1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 65. ülés
LXV. Országost illése A MEET. FŐRENDEKNEK ES A TEKINTETES KAROK ES RENDEKNEK. Április 11-én 1848. reggeli 8 órakor. Tárgy: Jelentése az ö Felségük üdvözlésére kiküldött országos választmánynak. —• Felírás, melly mellett a törvinyczikkek ö Felsége elébe sanctio végett felterjesztendők. — A törvényczikkek szentesítése. — Kegyelmelmes királyi leirat a törvényczikkek szentesítéséről. — Búcsú beszédek. Scilocszky János pécsi megyés püspök. Az országosan összegyűlt Rendek által ő Felségők üdvözlésére kiküldetve lévén, felséges urunkat, felséges asszonyunkat és a két fenséges főherczegct: Fcrcncz Károlyt és annak legidősebb fiát, nemzetünk kedveltjét, fenséges Ferencz — Jósefet üdvözlénk, tegnap este fél 8 órakor a fényesen kivilágított primátialis palotában összegyülekeztünk, hol a magyar őrsereg által fogadtatva nem sokára gróf Ditrik— stein főudvarmester által egy belterembe bevezettettünk, a hol is felséges urunkat, királyunkat magyar disz ruhában a királyi trónon, a mennyezet alatt találván: következő beszédben tettük meg hódoló tiszteletünket; „Felséges Császár s apostoli király, legkegyelmesebb urunk! Az őröm árja önti el keblünket, midőn ez országgyűlés befejezésén királyi trónjához közelitünk, — és a legöszintébb hálaérzésscl a törvényhozói testületnek nevében Felségedet hódoló tisztelettel, körünkben üdvözölni szerencséltetünk. Mert visszatekintvén az országgyűlés kezdetére, — eme valóban fejedelmi, s az egész hazát hála s tisztelet leghangosabb nyilvánítására buzdító nagytelteire figyelmeztetünk; hogy a nemzet bizalmával átkarolt főherczeg Istvánt országnádorául adni, édes honnyelvünkön hozzánk szólani, — s ekkép a magyar nyelvet, mint nemzetiségünk főpalladiumát a kir. trónra emelni kegyeskedett. Felséged e dicső tetteinél még nagyobb leend az, hogy a nemzet közkívánatát teljesíteni óhajtván, korszerű átalakulásunk nagy müvét c jelen országgyűlésen létesíteni, — s ezt megállapítandó törvényeknek szentesítése végett e nemzeti nagy ünnepre köztünk megjelenni méltóztatott. Fogadja ezért Felséged az országos Rendek hálateljes tiszteletét azon atyai kegyességgel, — mellyel e nemzetet szentséges személye, — s uralkodó felséges háza iránt tántorithatlan hűségre lckölezlc. — Valóban boldog azon nemzet, melly koronás fejedelmében olly /W. napi. /. köl. gyengéden szerető attyát tisztelheti, — de boldog azon király is, kinek trónját a lehető legnagyobb számnak megelégedése, és milliomoknak egygyé olvadt tántorithatlan hűsége támogatja! Tartsa azért a jó Isten Felségedet hü népeinek javára, oltalmára, az emberi kornak legvégsőbb határáig! E forró kivánatinkat Felséged trónja zsámolyához letévén, az ország Rendéit — az egész nemzetet — s magunkat cs. kir. Felségednek atyai magas kegyelmébe jobbágyi alázattal ajánljuk! Éljen!“ Fenséges urunk királyunk üdvözlésünkre a következő feleletet legkegyelmesebben adni méltóztatott: „Örömmel jöttem hozzátok, mert kedves magyar népemet most is ollyannak találom, mint mindenkor tapasztaltam, s azért kívánva kívánom a hü Rendeket magam körül látni." Ezután felséges urunktól királyunktól az előszobába vonulván, mélt. gr. Keglevich János által felséges asszonyunkhoz ugyanazon terembe bebocsáttattunk s ő felségét, ki a mennyezet alatt állott; ekkép üdvözöltük: „Felséges császárnő s apostoli királynő, legkegyclmesebb Asszonyunk! Midőn urunk királyunknak, mind valódi honatyának tróna zsámolyához, — az országos Rendek nevében hiv magyarjai közti megjelenésén tapsoló örömünket s legforróbb hálánkat üdvözölve letennénk: engedje kegyelmesen hogy hasonlókig Felséged, mint honunk leggyöngédebb szerétéire méltó anyja előtt, az örömnék s hálának érzelmeitől duzzadazó keblünket fiúi tisztelettel megnyissuk. Mert mi se lehet felséges Asszonyunk! az országos RRnek megnyugtatóbb, mint látni, tapasztalni, — miként a hon gondos atyával, a hon áldott anya karöltve hü nemzetének úgy kedvetlcnitő, mint most szerencséltető, — úgy szomoritó, mint most örvendeztető viszonyaiban kész mindig részt venni. — Miért is bátorittattunk Felséged előtt fiúi bizodalommal esdeklcni, — miszerint e hont főkép jelenlegi átalakulási korszakában anyai szeretetérc, gyön-GO
