1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848

1847 / 6. ülés

40

VI. illés naplója. December 1-én 1h47.

A k. kir. előadásokra teen dó válasz felirat iránti tzcnet.

Yálnszfelirűlban az 1790 : 10. I. ez. felidéztessék, inert már az absolutisticus iránynak nyomait mindenütt észrevehetői , mit annak idejében majd bővebben kimutatandunk. — Most röviden csak ennyit említve meg, a szerkezetet pártolom.

Temes megye követe: Lukács Ignú ez. Noha kövcltársam kimondotta megyém véleményét, de miután látom, hogy e tekintetben többségre nem vergődhetünk, kötelességemnek tartom a végett, nehogy voksaink számítására nézve tévedés legyen, kinyilatkoztatni, hogy mi a Mosonyi indítványhoz járulunk, hanem az évenkinti országgyűlést cl nem fogadhatjuk, a mellyrc t. i utasításunk nincs.

Fejér megye körete: Cserna Károly. Küldőim azon közöröm és hála érzettől áthatva, mellyet részint a nemzeti nyelv és nemzetiség nov. 12-kci diadala, részint a k. k. előadásoknak a nemzeti fölvirágzásra irányzó jótékony ezélzala országszerte gerjesztett, utasításomnál fogva kötelességemmé telték, miszerint az országosan egybegyült rendek 5 felségéhez a hazai nyelv iránt legkegyesebben mutatott, és a k. előadásokban kitüntetett atyáskodásáért, köszönő föliratot intézzenek, és azt minden más tárgyak félretételével előlegesen a nélkül, hogy ő fölirásban más valamelly tárgy említetnék meg, terjesszék a fölségc elébe. Küldőim ezen világos utasítása szabályul szolgálván, világos, hogy a szerkezetet pártolnom nem lehet, de egyszersmind utasításomnál fogva a mosonyi indítványhoz sem járulhatok (maradjon).

Eperjes városa körete: Bujanorics Gyula. A válaszfelirati terjedelmes vitatkozásokat s azoknak előttünk fekvő eredményét tekintve, valóban azt kellene gondolnunk, hogy a vjlágpoliticája fölött határozó Angol parlamentben, vagy franezhon kamaráiba vagyunk, csak azon csekély különbséggel, hogy ott felelős ministeri padok előtt, s kellően rendezett hallgatóság mellett támadtatik meg a személyes gondolat, a királyról állittatik, hogy uralkodik, de nem kormányoz, midőn ellenben mi nálunk, mind ezen parlamentáris előnyök hiányában a 1-ae 9-ust biztositó Verbóczy i-ő k. 3 ez. 6 szban eléggé olvasható belükkel van irva, hogy a nemzet, a nemességrei emelést simul cum imperio, et Regimine a fejedelemre ruházta által. Ezeket igy melleslegesen megérintve megvallom; hogy én nemzeti nyelvünk trónrai magasztalása, a nemzet kedvelfje s jövendőjének őr angyala István flig. nádorrá lelt egy keblű választása, s a korkérdéseket felkaroló, s azért a nemzet leghőbb vágyaival szerencsésen találkozott k. k. előadásokban — urunk királyunknak legatyaibb szándéka mellett, még e jelen tevékenység terére nyílt homlokkal kilépett kormány üdvös kifolyásait is látom. Üdvözlöm a kormányt e téren, mint a haladó időnek kétségtelen mutatóját, sa tenni akarás átalakulási korszakban olly annyira szükséges és most már tőle a meglett tények során, senki által el nem tagadható bizodalmát szavazván számára, egyszersmind évkönyveink tanúsága szerint megérinteni czélszeriinek láttam, hogy bár a dicső Mátyás férfias kormánya ellen az Ulászló idejében féktelenségre vergődött Olygarchia által egész sérclmi Jcremiádokat olvasunk törvénykönyveink halmazába igtatva, még és megmaradt a nép ajkán s most is él azon hálás közmondás: megholt Mátyás király oda az igazság; midőn ellenben Ulászló alatt a Hányadok által Európában első jelentőségű hatalomra

