1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 11. országos ülés
79 rencsénk, megmutatta ö azt számtalanszor, mint a legközelebbi alkalommal is ; — mutassunk tehát mi is sze- rr. izenete retett fejedelmünk iránt bizodalmát, és ne tegyünk esak hideg bókot ott, hol valóban a haza érdekeiről van feilif<si j?vas szó! En a személyeskedésektől tartózkodni fogok, azonban nézeteimet bátor leszek nyíltan és őszintén előadni. c>öi»<iások Igaz hogy azon öröm, mellyet a szőnyegen fekvő felírás első részében kijelenteni iparkodik, egy kis üröm targyában cseppnek hozzákeverésével utóbb némileg megint keserittetik, de ezt a körülményeknél fogva elkerülhetlennek látván, örülök annak, hogy a t. KK. és RR-dek az ürmöst itt olly édesre főzték a mint csak lehetett, megmaradván e részben .Magyarhonunk régi divatjánál, a hol mint tudva van, ezen ital elkészítéséhez legjobban értenek. Csudálom, hogy épen azon párt, melly hónukban magát conservativ pártnak — programmja által nyíltan nevezte, ezen keserű izét 4 napig már eltartó ellenszegülése által még mindinkább neveli, vagy ezt talán nem is csudálom, és pedig azért nem, mert az emlitett conservativ párt ugyanazon programmjában kimondotta, hogy az ö Felsége és haza iránti szeretet, és a mi több, a political gyógyszerekkeli bánást és rendelkezést egyedül ö akarja monopolizálni; noha igen kívántam volna , hogy azon szerencsés helyzetben lennénk, csupa örömet és köszönetét terjeszthetni ö Felsége elébe, azt mégis lehetetlennek elismerem, mert szükséges, bog}’ fejedelmünk az ország állapotját és azt, a mi a nemzetnek leginkább fáj, tudja, ha tehát a köszönő felirat nem keserű ízléssel vegyittetik, azt sem ö Felségének, sem pedig a nemzetnek, hanem csak egyedül a kormánynak kell tulajdonítani, melly nem óvakodott alkotmányunkon sértést elkövetni. Én tehát a felírással tökéletesen megegyezvén és most már a többi pontjaiból csak azon sokszor megpendített uj rendszert fogom kiemelni és néhány szavakkal az iránt nézeteimet kijelenteni. Mielőtt azonban azt tenném, bátor vagyok előbocsátani, hogy én átalában a személyeskedéseknek és gyanúsításoknak barátja nem lévén, azokat e teremben legkevésbé fogom használni. Mindenkinek meggyőződését, szándékát tisztelni akarom, megemlékezvén azon mondásra ,,hac veniam do petoque vicissim. Az átellenünkben lévő urak közül sokakat köztünk régtől fenálló szives viszonyoknál fogva, e teremen kivül mint barátimat a zöldasztalnál mint loyalis elleneimet tisztelem és beesülöm, s velők becsületes, lovagias parlamentaris párviadalt küzdeni nem átallok. Tudom, ők is erre örömest ráállni fognak. Nem fogom tehát a dolgot a személyeskedés terére vinni, hanem fogok mégis személyeskedni egy uj modor szerint, t. i. nem fogom azt mondani, hogy mástól mit reményiek és mit kívánok, nála hogy rosszallani, vagy jóváhagyni mit akarok, hanem azt fogom mondani, hogy én a jelen esetben mit tettem volna. Vegyük fel, hogy én akkor, midőn az uj rendszer létre jött, főispán vagy administrator vagyok, első esetben, mint főispánt, semminemű hatalom nem birt volna arra, hogy hivatalomról lemondjak , hanem azt úgy, mint ő Felségétől átvettem, a régi fizetés mellett megtartottam volna, mert miután engem ö Felsége eg}’ szer azon székbe ültetett, tudta, kiben helyezé bizodalmát, és