1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 10. országos ülés
58 X. ülés Fö-RR. naplója. December 7-én 1847. RR. izenete felirásijavaslat a a U. k. előadások tárgyában. 5 fejedelméhez csatolják; nem kellene nevezetesen nálunk, még pedig e jelen szem pillanatban és azok után, miknek nem rég csak e teremben is tanúi voltunk. Én hazánk felvirulásának és jövendő boldogulásának főtényezőül nézem e kettőt: szilárd hajlamot a nemzethez, tiszta szándékot annak java előmozdításában a kormány részéről, a nemzet részéről viszont egy őszinte bizodalmát a kormányhoz. Csak ha ezen két nemtője az emberi társaságnak karöltve fog haladni átalakulásunk ösvényén, remélhetünk boldog jövendőt. — Már pedig én mind e kettőt nem mondom veszedelmeztetni, de bizonyosan gyengülni látnám, ha a felirási javallat úgy menne ő Felsége elibe mint az itt tervezve vagyon, t. i. fájna bizonyosan és méltán is fájhatna jó fejedelmünk atyai szivének, ha mind azok után, mellyek legközelebb történtek, már az első felirat illy keserűségekkel volna elárasztva; de azon bizodalom is, melly kétségkívül létezik országszerte, és mcllynek a minapi esetek által nem lehetett nem öregbülni, csökkenést szenvedne, ha látnák hazánk lakosai, hogy az országgyűlés már működése kezdetén illy aggodalmakkal, illy sérelmekkel találkozott. — Mind ezek következtében én azt kívántam volna, hogy ezen első feliratunk csak a nemzeti hódolat szeretet, és hála nyilatkozata lett, és abban semmi egyéb nem említetett volna ; de minthogy erre többséget nem remélek, elfogadom ö excja a kir. főpohárnok ur nyomos és alapos okokkal támogatott indítványát. B. Sennyey Pál: — A tárgy körül röviden fogok szolani, mert a k. főpohárnok mester ö excellentiájának indítványa azon hála és köszönet érzésen alapul, melly itt e teremben, mint elvitázhatlan tény, trón, és nemzet közt újabban szentesitett kapocs megtestesült. Alkotmányos érzésemet is megnyugtatva látom, mert a sérelmek, mellvek előbbi országgyűlési tárgyalások nyomán azoknak elismertettek, vagy elismerendök, megemlitvék mintegy azon elvnek megőrzéséül, hogy a törvények szigorú megtartása az alkotmányosság föalapja, a mellett pedig hogy az újabb idők eseményei ez úttal meg ne említessenek, harczolnak törvényes, harczol - nak politikus indokok; a törvények ugyanis kívánják, hogy a sérelmek kellőleg tárgyaltassanak, ennek pedig mindeddig megfelelve nincsen; — más részről pedig kívánatos, hogy minden, mit egy nemzet óhajt, kíván, vagy panaszol csupán érett megfontolás utján nyerje azon magasztosb ihletet, melly annak súlyt is ad. — Legyen szabad egy pár szerény megjegyzést tenni azokra, mik a kormány eljárására nézve mondattak. Alkotmánvos országban a vélemények különbsége olly természetes következése a vélemény szabadságnak, hogy azt mindenkinek tisztelni kell, s azért ha az ellenzék tisztelt tagjai, a kormány intézkedései, ha tények felett mondanak bár szigorú bírálatot, úgy ezen bírálatnak súlyát neveli még a parlamentáris méltóság, és az alkotmányos állás, de ha ezen bírálat olly térre vitetik át, hol vitatkozásnak többé helye nem lehet, ha egyéni szándokok felett mondatik ki ítélet, miről tudni mit sem lehet, ugv a mlgs urak csupán személyes abstractiójokat vethetik a mérlegbe, — minek irányában én , s reményiem együtt sokan meggyőződésük szentségével jót állunk, hogv azon