1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 24. ülés
110 X\1V. ülé is naplója. Januar 27-én isis. miként lehessen minden embert kiexaminálni, tud-e magyarul, vagy sem? — nehéznek találom. De valamint egy részről tagosabb kört kívánok az idegeneknek hagyni, úgy más oldalról megkívánom szoritni annak lehetőségét, hogy az idegen, ki 3 perezentes pénzét máshol jól einem helyezheti, magyarországban vegyen jószágokat, s azok jövedelmét külföldön pazarolja. Erre nézve legnagyobb szigorral kívánóin körülvonni a honosítás lehetőségét, s azért csodálkozom azon kérdésen, hogy vájjon az austriai is külföldinek tekintessék-e? Ugyan minek tekintsük tehát az austriait? s épen azon austriait, kinek érdekei számtalanszor összeütközésben voltak a mi érdekeinkkel; azon austriait, kitől úgyszólván, nemcsak nemzetiségünket, hanem alkotmányunkat is féltjük? vagy talán azokat tanács teremünkbe hozzuk, s ott egyszersmind magyar polgárrá tegyük azért, hogy az administratori rendszer mellett nyilatkozzék, az, kinek hazájában nőtt azon gyönyörű találmány, a Kreishauptmann. Vagy talán a vámviszonyok kérdésében fogjuk kihallgatni azokat, kiknek mesterséges létüket semmisem tartotta fenn eddig, mint azon abnormis vámviszony, melly .Magyarország és Austria közt létezik? Azt tartom, ezt senkisem fogja kívánni, körül akarom tehát Írni a bejövetelnek lehetőségét. A mi azt illeti, mit a mélt. kir. Személynök úr mondott, hogy t. i. ezen szabály által Batthyányi és Eszterházy, s több magyar családok ki lennének zárva: én azt nem látom, mert ezen törvénynek visszaható ereje nem lesz. Erre méltóztatott felhozni, hogy a törvényjavaslat II—ik fejezetének 17. §—a azt mondja:„megszűnik magyar lenni, kimagát külföldön honosítja; ez a honosítja“ futurumjtehát az a magyar fog megszűnni, ki magát ezentúl honosítja; de nem szűnik meg az, ki régi jogánál fogva egyszersmind Austriában bír, vagy Landstand. Tehát ebben semmi ollyast nem látok, mi ezen családokra nézve veszélyes volna. Ezt kívántam kijelenteni; különösen azok ellenében , miket Baranya megye érdemes követe felhozott (Éljen!) Horvátország követe Bitnyik Jósef. Természetesnek fogják találni a tck. KK. és RR., hogy nemzetiségünk tekintetében a honosítási föltételek közé a magyarnyelv tudását el nem fogadhatom. Egyébiránt a törvényes vallások beigtatására a szatmári káptalan, az austriai tartományok igényeire nézve pedig Mosony megye tisztelt követeinek indítványait pártolván, a kapcsolt országoknak országosgyülésein eddig gyakorlott honosítási jogát továbbra is fenntartom. — Győr megye követe Szerdahelyi Ferencz. Utasításom szerint a honosítás clengedhetlen feltételei közé a magyar nyelv tudását is betétetni kérem. Pest megye követe Kossuth Lajos. A naponként megújuló lények ellenében el nem mulaszthatom a kapcsolt országok követét meg kérdezni, hogy mikor gyakorolták azon honosítási jogot, mellynek fentartása iránt nyilatkozott? mert eddig igen gyakran jöttek ide Horvátország követei azon kérelemmel, hogy mélloztassanak ezt, vagy amazt itt honosítni: s most még is fen akarják tartani maguknak ezen jogot. Tehát mikor gyakorolták? Tármezei gróf Jozipovich Antal. Vas megye érdemes követének indítványát, minden ki őszinte magyar akar lenni, szívesen elfogadja. — Egyébiránt igen csudálkozom, hogy azon ur olt Horvátországnak valami uj jogot akar adni, valamivel