1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 10. országos ülés
X. ülés FÓ-RR. naplója. December 7-én 1847. 59 mellőzésével rendet fog csinálni, követni fogja a nemzet osztatlan segédkezése; én megfordítom a dolgot, ésRRűrnete s kérem a mlgs urat, ki elvbarátinál hatályos befolyással bír, s méltán; eszközölje; mikint a politicus tér az ad-f'lau^k'k*" ministrativtól különböztessék meg, s hogy ez utóbbiban ne ellenzéki szempont, hanem tisztán a tárgy érdeme elöadasok vétessék tekintetbe, s ha a mlgos báró eszközölni fogta, miszerint a kormány székek üdvös intézkedései pontosan teljesittetnek, s a kormány még sem tud vagy nem akar rendet csinálni, úgy kettöztetett sulylyal bírand bírálata. De a mlgs ur egy nyomos okát adja az ellenzék féltékenységének, s ezt az ujrendszerben keresi; — én ismét kérdem ö migát: ha elvbarti ö mlga tegnap kijelentett nézeteit eleinte elfogadták volna, ha midőn még csak szándékról lehettek sejtelmek, véleményüket visszatartották volna, mig az úgy nevezett írj rendszerben valami kézzel fogható lesz, ha a birálat megelőzte volna a bizalmatlanságot, nem pedig a féltékenység a bírálatot, el nem keríthetett volna e sok félreértés, ez által sok viszálkodás, viszálkodás által zavar? ! — Atalában a mlgos urnák előadásában láttam egy irányt kijelelve — vág}’ hogy jobban fejezzem ki magamat, egy vágy gerjesztetett bennem, vajha elő fordulható esetekben lennének mind két részről statusférfiak kik kölcsönösön közeledvén a félreértések elhárítására, különben political színük megtartásánál, egyesülnének a rendnek meg állapítására, — a rendnek felülről, és áruiról; — ezen vágy pedig a mlgos ur előadása folytán annál természetesben gerjedt bennem, minthogy ezen politicát leginkább ollv férfiak által látom kivihetőnek , kik lovagias jellemükkel s loyalításukkal mindkét pártnak tiszteletét képesek voltak kivívni. Gróf Venkheim Antal: Soha sem gyűlt talán a törvényhozó testület nagyobb várakozással öszsze , mint ezen az országgyűlésen; alkotmányos kifejlődésünk korszakának soha sem volt még dicsőbb diadala, s ennélfogva ö Felségének szavai soha sem fogadtattak még nagyobb örömmel, mint most, midőn anyanyelvűnkön szólt hozzánk, s egyhangúlag kikiáltott szeretett Nádorunkat inegerösitette, — a k. előadásokban annyi jó akarat, és jó szándék soha még nem mutatkozott, mennyiben ö Felsége olly törvényeket kíván hozatni, mellyek hazánkra, és a kívánt czél elérésére legüdvösebbek, s legnagyobb behatással vannak. Eljött tehát már azon szempillantás mellyben üdvös és ezélirányos törvényeket várhatunk, mellyet nem csak elmulasztani nem kell, sőt minden erővel igyekezni, hogy a kormánynak, és haza várakozásainak eleget tegyünk. Azért a legsürgetösebb feladatnak tartom minél, és mindenek előtt a k. előadásokba belereszkedni, miben — minthogy azon k.k. előadások czélirányosak, szükségesek, a nemzetnek legforróbb kivánatai közé tartoznak, és a mostani korhoz legalkalmasabbak — kiki megfog egyezni Csekély véleményen szerint tehát, ha még annyi súrlódások és akadályok mutatkoznánák is, elháritandók azok annyival inkább, mert e teremben kinek kinek szivén fekszik a hon java, s kiki átlátni tudja milly nagyon hátra vagyunk , de ha a k. k. előadások tárgyalásához nem fogunk, mert akadályokat teszünk, s