1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 11. országos ülés
Ö6 XI. ülés Fö-RR. naplója. December 9-én 1847. RR. Í7.eiu*te telirási javas lata a k. k. előadások tárgyában. s forgott, az 1790: 10. t. ez. e honban, mellynek kormány orgánumai a birodalométól függetlenek; mellynek ’ törvényhatóságai most is olly szabadon mozognak mint ez előtt, nem holt betű, hanem az életben és kormányzási formákban létező valóság. Az országos Rendek úgy vannak most itt összegyülekezve, azon jogokkal felruházva, mint voltak 1843-ban, és az előtt; a. megyékben a két országgyűlés közti időkben nem történt több rendetlenség mint annak előtte, s a különbség az utóbbi időnek még dicséretére is válhat, és ha valamit rosszalhatnánk az uj kormány alatt, ez alig lehet egyéb, mint hogy a megyék kormányzói most többnyire megyéikben lakván, az administrationalis ügyeket maguk vezethetik, midőn elébb a főispánok megyéiket vág}’ hazulról, vagy a dicasteriumok mellől kormányozták. Az alkotmányunk egy 8 százados izmos tölgy, melly a felülről jövő förgetegek rázk< ki tatását kitudta állani, s attól most sem félhet; de vannak e nemzet kebelében honfiak, kik annak árnyéka alatt magukat többé jól nem érezik, kik egy ifjú külföldi oltoványt kívánnak helyébe ültetni, ha ezen elégiiletlenség ostromait ki állhatja-e még sokáig, nem tudom ; de akkor a válasz fölirat pártolói ne fogják rá, hogy a veszedelem felülről jön, és a szerintük elavult alkotmány a kormány mii ködéseitöl kapta e halálos sujtást; annyit azonban állíthatok, hacsak ugyan jöhetne vagy jönne alkotmányunkra felülről veszély, nem csak a válasz fölirat pártolói fognák azt férfiasán védeni, hanem azok is, kik annak módosítása mellett szavaznak, és ha dűlni kellene ez alkotmánynak, vele ők is készek lennének megmutatni azt, hogy „dulce et decorum est pro patria mori“ — bárha oda alkotmányos utón eljutni nem kívánnak: „Ubi nullus ordo, sed sempiternus horror inhabitat.“ — A mi a kormánynak itt oily sűrűn emlegetett ahsolutisticus irányát illeti, tetszett nekem méltgos báró Prónay Albert ur azon megjegyzése, hogy a civilisa.lt világ political iránya 1790. óta az alkotmányos országlási formák felé gravitái, és én még csak azt adom hozzá, hogy ezen gravitati«'» jelenleg a monarchiái név fentartásával a democratia felé van irányozva. Én a civilisált világban csak egy monarchiát találok most, melly ahsolutisticus irányú, s ez az orosz; hol a religiók és a szabadság ezen legszentebb pálládiumai, egyen kívül a legterhesebb üldözés rabigájába füzetnek, de két köztársaságot látok absolutisticus iránnyal közülök, egyik Schweitz a communismus fészke, hol a szabad kantonok függetlensége a többség absolutismusának igájába verettetik, a szabad nép szentélyei a szabadság fegyveres hőseitől leromboltatnak, kiraboltatnak, feldulatnak. — A másik Ejszakamerika, melly maga statusaikén nem bírván eltörölni a rabszolgaságot, Mexicóig vitte fegyverét, hogy a monarchiái hatalom alól minap menekülteket hatalma alá hoditsa, s ki maga is előbb európai colonia volt, a független köztársaságból amerikai kolóniát csinálhasson. Egyébiránt maguk a tettes RR-ek megczáfolták válasz föliratukban azon vádat, hogy a jelen kormány absolutisticus irányú, mert ebben a királyi k. előadásokról bevallják, hogy ezek bizonyságul szolgálnak, miszerint a fejedelem és nemzet érdekei közt nincs ellenkezés. — Ha tehát áll az, hogy ezen kegyelmes előadások a kormány