1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 11. országos ülés

78

XT. ülés. F/Í-RR. naplója. December 9-én. 1847.

tárgyában.

HR. ireiiete skiráiyi felügyelők ellen. Ugyan hogy történhetett ez. ha a constitutio palládiuma a főispán 1 hivatal ? igenis \«WaSaÍ*.’k.már 1844 előtt ingerültség, bizalmatlanság ép úgy létezett a főispánok ellen, mint ma az administrátorok előadások irányában. — Azzal zárom csekély észrevételeimet: „rend szüli az egységet, e pedig a jólétet;“ iparkodjunk tehát egyesült erővel s akarattal mindegyik megszerzésén (többen szóllani kívánván, zaj keletkezett).

Nádor ö cs. kir. fensége:— így méltóságos Fő-RR. nem lehet tanácskozni; tessék egymást csendesen ki halgatni, gr. Eszterházy Károly ö nagyméltóságán van a sor. ki már 4 nap óta áll.

Gr. Eszterházy Károly gyár megyei főispán : — Úgy vélem elérkezett az idő, hogy rövidek legyünk ; azértén röviden nyilatkozván, főpohárnok mester ő nmltgának indítványát pártolom. Mi azokat illeti, miket Komárom mélyen tisztelt örökös föispánya az ujrendszerre nézve előadott, fentartom magamnak annak idejében az iránti nyilakozatomat, addig pedig vele kezet fogok. Mi marmaros mélyen tisztelt föispánya ö nmltsga által a múlt alkalommal elünkbe terjesztetett, arra nézve véleményem az, — hogy igen is elismerem ö nméltgának sokféle érdemeit, mellyek a haza által is bizonyosan egész mértékben elismertetnek; de megvallom, hogy a kormánvnak nagyobb szolgálatot ö nagy mltga soha sem tett mint akkor, midőn a praesidiálisból némellyeket fel olvasott, mert az által közönségesen tudva lett, hogy azon praesidialisban, mellyet ö nagymltga fel olvasott, törvénv ellenes nincs, és az abban elősoroltakat a törvény könyvben kiki megtalálhatja azon kötelességek között , mellyek régi fenálló törvényeink által a főispánoknak teljesítés végett parancsoltainak, és én a kormányi praesidialisok következéseiben azon kötelességeket 11. évek óta mindig is teljesítettem a haza és törvény értelmében, szerettem volna tehát hogy mármaros tisztelt főispánja azon szavakat is emlitette volna, mellvek szerint azon praesidialisban foglaltatnak — mert legalább abban mellyet én kaptam, — közben vetöleg legyen mondva főispáni hivataloskodásom ideje alatt négyet kaptam, — nem tudom mások kaptak e többet vagy nem, — t. i. azon szavakat is, mellvek az egész tárgyra nézve nagy különbséget tesznek, és a főispánt törvényes állásába vissza helyheztetik „hogy a főispán teljesítse azon kötelességeket mennyire törvénves hatóságát túl nem múlják“ (többen a szólási elsőség felett vetekednek s zaj.)

Majláth György ország bíró: — Ö cs. kir. főherczegsége mtgos Péchy Imre főispán úrnak adta a szót, mert negyed napja hogv áll. Nem akarom egyébiránt a tanácskozást legkevésbé is hátráltatni, csak azon megjegyzésem van, miszerint ezen bajokon mellyek most mutatkoznak, mi az által kívántunk segíteni, hogy valaki a szólaniakarókat azon sorban, mellvben magokat jelentették följegyezze, de minthogy ez akkor a túlsó oldalon lévőknek nem tetszett, mi ezt erőltetni nem akartuk, eddig a szokás tagadhatlanul az volt, hogy kiki a szerint mint fölkelt szólott, — melly szokás mellett, ha meg kívánnak maradni a méltóságos Főrendek ám maradjanak . de hogy ez nem jó fökép ennyi tagok között menyire szaporodtunk , világos (helyeslés), — igy a dolog nem maradhat; annál fogva kérem a méltóságos Főrendeket, hogy a jelen ülés végével vagy holnap, vagy bár mikor méltóztassanak e tárgy eránt tanácskozni, s oily végzést hozni, melly által a tapasztalt nehézségek megszüntethessenek (közhelyeslés).

