1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 21. ülés
100 XXI. ülés naplója. Januar 15-én IH-lH. ieenet, felír»- iekre“ vonatkozik. — Jelen törvényjavaslat 2-ik szaj"v”íátVm*IKaszában az foglaltatván: „minden e törvény kihirdetése enem"eJtuJs<Sután más nyelven készítendő hivatalos irat vagy okletárg) ábün. ” _ érvénytelen“, ezen hivatalos okiratok közzé tartozónak vélem az „úti leveleket“, és mondhatom, nem óhajtanám: hogy akár a felírásban, akár a törvényezikkben az úti levelek kivételesen történendő megérintésének elmellözéséből a külföldiek valami bal magyarázatot tévén, ugyan azon szomorú események tapasztalásának alkalom adassék, mellyeknck eddig több ízben leginkább Szakolcza városa tanúja vala. — Ugyanis méltóztalnak a tek. KK. és RR. tudni, hogy a múlt években kiadott legfelsőbb parancsok szerint, a Magyarországból külországokba adandó úti levelek magyar és deák nyelven szerkezteim rendeltettek; — c részben nem csak mi, hanem a nemes megyék is engedelmeskedtek. — Azomban hivatkozom nemes Nyitra, Pozsony és Trencsén megye követeire, kik bizonyíthatják: hogy nem csak Szakolcza városának, hanem a most érintett megyéknek úti levelei sem tisztellettek az austriai tartományokban, történvén már több Ízben az, hogy nem csak a mi polgáraink illy utilevelekkel igaz járatukba akadályoztattak, hanem a most nevezett megyék kereskedői, megyéjük részéről nyert teljes hitelességű magyar deák úti levelekkel Morvaországban elfogat talván , és mind a mellett: hogy becsületes létüket, járatukat, és azon kívül 10—20 ezer ftig vagyonosságukat is kimutatták, es semmi csínt el nem követtek, az ottani hatóság eleibe hurczoltatva vasra verettek, több ezer flra terjedő pénzüktől megfosztanak, és igy „per Schub“ küldettek vissza születésük helyére, a tőlök elszcdctt nagy értékű pénz paraszt kísérőjüknek kézbesít telvén. — Midőn tehát az illy rémitöen sanyargatott emberek, Magyarország szélére hozzánk érkeztek, és a kisérő a tőlök elfoglalt törvényes magyar-deák úti leveleket, a pénzt és a továbbitó levelet átadta, kitetszel, hogy az elfogatott s illy gyalázatosán visszaküldött egyének, mind a mellett is, hogy úti levelük viszszaküldetett: wegen Passlosigkeit, és nem egyébbért küldettek vissza. — Mi tehát az érintett egyéneket szabadon bocsálván, az illető megyéket erről értesítettük, és most utasitásombeli kötelességem szerint alázattal megkérem a tekint. RRet, méltóztassanak, vagy ezen törvényezikkben, vagy e tárgyban leendő felírásban az eránt: hogy a honbeli törvényhatóságok által kiadandó magyardeák úti levelek az austriai tartományokban viszont tisz— teltessenek — kegyesen intézkedni, és e körülményt világosan kiemelni. D kikor ári káptalan körete [Komendo Márton. Mivel ezen tárgyban az 5-ik §-ra nézve alázatos véleményemet már az utolsó országos ülésben terjedelmesebben előterjesztettem, melly abban öszpontosul, hogy tudni illik: Küldőim teljesen meg vannak győződve az iránt, hogy az alsó Slavoniai három vármegye Verőczc , Pozsega és Szerem törvényeink értelménél fogva valóságosan Horvátország kiegészítő részéi képezik: Azért bátor vagyok akkor előterjesztett alázatos kérésemet megújítani, hogy t i. a tekintetess KK. és RR. ezen ötödik szakaszt kihagyni, Horvátország érdemes követének előadását elfogadni, és egész terjedelmében pártolni méltóztassanak. Zólyom ráros kör. Stúr Lajos. Hogy az élő nyelv a