emelkedett magyar monarchia, számtalan legalkolmányosabb törvények daczára is, a kormányzás erőtlensége miatt Mohácsnál sírba szállott. Illy politicai hittel, s az erőteljes kormány iránt népünk múltjával igazolt bizodalommal lévén megtelve, ez érzelmeknél megállapodnék, ha a válasz feliratban a múlt nov. 12-ki örvendetes események feletti egész nemzetünkkel közös hála nyilvánításain kívül fel nem említetnének a nemzet aggodalmai. De mikor a válaszfeliratban az álittatik, hogy az 1790: 10. t. ez. nem valóság, akaratlanéi is eszembe jut, hogy a vérrel szerzett, békekötések s szövetségek által erősített 1608. k. e. 1 —ő sarkalatos t. ez., a városoknak minden parlamentáris Hiedelem elleni hallatlan nullificatioja miatt, nem csak nem valóság, hanem valóságos gúny. És miután a k. k. előadások III. pontjában olvasom a városok alapos panaszai megszüntetését, s országgyűlési szavazatuk kellő nyomatékrai emelését, hittel erősített szoros utasításom, s bel meggyőződésemnél fogva; ezen életkérdésnek mielőbbi szerencsés megoldását lévén köteles kivívni, igen természetes, hogy kívánnom kell, miszerint az 1790: 13. t. ez. mint szinte valóság értelmében azonnal bemenve a k. k. előadások tárgyalásába, azon 600000 polgártársaim, már már tűrhetetlenné vált igényei mi elébb kielégitessenck, kiknek e hazáhozi szorosabb kapcsoltatása bizonyosan hon több erőt, s Europa előtt több tekintélyt szerzend a magyar törvényhozásnak, mint bár milly politicai nyilvánítások. — És igy a k. k. előadások mindenek előtti felvételét sürgetve, miután ezt cl nem érhetem, a mosonyi indítványra szavazok. —

Pest városa követe: Koller Ferencz. Követ társam elmondotta azt, mi utasításunkban van. Azt én is pártolom; nem szólottám volna a szerkezet első részére, ha többen a városi követek közül föl nem szólalnak. Nekem is kötelességem lévén tehát e tárgyban fölszólalni; ez alkalommal üdvözlöm a kormányt a haladási pályán, és magam részéről hálát kívánok kifejezni keserűség nélkül, ha ezt egészen el nem érhetem, mosony indítványát pártolom (maradjon).

Szeben város követe: Marhovics'Antal. Én sem szólottám volna e tárgyhoz, ha mások nem emelnének szót a városi követek közöl, kik a kerületi ülésben nem szólották semmit, s most még is szólallak. Breznóbánya követének akarok felelni. Én ö vele egy átalában egyet nem értek, de mint városi követ állásomnál fogva nem is érthetek, sőt nincs olly város, melly vele egyet érthessen, mert minden város tudja, hogy a városok a nemesi rend által vesztették el jogaikat, tehát sem al ellenzéknek, sem a conservativ pártnak köszönetét nem szavazok, hanem egyedül koronás fejedelmünknek, ki k. előadásainak harmadik pontjában a k. városok szavazatát a régi törvényes ösvényre vissza vitetni akarja (zaj). Ez a szabadszólás eredménye; pedig 27. izenelet váltottak a t. RR. az 1836—ki országgyűlésen a szabadszólás tárgyában, és most ezt megengedni nem akarják. A mi illeti a válaszfölirat második részét, ott sérelmek említettnek meg. Én azok megemlítését helyén látom; hanem lojalitásától az ellenzéknek megvártam volna, hogy ollyan sérelmet érintsen ottan meg, melly nyomasztóbb minden eddigi sérelemnél t. i. a 4-ik rendnek sérelmét a 3-ik rend ellenében, mert minden sérelem elenyészik ennek irányában. Megfosztották a t. RR- a 4-ik rendet jogai-