1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 11. országos ülés
64 által indítványozott módon terjeszteni Ö Felsége elébe a folirást; de mind azon okok ollyanok, bogy méltóságtokra, ha privative egymással szemközt találkoznának könnyen lehetne alkalmazni azon régi közmondást: „mirum quod haruspex haruspicem sine risu adspicere possit“ azon kis variátióval, hogy helyett „sine fletu“nak kellene állania; minthogy valóban sírni kellene minden jóhazafi-XI. ülés Fő-RR. naplója. December 9-én t847. a „sine nsu nak azon, hogy méltóságtok részt vesznek alkotmányunk sírja ásásában. De „nihil inultum manebit“! méltóságtok majdan egy magasabb biró előtt állandanak, mint az „excelsa curia“ ki előtt érvénytelen az „intra dominium transmissionale;“ megmondom valódi okát ezen ellenszegülésnek, — és az abban áll, hogy méltóságtok nagy része attól tart, miszerint ha a köszönő fölirás azon alakban megy fel Ö Felségéhez, mellyben hoózánk jött, könnyen koczkáztatnék azoknak sorsa s állása, kiktől sokaknak méltóságtok közül hivatalos állása függ. És azért inkább paizsul, és bűnbakéul akarnak szolgálni a kormánynak, mint sem hogy a kormánynak törvénytelen égbekiáltó eljárását rosszalnák, és kárhoztatnák. — Hallottam itt bőven fejtegetni magyarországnak nyomasztó szerencsétlen állását, elsülyesztését; de annak fő okát nem hallottam. Ez abban áll, bog}7 a honnak törvényes állását és függetlenségét biztositó törvények sarkaikból kiforgattalak folytonos ármányok, demoralisatio, s önkényes hatalmaskodások által. — De ki mind ennek szülője ? a dynastia ? Ez olly vallásos igazságszeretö s atyáskodó, hogy ollyasmit róla föltenni bűn volna. Talán a nemzet gyávasága ? — meglehet némi részben, de van a nemzetben egy fractio, melly nem ugyan pro excelsa Cancellaria, de pro aris et focis a szabadságért élni halni kész. — Azon szerencsétlenségek szülője, mellyek három század óta magyarországra hárámlottak — a kormány. De mellyik kormány ? a magyar ? Én magyar kormányt nem ismerek, én csak a német kormány német parancsolatinak magyar fordítóját ismerem. — De ki is volna azon magyar kormány? — talán az udvari cancellár? — Tisztelem becsülöm, de az semmi egyéb mint O Felsége privat titoknoka, s legjobb szándéka mellett is alig mozdulhat; talán az ország cancellárja a prímás? — hol van az a prímás? az egekben vagy a purgatoriumban, vagy másutt valahol? talán a főispánok, a zászlósok? — Ismerjük a főispánok dicső állását; a zászlósoknak pedig hármat, négyet kivéve valóban alig van nagyobb befolyásuk honunk ügyeire, mint egy szegény regalistának, mint nekem. A német kormány az , melly századok óta olly szerencsétlen sújtó feliigyelést gyakorol honunkra ; előadván az okot, megmondom, hogy lehet a bajon segíteni. — Segíteni lehet, ha az önállásunkat biztosító törvényeket újra fólelevenitjük életbe léptetjük. Ezen törvények: az 1526-ban I-sö Ferdinand és az ország között keletkezett szerződés, mellynél fogva a habsburgi ház lépett a magyar trónra; az 1683-dik évi szerződés, melly által a felséges habsburgi házba behozatott az első szülöttségi jog; az 1723-ban kelt pragmatica Sanctio, az 179°/j 10. t. ez. és 14. királyi eskü. Mind ezen törvényeknek értelme, s foglalatja, ha elcsavarni nem akarjuk az, hogy magyarország olly független önálló ország, mint Európa bár mellyik országa, és azon egyetlen kapocs, mellyel kapcsoltaik az austriai monarchia többi részeivel a felséges uralkodó család. Csak akkor, ha ezen törvényes önállóság és függetlenség vissza lesz álitva, életbe léptetve , csak akkor leend hazánk , és csak akkor leend a dynastia is nagy és boldog, minthogy érdekeik olly szorosan vannak összekötve, hogy enyészetnek indulás nélkül egymástól einem választhatók. Itt engem bizonyosan separatisticus tendentiáról fognak vádolni. Separatismus! ez azon rémkép , mellyet rosszakaróink Europa, sa dynastia szemei előtt lobogtatnak. — És mi az a Separatismus? megmondom, a Separatismus kétféle: törvényes és üdrteljes, törvénytelen, és bűnös. — Atörvényest már fejtegettem; a törvénytelen, bűnös az, ha valaki a monarchia egységét felbomlasztani akarná, s elpártolni az uralkodó háztól. Méltóságos urak! hol azon szerencsétlen, eszebódult, átkozott lény, ki illyesmiröl csak álmodnék is. A legegyügyübb magyar is tudja, hogy az orosz elemhez simulván, szlávvá; a poroszhoz pedig, németté kell válnia; csak a lotharingiai dynastia alatt maradhat magyar és szabad; mire vezet a republicanisms felé törekvés? int szerencsétlen szomszédunk példája. Ennél fogva a magyarok hűsége az uralkodó dynástiához, nem egy kevert, betanult beénekelt becatechisalt, és rántott csirkén és ugorka salátán alapuló hűség, hanem ollyan; melly össze van forrasztva a nemzet életével és úgy az összes nemzet, mint az egyes magyar önzésében gyökeredzik, és igy olly örökké való, mint maga az önzés. Méltóságos fő RR-ek ! ha honunk törvényes függetlensége s önállása ki lesz víva, akkor leend honunk, mint már említém, nagy és boldog; de akkor gondoskodjanak Méltóságtok egyszersmind szigorú honosítási törvényről is, mert akkor elpusztuland az ég, és az angyalok is lefognak szállani ez árnyék világra, e boldog áldott magyar földön letelepedendök. — Pártolom az izenetet. — Gr. Szapáry Antal: — Hazánknak körülményei sokkal komolyabbak mint sem hogy meg nem kellene szüntetni minden egyéni gyiilülséget; azért óvakodnunk kell minden ingerléstől, mivel ez nem egyébre, mint szenvedélyes vakságra ad alkalmat; — tagadni nem lehet, hogyha a kormány és nemzet közti bizalmatlanság még huzamosb ideig fenmarad, ez gyógyíthatatlan ; ítéletem szerint pedig csak akkor létezhet belső béke, csak akkor leszünk képesek nagyokat teremteni: ha a szeretet, tisztelet és közbizodalom karöltve egyesitik a kormányt a. nemzettel. — Arra szükséges, hogy a kormány mindig alkotmányos és törvényes utón járjon; a rohadatlan igazság, és semmi más, minket mostan és mindenkor igazgasson. — Minekutánna a minapában általam igen tisztelt barátom báró Wenkheim Béla országunknak fajdalmait, és aggodalmait érzelem és tartalomdús beszédében magyarázá, a fölirási jávaslat iránt igenis röviden előadom véleményemet. — A hol a tek. KK. és RR. forró hálájukat kifejezik, akarom magam is, mint mindnyájan, Félséges királyomnak mind azokért, mellyek a fölirásban érintettek, köszönetemet, és tántoritathatlan hűségemet kifejezni. — A mi az 1790. 10. t. ez. illeti, itten ugyan csak nem lehet tagadni senkinek a német befolyást a magyar kormány által intézendő dolgokban, talán annak is köszöni némelly egyéneknek kinevezte-RR. iienele s feürásijavaslata a k. k. clűadások tárgyában.
