1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 65. ülés
Örs*. Írom. 235. sx. Orsr. írom. 236. s*. Orsz. irnin. 237. **. Orsz. irom 234. íz. IA V. ii les naplója. Aprilis 11 —ón 1848. géd ápolására kegyelmesen méltassa. E mély hódolatunk s esdeklő könyörgésünk mellett küldőinket, s magunkat, — s egész .Magyarhazánkat legmagasb anyai kegyelmeibe alázatosan ajánljuk. Éljen.“ Felséges asszonyunk, királynénk válaszolni ekképen kegyeskedett. „Quod saepe alias testabar, esse mihi nobilis gentis hungarae erga me studia longe gratissima, — hoc non verbis solum inclytae Dcpulationi hinc Significo, sed toto etiam pectore sent o. — Cupio eam felicem, et pariae per avos nominis hungarici gloriae seris et.am in nepotibus parem. Atque hoc est, quod cunctis regni Ordinibus referri peto-“ Ilasonlólvépen az előterembe viszavonulván, csak hamar egy főudvarmester gr. Falkenstein által ugyanazon terembe vezettetvén ő Fensége Főherczeg Károly és legidősebb fia fenséges Fcrencz-Jósef előtt, kik a trón mennyezete alatt méltóztattak bennünket fogadni, következő szavakkal volt szerencsénk nyilatkozni. „Fenséges császári kir. örökös Főiierczegek! Midőn a magyar nemzet szerencsés átalakulásának diadalát örömtelve ünnepli, örömeit végeLenüi öregbíti az, hogy fenséges Főherczegségtek a milliomoknak boldogabb létét alapitó és szilárdító törvények szentesítésére kegyesen megjelenni s e nemzeti ünnepben részt venni mélló/tatnak. — Fenségednek különösen (Ferencz-Károly} hozzánk ismételt kegyes leereszkedése keblünket a legforróbb hálára gerjeszti, mert legbiztosabb tolmácsa ez azon hü ragaszkodásnak, mellyel fenséged a hü magyar nemzethez viseltetik nemcsak, hanem annak nyelvét kedvelve, átalában fenséges családja ajkairól a magyar honra hinti bájotó kellőméit. — Fenségednek pedig (Fefencz-Jósef) mint nemzetünk kedvelnének, ki 7 hónapok előtt Pestről az egész hazára eme szerencsét jósló szavakat hangoztatta: „Magyarországba oily perezben léptem, midőn ez egy boldog korszak küszöbén áll“ ezen jósló szavainak teljesedésén egész tisztelettel örvendünk. Legyenek ezért fenségtek meggyőződve, miszerint ezen gyengéd részvétért a magyarok szivében a hála érzelme soha megszűnni nem fog. Az Isten áldása lebegjen Fenségtek felelt, s. legdrágább élőtöket nemzetünk küzö- Tömére, boldogitására számos éveken keresztül tartsa! Az országos Rendeket, magunkat, s egész hazánkat magas kegyelmeikbe hódoló alázattal ajánlván. Éljenek.“ Erre fenséges Ferecz Károly Főherczeg következendőkepen kegyeskedett válaszolni. „Kedvesen veszem az országos RR-nek jeles küldöttség által nyilvánított üdvözlését. Úgy tartom, hogy minden, mit c nemeslelkü nemzet és ennek nemzetisége dicső felvirágzására csak óhajtani lehetett, azon törvényekben, mellyek szentesítése ünnepében részt venni különös nyereségemnek tartom, bőven fellelhető. — Senki a magyar névnek dicsőségét nálamnál jobban nem kívánhatja. Mit is e jelen küldöttség áital az országosan cgybegyült RR-nek válaszkép jelentetni kérek.“ E szerint megbízatásunkban híven eljárván, magunkat a mélt. FRR-nek szives hajlandóságukba s a tek. KK. és RR-nek kegyességükbe alázatosan ajánljuk. Nádori itélőmestrr Ghycsy Kálmán. Olvassa aj A felírást, melly mellett a lörvényczikkek Ő Felsége elébe fel térj esztendők, (az orsz. ir. k. 234 sz. a.) 238 b) Az élőbeszédét a törvényekhez, és c) az összes törvényezikkelyeket, mellyek a 233- ik sz. a. olvashatók. A felírás szokás szerint lepecsételtetvén az országos RR. a törvények szentesítésére a primatialis terembe vonultak. Itt, hosszas és szűnni nem akaró éljenzések után 5 Felségét az ország Rendéi nevében gr. Iktthányi Lajos ministerelnök üdvözölte. Mire ő cs. apostoli Felsége az országos Rendekhez következőleg szólott: Hü magyar nemzetemnek szívemből óhajtóm boldogságát: mert abban találom fel a magamét is. A mit tehát ennek elérésére tőlem kívánt nemcsak teljesítettem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel át is adom neked kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, úgy mint kinek hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását s gazdagságit.“ A kegyelmesen szentesített törvények átvétele útin fenséges főherczeg István Nádor ő cs. kir. Felsége előtt következő beszédet moudolta. „Császári s apostoli királyi Felség legkegyelmcsebb uruniv! Nagyobb örömmel nem tölthette volna el. Felséged hív magyarjait, minthogy ezen örökre emlékezetes országgyűlés berekesztésére személyesen körünkben megjelenni méllóztatott. Egy boldogított, háládatos nép környezi itt Felséged királyi székét, s a nemzet szive soha forróbb szeretettel több hűséggel nem dobagott fejedelme iránt, mint dobag most Felségedért, ki a jelen törvények szentesítése által honunk uj alkotója lett. Szegény a nyelv, hogy ezért Felségednek illő köszönetét mondhasson; hálánkat telteink fogják bizonyíthatni, Mert valamint uj, életerős a.apra fektetett ezen törvények által a magyar alkotmány, úgy biztosabb alapot nyert általuk azon szent frigy is, melly e hazát Felségedhez s kir, házához édes kapocscsal köti. Legyen Isten áldása Felségeden, koszoruzza hir és szerencse Felséged fejét, — ezt óhajtjuk szivünk mélyéből s magunkat és édes hazánkat Felséged kir. kegyelmébe hódolattal ajánljuk.“ Sanctio után az országos RR. az országházában ismét összeggyülekeztek a törvények kihirdetésére. Nádor ő fensége szüni nem akaró éljenzések közt megjelenvén. Nádori itélőmesler Ghycz-y Kálmán. Felolvassa: i) A k. kir. leiratot a törvények sanctiójáról. (az or. ir. k. 236. sz. a.) 2J A szentesített összes törvényeket és a béfejezést (az or. ir. k. 237 sz. a.) A kegyelmesen szentesített törvények kihirdetése lilán következő beszédet intézett az országos RR-hez Nádor ő cs. kir. fensége. Mélt. FRR. tek. KK. és RR. I „Urunk királyunk jelen országgyűlést berekcsztvén, — ezen alkalommal ulószor gyülekeztünk egybe. Ha visszanézünk országos tanácskozásainkra, ha ezek eredményeit tekintjük, bátran el lehet mondanunk: hogy a jelen törvényhozás örökre nevezetes fog lenni hazánk évlapjaiban, — mert általa nyertük meg azon alapot , mellyen