mgos urak kik bureaueraticus önzésről, hivatalhozi ragaszkodásról, vak eszköz gyanánti felhasználtatásról szólnak — tévednek. — Említetett, miszerint kormányunk nem birelegendő befolyással az ellenséges iránynak legvözésére. Mindnyájan óhajtjuk, s azt hiszem mindnyájunknak, kik akár magos, akár alárendelt állásban a haza ügyeit kezeljük, fötörekvésünknek kell lenni, miszerint kormányunk oda fen mennél több befolyással, s tekintéllyel bírjon; de fenséges uram! a befolyás, moralis hatásnak, a bizalomnak szüleménye, mellyel sem törvénynyel. sem felírással szabályozni nem lehet, ha kivánják hogy kormánvunk mennél több jót eszközölhessen, úgy támogassuk nemzeti erőnk súlyával, mi által nem azt akarom kijelenteni, hogy mindenben feltétlenül kövessük, hanem ne is ostromoljuk a priori, és még akkor is, hogy alkotmánvos jogaink megőrzésénél fogva a kormány intézkedéseit gyengíteni kénytelenittetünk, ezen ellenzés ne vonja maga után a kormány lényegének gyengítését., sőt inkább magában foglalja a helyes szándoknak méltánylását — és mondhatom az ereinek a tekintélynek okát épen ott fogjuk találni, hol most. netán a gyengeség rejlik. Az absolutsticus irányra nézve szerettem volna összehasonlítani az elmúlt időket mostani állapotunkkal, kívántam volna megmondani, mennyire terjedtünk alkotmányos jogokban, formákban és szokásokban; megemlíteni hogy immár oil}' publicisticus tárgyak mellyek eddig kormány és nemzet közt vita alatt voltak, immár a mi érdekünkben eldöntvék, — ebből azt következtetvén, hogy ha mind ezeket az annyira rettegett absolutismus mellett érhettük el, akkor nem látom alkalmatosán választva a pillanatot, ellene panaszolkodni. Egyébiránt későre haladván az idő, ez úttal csak azt vagyok bátor megemlíteni, miszerint a történet lapjai bizonyítják, hog^' a világnak eseményei mindig ezen két irányzatnak egyensúlyozását foglalják magokban, s hogy mindig azon irány győzött, melly az erőt a mérséklettel egyesiteni képes volt. A magyar alkotmányos irányzatnak is igen sok az éltető eleme; alkotmányunk nemzetiségünkön alapszik, ez pedig biztosítva van, s mondhatom ápoljuk bölcsességgel nemzeti erőnket, szerettessük meg azt mérsékletünk, ha lehet mondani nyájasságunk által, és az ellenkező irányról nem fogunk panaszolkodni. Talán szerénytelenség is ha igénytelen előadásommal a tanácskozást tovább tartóztatom , azért még csak egy rövid megjegyzést míg b Venkheim Béla előadására. Ö mlga felemlité tegnap, hogy a kormányzásnak főbb czélja az administrativ rend s csendesség biztosítása, nincsen elérve. Midőn ezt némi részben elismerni kénytelenittetem, ezt mint honpolgár sajnálom, s azt hiszem a kormány fájlalja leginkább, hogy üdvös törekvése czélját mindenben el nem érhette; de ne felejtsükel azon systematicus féltékénységet, mellyel minden kormányi intézkedések fogadtatnak, hogy a leg egyszerűbb administrativ tárgyakban politicus irány kerestetik, és hogy a legüdvösebb törekvések körül is alaptalan — és ezt ne méltoztassanak rossz néven venni én tisztán administrativ tényekről szolok — alaptalan aggályok gerjesztetnek, úgyhogy sok megyékben a kormányszéki intézvények mintegy hazafiui vetélkedésből teljesítetlen hagyatnak, s látni fogjuk, hogy a rendnek mások az a kadályai, nem a kormány. A mlgs ur kihítta a kormányt az administrativ térre, s mondá: ha politicus czélok V