tudtával és tanácsával készültek, úgy áll az is, hogy a kormány és nemzet érdekei között sincs ellenkezés; a mi annyit tesz, hogy e jelen kormány is alkotmányos irányú, mint maga a nemzet. — Által megyek a részletes digressiokra , mellyek megyei példákkal akarták megmutatni azt, hogy az alkotmány veszedelemben van ; itt meg kell vallanom , hogy azok miket ö nagyméltga a marmarosi főispán a kormány terhelésére felhozott, épen azok legfényesebben igazolják a kormánynak törvényes eljárását; ha egy részről elismerem azt, hogy méltgos báró Wenkheim Béla, gr. Haller Sándor, báró Gerliczy Felix urak a bihari pártviszály eseményeiről — amaz mint egyszomzzéd megye földbirtokosa, ezek mint a bihari rendek kitűnő tagjai jogosan tanúskodhatnak, meg kell azt is mondanom, hogy az általok felhozott példa az administratori úgynevezett de illvennek még nem constatirozott uj rendszerre roszul van alkalmazva; mert a bihari administratoré rendszernél idősebb, és az ö hivatali állása, s az ottani események fölött királyi biztosok tartottak vizsgálatot, ezek irataiból, és nem illy egy oldalú előadásokból lehet felülök helyes ítéletet hozni, s még azt is megkell egész tisztelettel említenem, hogy méltgos gr. Haller Sándor és báró Gerliczy Felix urak a bihari dolgok fölött pálezát azért sem törhetnek, mert ők mint a bihari rendek résztvevő tagjai az ottani pártviszonyokon sem felül sem kivid nem állanak. Még csak egy példát hozok fel a szélsőségig túlhajtott állitásokból. Hajói emlékezem méltgos gr. Festetits ur állítása vala az, hogy a jelen kormány születése napjától fogva minden lépése törvény ellenes volt? Az állítás magában hordja az azt megölő nyilat, és mivel Öméltósága a kormányra egyszersmind ezen mondatot is kiváná alkalmazni: ,.qui multum vult, nihil vult“ — engedje meg nekem, hogy túlságos állítására alkalmazhassam e logicai axiómát: „qui nimium probat, nihil probat.“ Kitetszik ezen előadásomból, — hogy én tisztán öröm és hála erzetet nyilvánító, s minden heterogen elemektől ment válaszföliratot óhajtanék ez országgyűlésből ö cs. kir. Felsége trónjához felküldeni; — Kívánnám, hogy e fölirat tiszta viszhangja legyen azon lelkesedésnek, melly a fennevezett napon az országos Rendeket az öröm és hála érzelmeinek nyilvánítására elragadta vala; de mivel ezen óhajtásomat csak úgy érhetem el, ha tőpohárnok mester ö nagyméltósága módosított, válasz föliratát fogadom el ; — ehez járulok én is szavazatommal, és hogy ne láttassam azon következetlenséget pártolni mellyet egy igen tisztelt férfiú méltóságos gr. Cziráky János lát abban, hogy midőn az aggodalmakat és vádakat a kormány irányában mellőzni kívánjuk, mégis némelly sérelmek fölemlitését a válasz föliratban meg hagyjuk; kötelességnek tartom megjegyezni azt, hogy nagy különbség van a 10-dik, és 11-dik szakaszok közt; abban csak tények és mulasztások említetnek minden vád és bi rálát nélkül: az mondatik csupán, hogy elöleges sérelmeink mind orvosolva, az erdélyi részek visszakap, esolva, a vallásbeli s váltó törvények határ őrvidékeken kihirdetve nincsenek; ezek mulasztási tények a kormány részéről, és úgy vannak előadva, hogy irántuk az országos rendek kárhoztató ítéletet nem mondanak; máskép van szerkesztve a következő szakasz; itta kormányra a legsúlyosabb vád emeltetik egy még tisztába nem hozott, és törvényellenesnek nem constatirozott eljárásért. — Végül a Pesten tartandó évenkinti országgyűlésről meg kell
