1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 11. országos ülés

76

XI. ülés Fö-RR. naplója. December 9-én 1847.

RR. izenete felirási javas lat a k. k. előadások tárgyábau.

»hogy az a főispánok gyarlósága ellen hozatott; sőt az óta száz törvényt is lehet előhozni a főispánok zsarnoksága ellen, t. i. az 1536: tczikk értelme azon főispánok elmozdításáról szól, kik hivatalaikkal visszaéltek, mert akármelly rendszer mellett is mindig történnek vissaélések; de sem az 1522, sem az 1536 törvényekben, sem az előbbi időkben uj rendszer nem létezett. Azonban, ha visszaélések történtek, tudják a mélt- Fö-RR., hog}' ott van a folyamodás, felirási és sérelmi út, és a körülményekhez képest még a petitionalis utis; — de hogy némellyek egyben másban hivatalaikkal visszaéltek és kötelességüket nem teljesitették, azért az egész testületet mindjárt gyalázni és megtámadni — engedjenek meg a mélt. Fö-RR., ez nem lovagiasság. Történtek a foispáni és administratori fizetésről is előterjesztések. Azokra ugyan megfelelt Tolna megye tisztelt főispánja, hivatkozván az 1536: 32 tczikkre, mellyet gr. Ráday Gedeon előhozott, és az accipere szót értelmezte. Azt tartom, midőn törvényről hozunk Ítéletet: akkor eombinálni kell a régiebb törvényeket is egymással, és ha azokra megyünk, felhívom Kálmán törvényének 79-dik ezikkét, mellyböl valamint más törvényekből is látjuk, hogy a főispánok régenten a kincstárból kapták dotatiójokat, mert a bejött kincstári járandóságnak y3 dát húzták azon kötelességért, hogyannak 2/3-dát a fejedelem kamarájába szállítsák, és a mennyiben ezen kötelességüket nem teljesíthetik, azon y3-a is tőlük elhuzatott. Ennek azonban most bővebb tárgyalásába nem akarván bocsátkozni, hanem annak idejében fogom e részben véleményemet előterjeszteni. Kérdem, hog}' midőn mosr a fejedelem a régi törvények nyomán a roszul dotált tisztviselők fizetésének szaporításához saját kincstárából járult, tett-e egyebet, mint azt, hogy a rósz törvények nyomán kötelességét teljesítette. Ezért haladatosságot érdemel inkább, mint szemrehányást, annyival inkább, mert méltán állíthatom azt, hogy azon fizetésszaporitás semmi különös kormány iránti lekötelezettséget nem idézett elő, s valóban szomorú is volna, ha valakinek existentiáját tenné az 5 ezer p. forint, midőn a hon és megye javára saját erszényéből 4-er annyit is költ. En legalább el nem ismerem, hogy azon fizetésért a kormánynak lekötelezve volnék, és ezen különbség van a megyei főispánok és egyéb dotált hivatalnokok között, mert egyébként, ha el lehet ezeket hivatalaiktól mozdítani, ezen thesis a főispánokra is alkalmazható, mennyiben ha nem lehet is elmozdítani a főispánt, de annyi bizonyosan mindenesetre áll, hogy a fejedelemnek kegyelméből nyerte dotatióját, s igy korlátolni lehet. Tehát ha a fizetésből indulunk ki, az egyikre nézve úgy áll, mint a másikra. Ha továbbá az administratori rendszer nem szülte is meg mindjárt a kívánt következményeket, mit nyíltan elismernek, de kénytelen vagyok utána azon kérdést tenni: mi annak az oka ? Először az, hogy azon rendkívüli mód, mellyet a kormány elővett, agitatiót szült a vármegyékben. 2-or, hogy bármilly rendszer fog létezni, mihelyt szabadságában áll a municipiumokban egy hatalmas embernek saját véleménye vélelmezésére és kivitelére beesöditeni a corteseket, és majd absolutisticus, majd ellenzéki, és sokszor magán érdekben végzéseket alkotni; akkor nincs gyógyszertárainkban orvosság, mellyel ezen bajt orvosolni lehetne, és legyen bár légioyalisabb elnök, nem marad neki egyéb hátra, mint igazságos, vagy nem igazságos — szárazon kimondani a végzést, Ezen bajon előbb utóbb segiteui kell, mert ez olly két élű fegyver, melly az egyiknek úgy ártalmas, mint a másiknak. Végre hallottam gr. Erdődy Sándortól előhozatni azt, hogy épen ott léteznek legnagyobb zavarok, hol a főispánok a megyékben laknak, mert azok vagy párt emberei, vagy párt embereinek tartatnak. Ezen okoskodását, a tisztelt grófnak egészennem értem, de az 1 723: 56 tczikk világosan mondja: „hogy a főispánok mennyiben más hivatalok által elfoglalva nincsenek, a megye körében lakjanak.“ Vagy meg kell változtatni tehát ezen törvényt, és azt mondani, hogy ne lakjanak a főispánok a megyében, vagy pedig azt kell mondani, hogy menjenek inkább Párisba, Velenczébe, Bécsbe, vagy egyéb részeibe a monarchiának, csak a megyékben ne lakjanak, sőt mihelyt közelíteni fognak a megyékhez. más sok zavarok is lesznek. Mi azon sérelmet illeti, mellyet gr. Erdődv Sándor a gr. Erdődy család iránt megemlített, minthogy az most nem vitatás tárgya , iránta a maga idejében vélekedésemnek előterjesztését fentartom. Es most azzal zárom be beszédemet, miszerint a Pesten tartandó évenkinti országgyűlés eszméjét örömest pártolom, és semmi következetlenséget nem látok abban , de akkor midőn ezen tárgy a maga egész kiterjedésében elünkbe fog terjesztetni, és a netalán létező akadályok fel fognak derittetní, fogunk tudni azokon segíteni. Most tehát mint fönebb mondám, nem lévén egyéb választásom . mint a t. RR. által közlőit felirat és főpohárnokmester ö nagyméltósága szerkezete közt, a jelen esetben is ö nagyméltóságának indítványát pártolom.

