1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1847 / 10. ülés
44 X. iilé* naplója. December 7-éu 1847. A kSiteherri-s alkotmányunk előbbi valódi szellemére! visszatérés, varirsyíkán k!-lainiiit szinte a házi adóra nézve is csak az, mert az “°vr * 723-ki országgyűlés irományaiból bizonyos, hogy akkor lasztmány a házi adót a Curialislák, az egy telkes nemesek ' unius iráni Izeoet. , , , sessionis nobiles, kikhez azutan jöttek meg az armalistak s a t. taksa név alatt viselték, a jobbágyra e czim alatt csak akkor rovatott valami, a mennyire ezen taksa a megyei szükségek fedezésére elegendő nem volt, sőt ha fölösleg maradi a taksából, az a jobbágy hadi adójából le számíttatott. Egyébiránt ha van a házi adóbani megosztozásban valami dicső (pedig ki tagadná, hogy van) ezen dicsőségnek részét a szabad királyi városok is igényelhetik magoknak, mert azok többnyire a megyék kebelében bírnak helységéket, mellycktől eddig adót nem fizettek, ennek utánna pedig házi adót fizetendvén, ezt természetesen jövedelmeikből viselendik, s az ezekben ckép támadó hézagot ismét az adózó polgár lesz kénytelen pótolni. Azonban nem ezen a polgárra hárítandó uj teherről szóltok most, csak az országos pénztárra nézve kívánom észrevételemet előadni. E tekintetben az adózó polgár helyzete egészen különböző az adózó jobbágyétól. A jobbágy ha fizetend is az országos pénztárba (feltéve hogy egyenes kivetés utján is fizettetik abba) más részt, ha nem több, legalább szinte annyi levétetik házi adójából, úgy hogy ha nem könnyittelik is sorsán legalább nem sulyosbittatik. De máskint van az a polgárra nézve, kinek háziadójában senki sem osztozik, s hacsak vagy a kivetésben vagy más akár milly módon neki pótlás nem szereztetik, ezen uj teherrel arányon túl fogna lerheltetni, melly helyzetkülömbséget a kiküldendő választmánynak figyelmébe előre is ajánlani ezennel bátor vagyok. Arra megye kötete: Szmrcsányi János. Mélyen tisztelem a többség határozatát; de miután e tárgy iránt positiv utasításom van, kénytelenitetem magam igazolásául c tárgyban felszóllalni. Midőn a fenforgó tárgyhoz kell r szóllanom; váljon Árva nemessége kész e a hon szükségeinek fedezésére terheket vállalni, akkor édes örömmel nyilvánítom küldőimnek ezen áldozatja való készségeket. E hazafiui készség t. KK. és RR. úgy hiszem, akár tekintsék megyém mostoha éghajlatát, akár inségkinozla, s igv földes urai folytonos segedelmét igénylő jobbágyai sorsát, akár földeinek termékellenségét, hol a másutt százszorosán fizető szorgalom egyszeri diját is alig adja meg, a hol eddig adómentesség mellett is alig lehete valamint, uj terhek viselésére megtakarítani, küldőimnek ezen készsége mondom méltányló elismerésre fog találni. — De az idők fejleményei még a legmostohább körülmények daczára is honunk ezen zordon vidékében szintén meg szilárdilák megyém közönségét, miszerint a haza sürgető terheinek viselése alóli felmentő szabadalmaitól üdvöt öbbé nem vár. A magyar nemesség százados szabadalmát daczosan védelmezni küldőim sem akarják, — ők is, és pedig fenyegető veszélyektől nem indítva, a békés tanácskozás, a szabad törvényhozás mezején készek a haza bajainak enyhítésére önként áldozatot hozni. És midőn egy részt meg vannak győződve arról, hogy elődeik a mull századokban éltökkel, vérükkel megtették édes hazánknak a szolgálatot; akkor más részt nem lehet balra magyarázni, hogy most midőn a kor, midőn hazánk szükségei