többet, mint Magyarországnak. Én legalább született Horvát vagyok, és nem halottam soha, hogy valaha jogunk lett volna ott valakinek indigenatust adni. Azt igen jól tudom, hogy 1839-ben, voltak igazi horvát követek itt, kiknek utasításukban volt, egy Generálist ajánlani, a ki itt indigena is lett. Ha lehetett volna ott indigenatust adni, nem folyamodtak volna ide. Ha akkor nem tudtak magok nemeseket csinálni: most sem tudhatnak. Erről nekem is kellene valamit tudni, a ki annyi nemest képviselek. Részemről addig, inig tisztában nem leszek Horvátország jogaira nézve, mindig igy fogok nyilatkozni, mint most; s úgy tartom jól beszélek, mert a törvény mellett szólok. Horvátország követe Ossegovich Metell. Azon felszólalások és ellenvetésekre, mcllyek követtársam ellen fel— hozattak, kénytelen vagyok felelni. Pest megye követe azt kívánja, hogy mutassák meg Horvátország követei; mikor gyakorolta a kapcsolt országok közgyűlése a honosítási jogot ? En tek. KK. és RR., azon elvet el nem ismerem, miszerint a kapcsolt országok követei kötelesek lennének tulajdon jogaiknak mi módon és mikor történt gyakorlatát itt igazolni; hanem hajlandó vagyok még is e részben Pest megye követének kíváncsiságát betölteni, világosan kijelentvén, miként ők, nemcsak a régibb, hanem a későbbi időkben is, a honosítási jog kétségtelen gyakorlatában voltak, jelesen pedig, hogy 1686-ban a kapcsolt országok közgyűlésén, a honosított egyének föl— eskedtettek; hogy 1692. és 1693-ban elhatároztatott, miszerint minden honosított egyén a kapcsolt országok közgyűlése előtt eskctcssék fel; — a mint hogy az akkor honosítottak valóban föl is eskettettek. 1713-dik évben bizonyos Tiringer honosítása mind a két nemre kíterjesztctelt; 1722-ben b. Kulmer vétetett föl a honosítottak sorába; 1723-ban Auersbcrg és Scrmagc grófok; az 1740 dik évben pedig grófPetazi, és Suppanich honosíttattak. Ezen felhozott példákból, úgy hiszem, eléggé világos, hogy a kapcsolt országok közgyűlése a honosítási jogot gyakorolta. — Mi azon ellenvetést illeti, mellyct Turopólya képviselője, szokott modora szerint, élőnkbe gördített, hogy az 1790-diki országos irományok szerint, a kapcsolt országok követei némelly egyéneket ajánlottak itt, avégett, hogy honositassanak; erre azt válaszolom, miszerint nem csak 1790-ben, de több országgyűlésen is ajánlottak a kapcsolt országok Rendéi egyéneket a magyar országgyűlésnek, honosítás végett; de azt taitom, ázért a kapcsolt országok, tulajdon haláraikon belől maguk is honosíthattak, melly jogot hogy ők valóságosan gyakorolták legyen, fölebb már meg volt mutatva, s mellyct ennélfogva ezentúl is méltán igényelhetnek. Azon egyénekkel is, kiket érintettem, úgy történt, hogy először a tartományi gyűlésen voltak honosítva, s azután ajánltattak ide a magyar országgyűléshez, hol el is fogadtattak; és igy Magyarország indigenáivá váltak. Miután tehat cképen bizonyos az, hogy a kapcsolt országok közgyűlése a honosítási jogot gyakorolta: ezen joghoz küldőim nevében jövendőre nézve én is ragaszkodom. Ugocsa megye követe Egri János. Négy százados küzdelem után sikerült e nemzetnek azon boldogító örömérzés, miszerint anya nyelvét természeti jogába visszahelyezve látván, ezen örömét épen e jelen országgyűlésen ünnepelje. De ezen örömben annyira túl bizakodni, hogy a jövörül is ne gondoskodjunk nem látom czélszcrü-