látunk, akkor a czéltól mindig tovább távozunk, és semmi , vagy kevés sikere lesz ezen országgyűlésnek is. — Mi az előhozott sérelmeket illeti: csekély véleményem szerint nem találhatom össze férőnek azon örömmel, és megelégedéssel, mellyet a k. k. előadások felett nyilvánítottunk, annál fogva ö Felségéhez egyenesen csak köszönő feliratot intézvén, azonnal az előterjesztett kir. előadásokba kívánok beereszkeni. Mi az évenkénti országgyűlést illeti: egészen a mlgos liptó megyei főispán véleményét ; az egész tárgyra nézve pedig föpohárnokmester ö nagy méltóságának indítványát pártolom. B. Jeszenák János : — A hála és öröm érzése az én keblemet is eltölti a felett, hogy Felséges urunk és királyunk édes anyanyelvűnket a trónra emelni, hazánk és a nagy nádornak dicső fiát, közakarattal választott nádorunkat e hivatalban megerősíteni méltóztatott, örömet gerjeszt bennem továbbá, hogy a k. k. előadásokba a nemzetnek némi küzohajtásai, némi kivánatai foglaltatnak! de az öröm nem képes elfojtani mindazt, mi szivemen fekszik, mi fáj, mi aggodalmat gerjeszt. Aggodalmat gerjeszt mindenekelőtt az, hogy az 1790 : 10. t. czikk nem egészben válóság, ennek bebizonyítására hivatkozom a többi közt szomorú finantialis állapotunkra, az 1811-diki csapásokra, mellyeknek idegen viszonyok szülte örvényéből a nemzet e mai napig kibontakozni nem tud; hogy még egyet mondjak, 40 évi hosszú fáradozások után nem vagyunk képesek fiaink számára egy katonanevelü-intézetet felállitani, miért ? mert nemzetünk érdekeit idegen érdekeknek alárendelni nem akarjuk. Aggodalmat gerjesztenek bennem a kormánynak mulasztásai, de ezeket elősorolni nem kívánom, mert úgy látszik a mélt. Fö-RR-nek mindkét része ezeknek megemlítésébe bele egyezik, — sérelmesek előttem a kormánynak absolutisticus iránya s működése, mellynél fogva Horvátországban egy oldalú intézkedése, és a tartományi gyűlésnek egyoldalú rendezése által a többséget egy olly pártnak kezébe játszotta, mellyben a magyar koronának legszebb gyöngye, Horvátország megtartása koczkáztatik; sérelmes föképen az úgy nevezett uj rendszer, melly alkotmányunk palládiumát, a megyei szerkezetet alapjában megrendítette, a megyének elnöke a főispáni méltóság, melly úgy szólván, közvetítő volt a megyék és kormány között, az által, hogy fizetésük egyoldalulag szaporittatott és rögtön clmozdittattak, kormány hivatalokra lehangoltatok, — bocsánatot kérek, hogy herczegséged figyelmeztetése után a fizetést megemlíteni bátorkodom, de nézetem szerint az ország választásától függő nádori hivatalt azon hivatalokkal, mellyek kormányi kinevezéstől függenek, egy eathegoriába tenni nem lehet. — Mondom tehát, hogy a főispánok állása, melly az 1723 : 56, és illetőleg az 1536 : 36. t. ez. által biztosítva volt — egy cseléd — rendszerben és hallatlan rövid idő alatti elmozdítások által ingataggá tétetett; ha az illető méltoságos urak ezen nyomasztó állapotot ezentúl is tűrni akarják, ám lássák, de a megyéknek sympathiáját, a közbizodalmát, a köztiszteletet ez nevelni bizonyára nem fogja. De mindenek között a legsérelmesebb az, hogy az administratori hivatal, melly csak kijelelt rendkívüli esetekben volt előttünk ismeretes — ismét egyoldalulag rendszeresittetett. Ö excellentiája az előttem szóló koronaőr ritka