holt latin nyelv helyett diplomalicni polezra emeltetett honunkban, azt úgy hiszem mindenki jónak tartja; mert a holtak temessék el holtjaikat, és az élők éljenek az élők között. De ezen elvnek érvényessége és becse főkepen abban áll, hogy az élő nyelv annál jobban és czélszerűbben kifejlődhessék és müvellessék. Korszakunk jellemét is az teszi, hogy a műveltséget minél többekre és számosabbakra kiterjeszteni igyekszik. Szabadságnak indult korszakunk, szabadságnak indult honunk is, de a valódi szabadság létesítésére szigorúan megkivánlatik a műveltség, melly nélkül én a szabadságot valósitlmtatlannak hiszem. S valamint az egyes országoknak és honoknak kötelessége az emberiség ezen jótéteményeit terjeszteni, s egyesekre árasz tani; úgy az egyeseknek joguk van kívánni, hogy azon czél elérésére megkívántaié eszközök az országoktól nekikgmegadassanak, és senkitől meg ne tagadhassanak. Ezen szempontból tekintve a dolgot, esedezem a tekint. KK. és RRnek, méltóztassanak úgy rendelkezni, hogy a nép iskoláiban, az úgynevezett elemi iskolákban, minden tanokban az anyanyelv'megtartassák, nevezetesen pedia a szláv fajú nép iskoláiban ezen népnek nyelve divatban maradjon. Azt hiszem, hogy ezen népnek nagyobb művelése, és szellemi el nem hanyagoltatása hazánknak igen érdekében fekszik, akármclly oldalról tekintjük is a dolgot. Felszabadult és műveltebb nép nem szolgálhat rósz eszközül az országunkban kifejlődő szabadság ellen. Ezen nép országunkban az eddigi fenálló feudális viszonyok és terhek által leginkább sujlátott, és sülyesztetelt alá; mert földje silány, az aristocratia pedig hazánk felső vidékeiben aránylag sokkal több, mint az alföldön, s ennélfogva benyomása is a népre sokkal súlyosabb, mint ott. Elszegényült ezen nép mint ír népe, sokat vesződik és sínylődik az éhséggel; sok helyen az aristocratia pálinkaházai? által csak nem egészen tönkre jutott, arcza elhalaványodott, beburkolt — mint ama nép — silány öltözetébe; és ha még az iskolai tanítást sem kapná anyanyelvén, valóban egészen elmerülne a butaságba, és mind szellemi, mind anyagi elhanyagoltalása bekövetkeznék. Minden oktató által elismertetik, s a mindennapi tapasztalás is bizonyítja , hogy az anya nyelv legjobb, legalkalmatosabb a tanításra, mert ezen nemcsak gondolkozni, hanem érezni is szoktunk, pedig a czélszerű oktatásra, s önmivelődésre ez is megkivánlatik. A szegény embernek gyermeke kevés ideig járhat iskolába, s ha e melletti az oktatás sem anyai, hanem mechanice valamclly nem ismert nyelven történnék, bizonnyal az iskolábai járásnak eredményei nem üdvösek, hanem inkább csak károsak leendőének. Azért ezen nép érdekében kérem a tekint. KK. és RRet [hogy az, elemi iskoláiban, a rendes oktatást anyai nyelvén nyerhesse, s az isteni tisztelet a templomokban neki ugyanazon nyelven tartassék. Kívánom tehát, hogy azon szavak után „hol a magyar nyelv kötelezőleg tanitassék“, a következendők kihagyásával oda tétessék „de különben a közoktatási nyelv a községeknek anya nyelve maradjon. Túr me sói gróf Joziporich Antal. Azt tartom a követ ur azért szólalt fel: hogy legyen valami nyoma az újságban; mert külömben ha akart volna indítványt tenni, meg lelte volna a kerületi ülésben, s ott kellett volna azt megpróbálni, ha valljon lehet e arra nézve többséget szerezni vagy nem. Azért azt gondolom ezt csak azon okból telte, hogy praenumeránsai legyenek.
