1847-1848 Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországnak e néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városában 1847-ik esztendei Szent-András hava 7-ik napjára öszvehivott magyarországi közgyűlésnek naplója a tekintetes Karoknál és Rendeknél. / Pozsonyban. / Az Országgyűlési Irományok Kiadó-hivatalában / 1848
1848 / 21. ülés
\\í. ulós naplója. .Januar Ión 1848. Hi> a kapcsolt részek egy részről egy holt nyelv bilincseinek súlját fájdalommal erezik, más részről nyelvüknek egy élő, életereje öntudatában méltán büszkélkedő versenytársa előtti aggodalomtól nem egészen mentek. — Azonban valamint a kapcsolt országok örömmel nézik magyar országban azon szellemi és anyagi haladást lényegesen clőscgitő törvényszerű fordulatot, melly a magyar nyelven természetes jogaiba hely ezé, úgy bizton hiszik, miszerint ezen országgyűlési tanácskozásoknak az lészen vég eredményük, hogy továbbá is elismertetvén a kapcsolt országoknak belviszonyaik elrendezése körüli százados szokás, és világos törvény szentesitette joga, és a magyar oiszági hatóságokkal való közlekedés módja méltányosan szabályoztalván: nemzeti nyelvük állandóan biztosilassék. Annál inkább reményük ezt a kapcsolt országok a nemes keblű magyar nemzetnek százados közös érdek szilárdította testvén szeretetétől, minél tagadhatatlanabb, hogy sokszor irásban és élő szóval, még pedig ezen helyen is nem annyira az vettetett szemükre a kapcsolt országoknak, hogy egy a magyartól különböző nyelvhez ragaszkodnak, mint inkább az, hogy egy rájok nézve is idegen és holt nyelvet pártolnak. A lek. Kitek bölcs belátása előtt bizonyára tisztán áll, hogy valamint egy részről a nyelvek különbsége egy ollyan tünemény az emberi természetben, melly által az isteni gondviselés a legüdvösebb czélokat eszközli az emberi nemre nézve: úgy más részről akár mellyik nemzeti nyelv magában nem a legfőbb czél, hanem mindég csak eszköz lévén, azt az emberség legfőbb czélja veszélyeztetésével kifejteni igen káros volna. Nem különben nem akarom én ugyan a latin nyelvnek művelődésünkre gyakorlott igen hasznos befolyását háladatlanul tagadni; de ha hiszem, hogy a miveltség nem a nemzet egyik vágymásik osztályára, hanem az egyetemes nemzeti jólét elmellőzhetlen kelléke: hasonlókép hinnem kell, hogy a latoi nyelvnek, a közdolgok tárgyalásában további megtartása a kapcsolt országokra nézve igen káros volna. — Tek. KK. vajmi nehéz feladat akármelly, tehát a kapcsolt országok népe tömegét is, habár saját nyelve által, a valódi műveltségre felemelni, mit mondjunk tehát azon esetről, ha vagy egy nem ismert nyelv betanulása, vagy pedig saját nyelvéveli erélytelen bánása miatt, csak úgy félig meddig czélba vétetnék a nemzeti nevelésnek kimondhatatlanul fontos ügye? már pedig a tudatlan, neveletlen nemzet sem szabad, sem boldog nem lehet: élete nem öröm, nem segítség; csak egy hasztalan kellemetlen teher. Midőn tehát a kapcsolt országok nagy érdemű követe előadását utasításomnál fogva pártolom, egyszersmind bizton hiszem, hogy a tek. KRek az 1844-ki 2—ik t. czikk nyomán sem a kapcsolt országok constilulivumai között ezen kérdésre nézve valami különbséget tenni, sem ugjan azon országok belviszonyaira nézve a helyhatósági jogokat kérdés alá venni nem méltóztatnak. Nem most nyilvánul először a kapcsolt országoknak nemzeti nyelvűkéi érdeklő szózata; máraz 1805—ki statútumnak ugyan az volt czélja; hogy a többit elhallgassam, már az 1836- ki évi Martius 9-kén tartatott országos ülésben, híven és nyíltan tolmácsolá a kapcsolt országok követe azon meggyőződést, mellyel küldői nemzeti nyelvükre nózve már régóta tápláltak, és mai napig és táplálnak. Az mondalott ugyan ezen kérdés feletti vitatkozás közben, hogy a kapcsolt országok csak Spalalrói Tamás állítólag kétes hitelességű munkája nyomán kezdettek pacta oonventákról, és i-enet, iviíi.