tudta, hogy én vagyok azon ember, ki ama hivatalnak meg tud felelni. Másik esetben pedig, ha t. i. administrator lettem volna, tüstént lemondok hivatalomról; ha pedig végre azon helyzetben lettem volna, bog}- vagy az egyik vagy a másik hivatalt kerestem vala, bevártam volna azon időt, midőn a régi rendszer ismét helyreállittatnék. Előre mondom, hogy én senkinek tettét rosszaim, vagy jóvá hagyni nem akarom, csak önszemélyemről szólok, és hogy igy cselekedtem volna, megmondom miért. A föispáni hivatalt t. i. én mindig hivatalos méltóságnak tekintettem, mellyben igen nagy biztositéka fekszik alkotmányunknak; azon méltóságot pedig az illy rendszer által a száraz hivatalok sorába lesülyesztve látom. A mostani ivadék nem fogja még olly nagyon érezni ezt, mert hozzá szokván a föispáni hivatalt méltóságnak tekinteni, és ez szeme előtt azon nymbust, melly ama méltóságot környezte, egészen elhalaványodni talán nem engedi; ámde fiainknak, unokáinknak , kik ezen bal és alkotmányellenes felfogások között születnek, és neveltetnek, azon magyar alkotmányos hivatal hajdani méltóságáról tiszta fogalmuk nem lesz , és azt fogják látni a történet lapjaiból de talán későn is, hogy akkor mi lábon állott a föispáni hivatal, s ahhoz képest az alkotmány. Nem fogják-e akkor tapasztalni sajnosán a különbséget a múlt és jelen között? Nem akarok rósz szándékot senkinek tulajdonitani, a kormánynak olly kevéssé valamint a tisztviselő egyéneknek, mint hogy7 itt a szándék semmit nem bizonyít, semmit nem menteget, mert vélekedésem szerint nem tesz különbséget, ha valaki a legtisztább meggyőződésénél fogva is károst és veszélyest javall és létre hozni kíván, mert mindig csak az eredményt kell szem előtt tartani. De épen kérdem, mi az eredménye ezen újításnak? Ennek felette káros és veszélyes befolyása van a köz és az alkotmányos életre, s ebben találom a dolognak fulánkját, nem pedig abban, hogy a kormány jót vagy roszat akart-e , vagy hogy azon egyének, kik azon ösvényen járnak, tiszta szándékból teszik-e azt, vagy sem ? mert ha az eszköz mellyhez nyúlnak, nem tiszta, jó eredményt nem is lehet várni. Tegyük fel még azt is, hogy eddig alkotmányunkon az által sértés még nem is követtetett volna el, ámde már csak ezen újítás által az alkotmány sértésnek magva olly erősen van elhintve, hogy ez nem sokára ki fog csírázni, mert ez épen úgy van , valamint a hernyó, mig a gubóból ki nem kél, nem káros, hanem ha kikéi, a mit minden embernek lehet sőt kell is tudnia, telmász a fára, és megrágja mint féreg a plántákat , fákat s gyümöltsöt-, és a gondos kertész mig gubókban rejtvék, törekszik ártalmukat megelőzendő őket kipusztitani; ennél fogva a következmény tekinteténél fogva is kellene figyelemmel lenni. Pártolom a t. KK. és RR-ek által ide átküldött feliratot. (Ismét többen akarván szólni:) Nádor ő cs. k. fensége: ■— Itt csak gróf Teleki László és gróf Dessevffy Emil elsőbbsége közt van a kérdés (a hallgatóság gróf Teleki Lászlót kívánja). Majlálh György, országbírója,: — Ö cs. kir. föherczegsége olly lelkiesméretes ezen tárgyban, hogy még maga is, hol nem bizonyos, tartózkodik decidálni az elsőbbséget, s a hallgatóság olly szemtelen , hogy azt tenni, s tanácskozásainkat közbe kiáltással akadályoztatni merészli. XI. ülés Fö-RR. naplója. December 9-én 1847. 20*
