1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 11. országos ülés
65 tését; megvallom, hogy ámbár azt tartom hogy amazoknak érdekükben áll inkább az egész monarchiát fen-RR. izeaete a tartani, s magyar országot is épségében, mint annak az invisibilis ésinamovibilis„statBathnek“szándékában^auflXk*" magyar országot alkotmányosan kormányozni, mert ámbár állandó — alatta 3 vagy 4 cancellár változtatott előadások elő, és elmozditatott; azt nem tévé, inkább háráltató mint haladó, inkább akadályozó mint dolgozónak lát- targyal)an' szott, még is némi egyéniségek által elámitatni nem akarván — azt a befolyást mint törvényünk ellenit el kell ismerni. A mi a régi sérelmeknek nem orvoslását és az 1836. 36. t. ez. foganatban nem vételét illeti: azt senki sem tagadta; — többnyire itt csak a körül forog a kérdés, hogy többen a mlgs Főrendek közül el nem akarják azt ismerni, hogy a mostani kormány által törvényeink sértettek, és az ujrendszer által aggodalom gerjesztetett, mert valamint sokakban , úgy bennem is aggodalom gerjesztetett a kormánynak önkényes, s alkotmányunk szelleme ellen horvátországban a törvényhozás hozzájárulása nélkül egy oldalúintézkedések által, mit alkotmányos önállásomnál fogva bevallani kötelességemnek tartom. Az ujrendszernek foganatba vételét sajnosán többnyire azoknak kell köszönnünk, kik iránt hazánk és a megyék tiszteletűket és bizalmokat minden alkalommal kifejezték, kikben hazánknak legnagyobb támaszait gondoltuk lenni, kiknek azon bizodalomnál és tekintetnél fogva, mellyel a megyékben bírtak, be kelletett és lehetett volna bizonyitaniok, hogy az országos fűispáni hivatalok olly fontos, és tekintélyes országos hivatalok, hogy azokat hacsak valódi bűn miatt einem marasztaltalak, önkénytesen elhagyni, sem egyszerű felszólításra, sem önkénytes elmozdítás által másnak engedniük szabad nem volt. ítéletem szerint a főispánok mind hazánknak mind királyunknak támaszai, lehetnek e azok, ha közbizodalommal nem bírnak? és bírhatnak e közbizodalommal, ha egyes emberek önkényétől függ kineveztetésiik, fizetésük, és elmozdításuk, és ha állásuk nem állandó? — hogy pedig az ne legyen, arra nem csak az szükséges, hogy az 1536. 36 t. ez. épségben tartassák, hanem az is: hogy a kormány az egyének választásában óvatosabban járjon el, hogy necsak az egyén a hivatal által, hanem a hivatal a férfi által dicsöitésék, és igy egyesítve lesz e kettő, meg lesz a közbizodalom, és tekintély , és csak akkor lehetnek igazi moderátorok. De kérdem, hol vannak mostan az igazi moderátorok ? ha csak egyesekben nem, a kik lovagias gondolkozási módjuknak köszönhetni a békét némelly megyékben, mint megyémben; — több helyeken azonban az ingerültség és tekintélytelenség sokkal nagyobb most mint valamikor volt, azt pedig nem másnak lehet köszönni, mint azon tapasztalás, tapintat, vagy tekintély nélkül levő, elhibázott választású helyetteseknek, és föispányoknak, —és részint annak, hogy jelenleg majd nem minden kormánybeli ember e hivatal után vágyódik, és attól igen félnünk kell, hogy oda ne jusson a dolog, hogy nem a dicsőség, hanem a jövedelmezőség miatt kerestessék e hivatal, melly most csak vak hódolónak adatik. Mi az évenkinti országgyűlést illeti, azt pártolom úgy, mint a tettes KK. és RRnek fölirási javaslatukban fölterjesztetett. — Ne vádoljon engemet senki következetlenséggel, hanem lehetetlen nekem