í az ezekből folyó municipalis jogokról beszélni. Erre néz- jávasuT'.'ma ve szabad legyen azon észrevételt tennem, miszerint Schwandtner történet írói közhírré tétele előtt a kapcsolt‘»rgynban. országok nem csak állandó jogaiknak ismerték, miket Spalalrói Tamás emlit, de ezen jogok folytonos gyakorlatában is voltak, sőt épen ezen jogaikban a testvér magyar nemzet által híven oltalmazlattak is. — Hiszen már a hármas könyv említi, és régieknek nevezi a kapcsolt országoknak magyar országéitól különböző törvényeit és szokásait. Ugyan ezt találjuk az 1492-ki „Constitutiones nobilium regni Slavoniae“ czikkeibenis. Nemcsak számtalan czikkből világlik ki, miképen a kapcsolt országok közigazgatási, törvénykezési, adói, felkelési tekintetben municipalis állást birtak magyar országgal lett egybe kapcsollatások óla; de ezen municipalis viszony még a csata mezőkre is kiterjesztetett. Így a többek között Islvánlly és Eabocsay ütküzett leírásában ezeket mondja: „Itaque Zrinianorum Comitem, cui, quod Illyrico praeesset vetere belli consvetudine primi ductandi agminis munus incumbit stb. — Igy tehát a kapcsolt országok municipalis állása nem Spalatrói Tamás szavain fenekük, hanem ezek inkább hitelességet nyernek a százados szokás és számtalan világos t. czikk által; épen úgy, valamint a magyar nemzetnek közjoga nem az anouymus 5—ik és 6—ik szakaszán alapszik, hanem ezek inkább hitelességet nyernek azok által, mik a magyar álladalom kezdetétől fogva törvényszerűen történtek. Egyébiránt a kapcsolt országok érdemes követének már többszöri nyilatkozatából megérteni méltóztattak a tekintetes KRek: miszerint az ügyre nézve koránsem egyenlőséget követelünk a magyar nemzettel, hanem csak annyit igyekszünk megtartani, mennyi okvetetlenüi szükséges, hogy a közös szent koronának egy hiv, és a magyar nemzet iránt a legöszintebb tisztelettel viseltető része az emberiség legfőbb czélja elérésétől el ne ültessék. Túrmezői <jróf Jozipovich Antal. Azért szólalok fel, mivel ha maholnap \alaki a naplót olvassa, könnyen azon gondolatra juthat: miszerint Horvátország nem tudta, hogy a magyar szent korona alatt csak egy törvényhozó testület létezik; — és nehogy valaki azt gondolja: hogy azon úr, ki Horvátország helyén ül, egész Horvátország nevében óvást tehetett; mert ő csak hatvankét embernek küldöttje, kik többnyire királyi hivatalban vannak. Egyébiránt küldőim részéről kimondom: hogy soha el nem fogadnak más, akár statútumot, akár rendeletét, mint a mi innen az országgyűléstől származik, minthogy nem ismernek mást, mint a magyarországi törvényhozást. — A mi az óvást illeti: az ellen én ellen óvást teszek, annyiban: hogy nem akarok másféle rendelkezést elfogadni, mint a magyar országgyűlés rendelkezését. Zágráb városa követe Andrievich Ignácz. Küldőim nevében a kapcsolt részek érdemes követének előadását mindenben pártolom. Szakolcza város követe Szmazsenka Ferdinand. Nem fárasztanám ezen országos ülés tek. Karait és Rendéit jelen előadásommal, hahogy 1-ör arra nem kötelezne szoros utasításom; 2-or hahogy ugyan azt Szabolcs és Sopron megye köz tiszteletű követei szintén nem szorgalmazták volna az e tárgyban tartatott kerületi ülésben , — alázatos előadásom tárgya pedig az „úti leve-25 *
