1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 11. országos ülés

69

68 XI ülés Fö-RR. naplója December 9-én 1847.

RR. izeneie s bizalom legdrágább gyöngyével ékszereit, s múlt nov. holnapban felmerült események következésében ö exce^lau^k'k8" Kubájának a k. főpohárnoknak indiványára vonatkozólag felhozatott némellyek által,'hogy azon novemberi örelőadások vendetes események következtében egyes embereknek kizárólag az öröm és hála érzelmektől magát elragadtarg>j an. en e(jnj szabad, de egy törvény hozónak azt tenni állásánál fogva nem lehet, nem szabad, mert a mennyiben egy részről kötelessége ki mondani az örömet bizalmat és a hálát, úgy más részről kötelessége kimondani, azt is mi szivének fáj-, és e részben tökéletesen kezet fognék azon mltgos urakkal, kik ezt állították ha az előttünk lévő válasz iolirat olly külföldi modorú és parliamentaris kellékekkel ellátott „adress“ volna, melly a külföld példájára jövendőre a kormány teendőire nézve kitűzhetné az irányt, a múltakra nézve pedig a kormány politicáját illetőleg kimondhatná a nemzet helyeslését, vagy nem helyeslését, mire a felelős kormány útba igazitólag vagy felvilágositólag felelne; de ez nem úgy van, mert ezen kellékekkel nem lévén felruházva ezen válasz felirat, és igy nem egyéb, mint utánzása a külföldi példának, mellyet Liptó megye főispánja is megjegyzett, egy illy válasz föliratnak tehát semmi hatása sem lenne. Illy értelembe véve a dolgot ö exetja a lepergett örvendetes novemberi események következtében igen helyesen inditványozá,hogy legjobb legillőbb és legezélszeriibb volna a válasz feliratban egyedül a hála és öröm érzéseit a bizalom kíséretében kifejezni, azonban nem ellenzi azt is, hogy az olly serélmek mellyek már a múlt országgyűlésen tárgyaltattak és fel is terjesztettek, itt is említessenek meg; — és ezen ponton állva térek én el gróf Teleky Lászlótól, ki szokott humorával azon csodálkozik, hogy főpohárnok ö nmlga az újabb sérelmek mellőzésével bámulatos ügyességgel hozza felesak a régibb sérelmeket; ezt azonban ő extja vélekedésem szerint, ki részéről ugyan legillőbbnek találta a puszta köszönő) feliratot, inkább csak közeledés tekintetéből és leginkább azért tévé, nehogy azon szemre hányás tétessék, miszerint még azon sérelmeket sem kivánta ö extja a föliratba tétetni, mellyek az 1790. 13. t. ez. értelmében és a múlt országgyűlésének nyomán már tárgyaltattak is. Ezen indítvány tehát a bizodalomnak még inkább meg felel, midőn t. i. az állittatik, hogy öröm és hála érzetet fejezzünk ki, de egyszersmind azon sérelmek is mellyek már tárgyalva voltak terjesztessenek fel, mint azon állítás melly azt mondja, hogy hálát és örömet fejezzünk ki, mert arra ok van, de eltérve a múlt országgyűlés példájától és az 1790. 13. t. czikktöl még pro super abundanti olly sérelmek is terjesztessenek föl, mellyek eddig még tárgyalva sem voltak. Ezeknek előterjesztése után én ő cs. kir. föherczegségének a tanácskozásban kitűzött irányát híven követendem, és mennyire lehet rövid leszek, és az itt hallott előterjesztettek czáfolatában csupán arra fogok szorítkozni, mellyekre elkerülhetetlen szükségesnek felelni tartom. Elühozatott az 1790. 