1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 24. ülés
\\I \ . ül ős naplója. Januar 27-én 1848. 10!) illeti: ezt is következetesen pártolom, meri fő és szent kötelességünk nemzetiségünket terjeszteni, szilárdítani; ugyan azért a magyar nyelvnek tudása a honosítás feltételei közül ki nem maradhat. (Éljen!} Aúgrdd megye követeié Károlyi János. Azt tartom, a külföldi elem befolyása ellen óvni fog bennünket a gy armalositási törvényjavaslat, mclly már jegyzői szerkesztés alatt van. Mi a 3-ik szakaszt illeti, hogy „a honosítandó külföldi alattvaló lenni megszűnjék“; a méltóságos kir. személynek ur, de különösen Baranya megye érdemes követe által ez ellen felhozott indokokat nem látom elfogadhatóknak. Azon viszony, mellyben némclly hazai s külföldi birtokosaink állanak, fen fog maradni későbbre is. Batthyány és Eszlerházi fog bírhatni ez után is. De azt nem akarom, hogy a külföldi nagy dynasták .Magyarországban ezután is vásárolhassanak, s jószágaik gyarapításával nemzetiségünket végkép megbuktassák. A kik tehát jövőre .’Magyarországban jószágokat vásárolni akarnak, azoktól megkívánhatjuk, hogy külföldi alattvalók lenni megszűnjenek; mert én a houosittást nem abban látom , hogy bejöhessen, a ki akar, és itt jószágokat vásárolhasson : hanem gátot akarok vetni annak, hogy külföldiek el ne lephessék honunkat, nemzetiségünk veszélyeztetésével. Elnök. Nem akarom a tck. KK. és RR. tanácskozásait többszöri felszólalásom által akadályozni: de Nográd megye érdemes követe előadására kénytelen vagyok megjegyzést tenni. 0 azt mondá, miszerint a kün birtokló családok ugyanazon viszonyokban maradnak, mcllyckben eddig voltak. Ha ez igy volna, megnyugodnék benne; de méltoztassék megolvasni, a II. fejezetben a 17. §-t.; itt az áll: „magyar honpolgárságát elveszti, ki külföldön honosítja magát“ Már haAustria külföld alá értetik, úgy Batthyány, Eszterházy stb. családok, miután azok csakugyan alattvalói részint Austriának, részint Stayernak, s ott Landstandok: akkor e szerint meg kellene szűnniük Magyarország polgárainak lenni. Ezen rendelkezés tehát nem csak jövendőre szól, de visszaható erővel is bírna. Borsod megye követe Bükk Zsiymond. Ha ezen honosítási törvény szerkezete igy állana: „ki magyar akar lenni, tartozik tudni magyarul“ s az volna útónná téve: „kivétetik azonban, ha valaki gyáros, vagy valamelly nagyszerű találmányával gazdagította az országot“: akkor belcegye— nem; mert a gyárosokra, és nagyszerű iparosokra nézve nem csak megnyugszom, de a méltányosságnál fogva kívánom is a kivételt. De miután a szerkezet úgy áll: hogy magyar lehet ez, és amaz ha nem tud is magyarul, s ez van alkalmazva a magyar földbirtokra is; mert ott sincs világosan kitéve a megkivántatóság: — tehát ezen alakban meg nem nyugszom, és kívánom, hogy mint általános szabályt állítsuk fel, hogy ki magyar akar lenni, tudjon magyarul: Tek. KK. és UR. megkívánhatja a nemzet hogy ki ízletesnek találja ezen földnek birtokát, simuljon e nemzet nyelvéhez is. E nemzetnek fészke e föld, e magyar föld, olly fészke, mellyrol elmondhatjuk koszorús költőnkkel: „Áldjon vagy verjen sors keze, itt élnünk, halnunk kell,“ mert homogen elemet a világ kerekségén nem találunk. Azt hiszem a nemzetnek oly— lyan a föld, mint a házbirtokosnak a lakháza. Még az cg) es háztulajdonosnak is meg van a természetnél fogva tulajdonából kifolyó azon joga, hogy