak, Visszahelyeztct­­ni kérem. De talán azt hozhatná fel valaki ellenokul, hogy ez haszontalan idő pazarlás lenne. Nem tekintetes KK. és RR.! ebből két haszon háromlik. Először is, miután a bi­zalmatlanság, melly úgy is annyira nyomja nemzetünket hogy rokon rokon iránt sem viseltetik már bizalommal, a küldök s küldöttjeik közt is uralkodik; — egyébiránt is utasításaink nagyobb része olly czinege fogó csapdaiévén, mellyben bár mellyikünk, akár hogy cselekszik is, kön­nyen megfogható, — a bizalmatlanság az állal, hogy ha A kGitrhrrvi­­sclís, K az adó tárgyában ki­­küldendó or- Rzheos vá­lasztmány iráni Izenet.

Next

/
Thumbnails
Contents