1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 11. országos ülés
77 XI. ülés Fö-RR. naplója. December 9-én 1847. ide járul a legigazságosabb „non interventionis principium“ melly ha nem tiszteltetik, tág kapunyittatván rr. izenete s sokféle ürügynek, éjszakfelöl ép reánk nézve lehetne veszélyes. — Nem is áll az ezek következtében megem-VaTa’X k " litett absolutisticus irány , legalább ellenkezőt bizonyítanak boldogult Ferencz királyunknak emez ismeretes előadások szavai: „obvalletis vestram constitutionem“ még is a mult, és jelen hongvülési kegyelmes k-előadások, va- ,argyab*“lamint azon törekedése kormányunknak, minél fogva eredeti typusát vissza akarja adni municipiumunknak, melly nem a hűbéri rendszernek külföldről hozott maradványa, hanem ős atyáinknak saját találmánya, s intézete; erre mutat Íróinknak azon köztudomásra lévő öszvehangzó tanja, hogy „a megyék intézetét maga az isten sugallotta a magyarnak.“ — Melly kitérés után vissza térvén az elhagyott ösvényre, véleményem szerint meghagyandó minden nemzetnek azon szent szabadság, bog}' vagy körülményei, vagy tetszéséből eredő meggyőződése szerint democratiában, absolut, vagy limitált monárchiában élhessen, minekutánna nem minden nemzet érzené magát szabadnak, és boldognak democratiában, s nem mindenki rabszolga azért, ha királyt. üdvözöl urának. — Az orvosszer e bajokat illetőleg csak az lehet, ha a kormány hatalmának, és a nemzet jogainak vég-pontjai törvényesen kijeleltetnek; a hiba pedig akkor követtetett el, midőn nemzetünk a mohácsi vész után az ausztriai háznak — mint egyedüli szabaditójának hatalma alá veté magát a nélkül, hogy a határvonal, a fejedelem és alattvalók jogai, vág}’ a többi örökös tartományok körüli viszonyok közt kellő kép meghatároztatott volna.-----Másik pont mihez járulni nem tudok all-ik, és pedig különösen az állítólagos uj administratori hivatalra nézve; tudom hogy az ellenzék tagjai azon reájok nézve kedvező véleményben vannak, mintha ezáfolhatlanul bizonyítva volna az administratori hivatalnak uj és törvény elleni volta, holott minden tisztelettel kénytelen vagyok nyilvánítani, hogy már ideig is több van mlgs tolnai főispán ur áltál megezáfolva, mint az ellenzék által bepróbálva, sőt azon hiszemben vagyok, hogy nem is képesek a mlsgs urak sem most sem ezentúl bebizonyítani a föispáni helyettesek hivatalának uj és törvénybe ütköző voltát, megkellene ugyanis az ellenzéknek mutatni. — aj hogy több századokig nem voltak hazánkban föispáni helyettesek, kivévén a pestit és esztergamit; holott Zsigmond idejétől csak fél századig sem képesek megmutatni, hogv hol több, hogy kevesebb administratorok ne lettek volna — b) megkellene bizonyitaniok, hogy ép a föispáni hivatal az a kivéteteles hazánkban , melly mindenhol, és minden körülmények közt nélkülözhet helyettest, figyelmezve kiváltkép arra, hogy nálunk mindenkor több örökös főispánok léteztek — c) fölkellene az ellenzéknek mutatni azon törvényt, melly világosan, és határozottan tiltja a föispáni helyettesek nevezését — dj megkellene magyaráznak , hogy mikép történhetett, hogy annyi századok alatt annyi administrátorokat — tiltó törvény daczára is mindenkor elfogadták a megyék? — bizonyára ha a törvény tiltja azt, még a megyék határait sem engedtetnek túl lépni, annál inkább évdijakat is kifizettetni; — végre ej minthogy rendszeresített hivatalnak azt szokták nevezni, a mi hoszasabb időre van megalapítva, bebizonyítandó lenne, hogy a mostani 32 administrátorok több évekig fognak hivatalaikban meghagyatni, holott mi sem valószínűbb, minthogy ez csak egy ephemer tünemény, és talán egykét év múlva csak egy két főispán helyetes leend hazánkban. — De vannak továbbá még ezen felül más be bizony itan dók is, mellyeket annak idejében a lényeges tárgyaláskor előadni elmulasztani nem fogok; minthogy tehát még e tárgyra nézve több kérdés oldatlan, ezúttal csak némelly mellékes észrevételekre válaszolok. — Illyen a fizetések iránt előbb is nyilvánított gyanú : mire vonatkozólag noha már több talpra esett észrevételek tétettek, pro superabundant azonban én is adok hozzájuk egy megjegyzést. — A föméltóságu Rendeknek majd nem mindegyike nemcsak grófi, bárói czimeket, hanem milliókat érő javaikat is adománykép a fejedelmektől vévén , az illy féle javaiknak dús jövedelmeit évenkint szedik; — több ez méltóságas Főrendek mint az administrátoroknak néhány évekig tartó csekély fizetésök, — a gyanút tehát a gyanusitgatásoknak e korszakában az illy donationalis birtokosokra is lehetne fordítani, mi hogy ne történhessék, talán legjobb lenne ha az illy jószágaikat a fejedelemnek vissza adnák, mert hol a biztosíték, hogy ha magok nem is, de utódaik háladatosságból a kormánynak nem nyujtandanak e segéd kezeket törvénytelen czélokra. — Továbbá, mint valami sokat nyomó erősség a törvény sértésére nézve felhozatott az administratori utasítás; de szerencsénkre elmondá azt nekünk élő szóval a marmarosi föispány ur ö excellentiája, miből azonban az én logicám szerint ép ellenkező következik, t. i. az: hogy nem ö excellentiáját mozditották el a hivataltól, hanem ö maga az elébe adott optió folytában vonult vissza föispáni székétől. — Az ö excellentiája által múltkor emlitett praesidialist pedig szeretném arany betűkkel több példányokban kinyomatni, hogy láthatná a világ, mikép a magyar kormány csak azt kívánta ö excellentiajától, mit a törvény parancsol, és mit némelly buzgó főispánok addig is önkényt megtettek. Nem is áll, mintha jobb volna ha a főispán a megyében nem lakik, mert jó volna ha a fejedelem hazánkban laknék, kívánatos bizonyára a főispánoknak is hivataluk helyén való mulatósuk, mert csak igy lehet elkerülni, hogy a főispán szükséges ismeretek hiánya miatt mindent mások szemeivel ne kénytelenitessék látni, — mindent más érdeklettek ajánlása, s utasítása után ne legyen kénytelen tenni. — Ez után lehetetlen szó nélkül hagyni az ellenzéknek igen plausibilis okoskodását, melly illy formán tétetett, a hazánkal egyidős föispáni hivatal palládiuma garantiája constitutiónknak; — de ez fajdalom le aláztatott az administrátorok kinevezésével, minek tagadhatlan jele az ellenük mutatkozó ingerültség. Ez föméltóságú Rendek annyit tesz, mintha 1844 előtt nagy tiszteletben becsben állottak volna a főispánok, holott pedig már ekkor a megyei omnipotentia, s anarchicus irány által minden jogaik nemcsak megtámadtalak , de csorbát is szenvedtek; legvilágosabb és hitelesebb adat erre a királyi városok rendezése tárgyában készült választmányi munkálat; ki nem emlékezik, hogy itt is rémkép gyanánt állítattak elő a főispánok, és mi ellen sem volt erősebb a küzdés, mint a királyi városokban létesítendő Fő-Rendi Napló. I. köt. -0