más nemű áldozatot sürgetnek ugyan, de ők még is szabad önkényol szorulnak olly kötelesség szorító korlátok közé miktől őket palladium gyanánt tekintett sarktörvényeink megóvták — hogy ekkor mondom szabadalmaikat ugyan az idő igényeihez idomítani, de mentességüktől még most régkép, és mindenkorra meg válni nem czéluk. — Illy indokoktól vezéreltetve küldőim elfogadják az össes nemesség által az országos pénztárba évenkint 3 millió pengő forintnak négy évig tartó fizetési terhét. Hogy nézetűk szerint illő arányban tevék ajánlatukat, azt azon czélokból méltóztassanak megítélni, mellyekct főleg létesiletni kívántak: s ezek — a közlekedés megkönnyítése, a vám viszonyok kiegyenlítése, — a Jóscf ipartanoda öregbítése, s az éh- ínség elleni országos biztosítékok eszközlése. Az előadott teherviselésen kívül kívánnák küldőim, hogy egy országos választmány az országos pénztárba befolyandó jövedelem mellékes forrásairól is gondoskodjék. Ezek küldőim nézetei a nemesség által elvállalandó teher iránt. — Mellyeknél fogva a szerkezetet nem pártolhatom; ha mind azonállak a t. KK. és RR. többsége a közös teherviselés elvét elfogadná, azon esetre újólag bátorkodom megyémnek portákkali túlterhelt nyomasztó állapotát kegyes figyelmükbe ajánlani. — Szepes megye kötete Jóny Vincse. Az ország közszükségei és a közös teher viselés tárgyában küldőim nézeteit a következőkben terjesztem elő. Jóllehet küldőim megvannak győződve; ha előre haladni, és a többi európai nemzetek sorában méltó helyet foglalni kívánunk, önkényileg és szükségképen le kell mondani az eddigeló olly kíméletesen megőrzött kiváltságoknak leglényegesbikéről, az adómentességről. Azonban mindenek előtt kívánnak felállíttatni egy országos közpénztárt, mellyhcz minden magyar nemes birtokaránylag járuljon, és melly— nek egyenes rendeltetése legyen hazánk szellemi és anyagi felvirágzását, — a létező állapotoknak és a kor kivánatinak kölcsönös szemmel tartása mellett, — a legszükségesebbek kiszemelésével, — s egymásután kieszközlcni. Mindazáltal ezen uj terhekben az adózó osztályt, melly most is nehezen viseli a rajta fekvő terheket, és fizetetlenségbe jutott az adóbeli hátramaradások által, részesíteni nem kívánják. Ennek előrebocsájtása után, miután küldőim a háziadó terhében az ország mostani állapotához képest, osztozni nem kívánnak, jelen izenetben pedig a háziadónak elvállalása ben foglaltatik, azt c tekintetben nem pártolhatom; mit is igazolásom végett a naplóba igtatlatni kívánok. — Tolna megye körete Forster Károly. Hogy hazánk naponként növekedő szükségeinek fedezése a költség források megnyitását igényli, kétség kívül alig találtatnék olly egyén, ki azt tagadná. Ezen szükségek fedezése pedig legalkalmasabban történik úgy, ha az adómentes osztályok alkotmányos biztosítékok mellett járulnak ahhoz. Küldőim a múlt országgyűlésen kimondott teherviselési elv szerint az országos javítások és szükségek fedezését közösnek lenni óhajtják, és azt akarják, hogy az országban mindenki egy vagy más úton ahhoz járulni kénytelenítessék. Azonban a sommát, mellyel a közszükségek fedezéséhez járulni kívánnak, két millió p. forintokban állapították meg, — s tekintetbe véve szegényebb sorsú nemes társaink súlyos állapotát, azt kívánják: hogy kik 20 hold földnek nincsenek birtokában, e teher alól kivétessenek. És miután meggyőződtek arról, hogy azon két millió frt. az ország szükségeinek fedezésére nem elegendő, akar