ha valaki az BIX. Napi /. köt. ő házába be akar szállásra vonulni, magát azon conditioknak — mellycket a háztulajdonos tett — alá vesse, és a tulajdonostol senki sem fogja eldisputálni azon jogát, hogy kit fogadjon házába, s minő feltételek alatt. — E- gyébiránt tck. KK. és RR. az ősiség már elvan törölve. Én azt úgy képzelem, mint egy falat, habár roskadozót is, melly a területet keríti, s mclly miatt az egésznek belsejét megnézni nem lehet, mert a fal gátolja a látást. Eddig az idegenek kedvesen vették a magyarföld birtokot, és sóvárogtak ide; hanem mégis egy kis unheimlich érzést kaptak, ha Verbőczyre gondoltak, mert annak kőfalán nem láttak be, s nem tudták, vájjon a jószággal egy pár tuczat pert is nem vetnek-e nyakukba; ez pedig azon uraknak nincs inyökre. így ha az ősiséget eltöröljük, planirozzuk azon kőfalat, mellynek kapuja eddig is tág volt; most által nézheti az idegen, milly tisztán és milly kényelmesen lehet besétálni. Azon indigenák közt, kik bevándoroltak, voltak mindég, s vannak jeles férliak , s hiszem lesznek is, de csak menjünk vissza, első keletkezésére annak, mi a magyarföld megízlelését fölébresztette, különösen a fiataloknál; — nem veszem azon nagy status férfiakat, kiknek érdemeik roppant nagyok voltak, — hanem fölkerekedtek, különösen nagy házaknak úgy nevezett Cadet tagjai, kiknek otthon megvolt rangjok, de földjök kevés, vagy semmi sem volt; ezek ide jöttek, természetesen ügyesek, müveitek és tanultak; s mi lelt a következése? az, hogy sokszor a magyar honleányok legszebbjeit szemelték ki, — és méltón, mert a szép mindenkinek tetszik; de nem volt elég nekik a szép arezvonás, utána láttak, hogy más vonásuk is legyen, hogy legyen Schlepp, de nem tull-anglais, hanem egy pár falu. Azt is megkell vallanunk, hogy bizony szépeink is néha egy kicsit hiúk voltak — per se aestheticus értelemben, — mert a szépet mindenki szereti; — de ügyelnünk szükséges arra is, hogy ezután szépeink és a Schleppek a honból ki ne menjenek, s hogy ollyanok, kiket nem akarunk, ide be ne jöjjenek, vannak itthon magunknak is, — kivált a fiatalabb generatioban — ügyes és csinos embereink: Ámbár vannak szépeink — kimondom ha megszidnak is — kik a honit nem szeretik, valamint férfiak is vannak illyenek; inert az szerintük nem olly Ízletes, mint a külföldi. Véleményem szerint ezen apróságok is igénylik, a törvényhozó figyelmét. De van még egy más oldala is a dolognak. Mi »em concurrálhatunk a külföldiekkel, mi patriarchalis fajú és prosaicus emberek vagyunk; — már apáinktól hallottuk azon elvet: jobb a szomszéd lánya tíz hibával, mint az ismeretlen idegen; ha a szomszédba kaphatunk feleséget, Austriába vagy Norvégiába nem megyünk. Azt hiszem, minden esetre szükséges, hogy a magyar törvényhozás — midőn a honosításról ex asse gyökeres törvényt alkot, — mondja ki: hogy a ki magyar akar lenni, annak magyarul kell tudnia. Azonban a gyárosokra és iparosokra nézve világos kivételt tétetni kívánok. — Zemplén megye követe gróf Andrássy Gyula. A mi a magyarnyelv tudását, mint föltételt illeti: nem csatlakozom egészen azokhoz, kik azt nélkülözhctlcn föltételül kívánják, mind a törvényhozási, mind a törvényhatósági honosításra nézve. Feltalálom a szerkezetben, a törvényhozás általi honosításra nézve, a magyarnyelv tudását, 9 ez engem e tekintetben megnyugtat. Mert azt — hogy 23 ilonosiiÁM törvényjavaslat.