10. t. ez. fölemlitése, és mondatott hogy ezen t. ez. azért nem valóság, mert a kormány férfiai vak eszközei a törvénytelen parancsolatok végrehajtásának, magán érdeküket a közérdekeknek alá nem rém rendelik, és hivatalaikról le nem lépve nem jelennek meg az országyülésen. — Már mltsgos Fö-RR! vájjon egy egész testület irányában az illy átalánosan felhozott vádaknak felsorolása igazságos méltányos és loyalis e ? ezt ezen mltgos tábla egyéneinek fejenkint és öszvesen bátran bírálata alá bocsátom. — Egyébiránt meg vagyok győződve, hogy a megtámadásnak ezen neme egy olly fegyver, mellynek ha volna is éle, az egyhivatalnok tiszta öntudátan mindenkor meg szokott tompulni és igy az illy átalános vádaknak nem lévén határa, azok iránt a tiltakozás is szerfölötti, annyit azonban kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a reeriminatio, és folytonos megtámadási politica czélját többnyire téveszteni szokta, mert ha azoknak czélja az, hogy a többség intimidáltassék, akkor azon czél tökélletesen tévesztve van, mert azon többség, melly az alkotmányosság, s loyalitás terén hiszi magát állani ha csak a gyávaság bélyegét magára siittetni nem akarja, magát soha intimidáltatni engedni nem fogja. — Ha pedig ezen reeriminátióknak czélja az, hogy a többség solidaritása gyengítessék, és a kissebb tábor segitessék, akkor vissza megyünk azon kifejezésekre, hogy ezen rész nyers erővel akarja le szavazni a másikat, és hogy nem tudja saját érdekét közérdeknek alá rendelni. Ki hiszi azt, hogy az illy fényes epithetonok a többség részéről képesek sympathiát gerjeszteni azok irányában, kik epés nyilaikkal ellenünk folytonosan szórni részükről jó és helyes politicának tartják. Es kérdem vájjon az illy politica jó és hasznos e? ha valaha most itt az idő, s int a szükség parancsoló hatalma, hogy ezen reeriminationális politicát a kölcsönös józan válvetés, conciliátio, és alkudozási politicával cseréljük fel, mert midőn a nemzet az átalakulás illy fontos korszakát éli, akkor a regenerationális kérdések szerencsés megoldása végett össze kell forrni mind azon tényezőknek , mellvek azon kérdések megoldására törvényhozásilag közre működni egybehivatvák; ha azonban az ellenkező véleményben lévők közül némellyeknek reeriminationalis politieájokat azon kölcsönös válvetés közremunkálás és conciliatiónak politicájával fölcserélni nem tetszik, talán azért, mert az ellenzék politicája kizárólag a kor kérdéseknek irányt nem adhat, vagy pedig, hogy az ellenzéki politica az összes alkotmány gépezetétnem vezetheti, akkor nem a többség hibája lesz, ha a kissebbség folytonos ellenzésénél, és ellenörködésnél maradván a regenerationális kérdések tárgyalása alkalmával magának tágasabb és activabb tért kivivni nem fog; nem akarom ezzel azt mondani, hogy az ellenzés politicája nem vezérelhetné e tárgyakat talán ügyesebben, és még azt is meg engedem talán, de hogy őszintébb, buzgóbb, és melegebi) volna szándoka, mint a kormánynak mostani szándoka, azt teljességgel el nem ismerhetem, és ha e részben a szerepek igy cseréltetnének föl,hogy t. i. az ellenzék politicája adna a tárgyaknak irányt, és politicájával ö vezetné a status gépezetét, nem kételkedem egv perczig is, és hivatkozom elvbarátimra, hogy nem kételkednénk e perczig is mostani politicánkhoz híven az ellenzék terére le lépni, és azon ellenezni mind azt, mi mostani politicánk lényege ellen felhozatna, a nélkül, hogy a reeriminationális térre lépni feljogosítva érezzük magunkat, a nélkül hogy a kölcsönös közre munkálást, ha az nékünk felajánltatnék, magunktól ellökni saját érdekünk ellenére tanácsosnak tartanánk. Hallám megemliteni a partiumokat, mellyekre nézve őszintén kijelentem, valamint egy-