nem felelni némellyekre, mellyeket minapában méltóságos tolnai főispán ur megemlített. Mindenek előtt nemcsak meg nem tagadom neki eszmebéli s sophismákba szőtt tehetségeit, hanem bámulom benne az ur istennek művészetét; — irigylem neki a minap ajánlott parliamentaris mindeneket meg emésztő gyomrát. — Tolnai főispán ur ö mltgnak csak kettőre akarok felelni. — Az első az: hogy beszédében valakit meg akartczáfolni, azonban azt még sem czáfolta meg midőn azt mondá: hogy azon férfiú nem ellenezte a nagyobb fizetést elfogadni, midőn az a helyetteseknek, és főispánoknak magasbra emelt fizetésüket rosszaié; — ime a különbség csak abban rejlik, hogy annak fölemelt fizetése épen azon kutforrásból jött, honnét a helyettesek, és a főispánok fizetésük jár, a hova őket a nemzet lekötelezve lenni látni nem akarja; — átalában ö mltga beszédének e része, — és azon bizonyos a hazának szolgálatában elösziilt, és köztiszteletben álló egyénnek illy nemű megtámadtatása sem tapintatot , sem lovagiasságot nem bizonyít, és ezt egyedül a főrendi ajtónállóságának tulajdonitom. — A másik az: hogy az ellenzéket azzal vádolá, mintha czélja és szándoka nem volna más, mint a kormányt népszerűtlenné, s ez által tehetienné tenni jó szándékának előmozdítására. — Az ellenzékhez magamat számítván kötelességemnek érzem ünnepélyesen kimondani, hogy czélom és szándokom tiszta valamint akaratom erős, királyom eránt hűségem tántorithatlan , azon kételkedni senkinek sem szabad, legkevésbé pedig a tolnai főispánnak! — ha a kormány népszerűtlenné tétetik, tétetik leginkább az által: hogy ollyan hivatalra , melly népszerűséget kíván, a legnépszerütlenebb embert alkalmazá. — Fogarasy Mihály, szkodari püspök: — Hogy a tettes RR. táblája által ide felküldött válasz fiilirati javaslatba az öröm és hála érzelem nyilvánítása mellé olly heterogen anyagok is vétettek be, mellyek a Nov. 12. és 15. napok fényét elhomályosítani, az országos RRek akkori egy hangú lelkesedését egy nemzeti illusióvá tenni, a kormány és országgyűlés között olly kívánatos, és szükséges bizodalmi kapcsot tágítani képesek; mellyek továbbá a pártszeszély és szenvedélyek tüzét az országos rendek között nagy mértékben élesztették, arra e nagyméltgu táblánál tartott három napi élénk vitatkozások, és a mai nyilatkozatok elég adatot szolgáltatnak. Kitetszik ezekből, hogy az illy valasz fólirati javaslat külföldi, honunk alkotmányába be nem illő megkezdési modor, mellynek országgyűléseinken sem törvényes sem szokásos alapja nincs, és azoknak óhajtott sikerét zsibbasztja inkább, mint sem előmozdítaná, nem egyéb az, mint kihívás a politicai pártok megmérközésére, s kérdem van-e erre szükség most, midőn magától a fejedelemtől szolitatunk ki az alkotmányos reform békés terére? Nem kellene ez most, midőn leginkább érezhetjük azt, hogy az országgyűlési tanácskozások sikerét csak a kormány és országos rendek közti kölcsönös bizodalom melege érlelheti meg. A válasz fólirati javaslat mellett tartott előadások a túlhajtott és szélsőségig vitt következtetés képzelt veszélyeit a bizodalmatlansággal párosult féltékenység borús sziliben állították elő; de ha ezek valóságát nem a képzeletből, hanem az életből es a tények egyszerűségében vesszük vizsgálat alá, kitűnik hogy az alkotmány a közelebbi időkben veszedelemben nem Fő-Rendi Napló I. köl. XI. ülés Fö-RR. naplója. December 9-én 1847.