Bezerédy Miklós, makáriai püspök: — A főpohárnok ö exclja indítványának pártolása mellett cs. k. Föherczegségednek, és a mlgs Főrendeknek kegyes engedőimével, alázatos észrevételeimet a folirási javallatnak rövidség kedvéért csak némelly pontjaira terjesztendem, és ezt is azért: mivel tegnap előtt az ellenzék több érdemes tagjai által ismételve állitatott, hogy nem tudunk nekik válaszolni, vagy mi több: szólanunk nem szabad. — Az említett folirási javallatnak szoros kapcsolatában lévő 8. 9. pontjai vonák magukra leginkább figyelmemet, értelmük fölött azonban sok ideig nem tudtam magammal tisztába jönni, míg föltárta, megmagyarázta azt nekünk a múlt kedden mlgs gróf Batthyány Lajos ö nagysága, s pedig egy magas röptű abstract sententiák gyűjteményét foglaló jeles beszédben, mellynek fonalán, ha nem hibázok, az említett czikk értelme, szelleme ez: vágy, sóvárgás magunk irányában parliamentaris kormány után; más felöl szinte vágy, sóvárgás constitutionalis status szerkezetet előidézni a szomszéd örökös tartományokban harmonia s garantia tekintetéből, ezen nézetet azonban én osztani nem tudom, mert hitem szerint megyei intézetünk, ha kebelében a rend és szabadság vissza tér, jóval nagyobb biztosíték, mint a felelős kormány, melly a néptől vesz; nem pedig annak ad irányt. A szomszéd örökös tartományokbani reform létesítése pedig talán a méltányos reciprocitás elve ellen lenne, — mert ki magának, mint a mlgs gróf minden idegen befolyástól független kor mányt kíván, az viszont más, bár szomszédos status beldolgába befolyást következetesen nem igényelhet;