Péchy Imre zágrábi főispán: — A ki országunk történeteit ismeri, megvallani kénytelenitetik, hogy e. századok óta pártokra szakadt nemzetnél ritkák voltak a közlelkesedés esetei, talán kettőnél többet alig számithatunk. Vajha hasonló eredményüek lennének jelenlegiek is, az első egyesítette nemzetünket a harcz mezején, mellven egyesült erővel a magyar név, hirét és dicsőségét europa előtt és ellen ki vivta, — engedné a sors. hogv e második közlelkesedés mellynek szem tanúi valánk, egyesítené nemzetünket a törvényhozás pályáján, hogv ezen is a magyar név hirét, és dicsőségét europa előtt meg állapíthassuk, ha pedig arra kárhoztatva lennénk hogy az együtt nem tartásnak átka rajtunk maradjon és pártokra szakadva mintegy ellenséges tábor egymás ellen küzdeni kénytelenek legyünk, akkor legalább egymás iránt méltányosak legyünk. Ne vegye tehát rósz néven az ellenzék, ha a eonservativ párt le akarja szavazni, hiszen én abban semmi politicai bűnt nem látok, és ha bűn, akkoron nyílt homlokkal akár melly juryra hivatkozom, ítélje el vájjon erészben az ellenzék is nem bűnös-e, mutasson az ellenzék csak egy példát országgyűlési vagy megyei életbűi, hogy a eonservativ pártot, ha le szavazhatta, le nem szavazta volna, ne vegye teliát rósz néven hogy már egyszer a eenservativ — pártnak is eszébe jutott az ellenzéket leszavazni akarni; bízik az ellenzék ügye igazságában , ám de abban mi is bízunk, mert elveink belsői meggyőződésünkben gyökeredznek; igaz, hogy a tiz millió bírálatára soha sehivatkozunk, mert jaj annak az ügynek bár miily igazságos is, melly tiz millió bírálatára bizatik, és a tömeg által eldöntetik. Egyébiránt óhajtanám hogy tisztán köszönő felirat szavaztassák; ő Felségének, mert ez természetes kifolyása lenne azon közlelkesedésnek, mellyel urunk királyunknak>má.t is tettlegesen áldoztunk, ha pedig e véleményem többséget nem nyerne, főpohárnok mester ő extjának indítványát pártolom, meglevőn győzettetve, hogv biztosabb téren nem állhatunk, mintha a világos törvény terén megállapodunk.

Gr. Eszterházy Kázmér: — Vannak fejedelmek, kik vagy maguk nem akarják ismerni jobbágyaik állását, vagy pedig ollvanok, kikkel azok , kik őket környezik, ezt megismertetni nem akarják. Ha az illy fejedelem keresztül utazik tartományain, nézzük egy kissé, mi szokott akkor történni? Az utak és házak rejiaratiója s uj kifestése meghagyatik, és az ünneplésre, kinek ünneplő ruhája van, kiparancsoltatik; kinek uj ruhája nincs s az, ki a pórnéphez tartozik, óvatosan oltávolittatik azon magas egyéntől, ki az országot keresztül futja. De vannak olly fejedelmek is, kik jobbágyaik javán szüntelen műkődnek, kik az országot meg ismerni akarják. Ezzel és jobbágyaik között iránta kölcsönös bizalom létezik: és akkor ünneplésre a hii jobbágyokat kijmrancsolni nem szükséges, mert azok önkényt jönek elébe, tudván hogv nagyobb örömet nem szerezhetnek a szeretett fejedelemnek, mintha a bizodalmát hasonló bizodalommal viszonozzák. Illy jó fejedelmet bírni van sze-