1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 10. országos ülés
57 X. ülés Fö-RR. naplója. December 7-én 1847 előadások tárgyában. nek e, vagy sem e jelen ö Felsége színe elébe terjesztendő felírásban? — Én mondhatom,éber figyelemmel ki- RR. űenete s sértem a jelen okoskodásokat és vitatkozásokat: de megvallom, miszerint mind eddig a következetesség sza- ^latTa^k" bátyaival össze egyeztetni semmi módon sem tudtam, hogy miután a t. KK. és RR. mind ezen tárgyakat még ezután vitatkozás alá venni szándékoznak; miután a felírás javallatában egyenesen fentartják magoknak, miszerint azok iránt nézeteiket részletesen is felterjeszthessék; miután ugyanazon tárgyak egyikét már is különös választmányra bizták ; hogy mondom mind ezek mellett ugyanazon sérelmek már a jelen felirásban soroltassanak elő. — Az én okoskodásom a dologban e következendő. A tárgyalás alkalmakor vagy elfognak ismertetni ezen aggodalmak valóságos sérelmeknek, vagy az ellenkező fog kitűnni. Az első esetben nem veszt a nemzet, ha azok most kimaradnak a felírásból; sőt nyer annyiban, hogy törvényszerűbb lészen az országgyűlés eljárása, és mert a tárgyak kellő világosságra jutván, azok minden tám-okokkal ellátva fognak felterjesztetlietni, s igy a sikerre nagyobb remény lészen. A második esetben azoknak kihagyatása a jelen feliratból ismét semmit sem fog ártani, sőt használni fog a nemzetnek: mert az országgyűlés nem compromittálta magát, és nem gerjesztette azon gyanút , miszerint hajlama legyen a sérelmek bemutatására még akkor is, midőn azok még nincsenek elegendökép be bizonyítva vagy csak tárgyalva is, hogy pedig az megtörténhetik, hogy t. i. a tárgyak kellő vitatása alkalmakor más színben fognak feltűnni, azt én erősen hiszem; sőt jóslani is merném legalább azon tárgy iránt, mellyröl nekem állásomnál fogva részletesebb és határozottabb tudomásom vagyon. Értem a horvát ügyet. Erről a tek. KK. és RR. kapcsolatban az úgynevezett administratori uj rendszerrel azt mondják, hogy arról a kormány egyoldalúlag intézkedett a törvényhozás alkotmányszerű befolyása mellőzésével. A dolog lényegébe nem fogok ereszkedni, minthogy ennek idejét most nem látom és sejdítem, miszerint ehez még elég alkalom lészen. De annyit még is megemlítcndőnek vélek, mennyi állításom be bizonyítására elkerülhetetlenül szükséges. — 1759-dik évtől fogva, mellyben t. i. Horvátország vármegyéi elrendeltettek volt, a társ országi közgyülekezetben csak a hatóságok követei, és banális levelek által meghívott egyének bírtak határozó voksal, mit könnyű leszen annak idején bebizonyítani. Ezen szokás minden háborgatás nélkül gyakoroltatott egész 1843-dik évig, mellyben először kisértetett meg annak sarkaibóli kiforgatása, t. i. becsödítetett mintegy hét nyolez száz köz nemes és részükre egyenes voks követeltetett az akkori országgyűlésre küldendő társ-országi követek választásába. De a vármegyék, városok, kerületek, káptalanok követei eleve oda nyilatkoztak: miszerint ők ezen régi szokásnak természet elleni megváltoztatásába semmikép sem tudnának megegyezni, és hogy készebbek oda hagyni a gyülekezetét, mint beleegyezésükkel a társ-országi közgyűlés megsemmisítését eszközölni. A köz nemesek más nap eltávozván a városból, a gyűlés szokott mód szerint dologhoz fogott, és működését maga rendjén be is végezte. — Ugyanezen közgyűlés ntán több hatóságok felírásokat küldöttek ö Felsége színe eleibe, mellyekben azok egyhangúlag ezen megkísértett erőszakoskodást lelpanaszlották, és kérték volt ö Felségét hódoló tisztelettel és bizodalommal, méltóztatnék őket ősi jogaikban és szokásaikban kegyelmesen védeni. Következő úgymint 1845-dik évben ismét tartatni kelletvén társországi közgyűlésnek, arra másodízben egynéhány száz köznemes, és azok részére szintúgy mint 1843-ikban személyes határozó voks követeltetett, nem is már a választásokra nézve, mert hisz akkor semmi választás nem volt rendén, hanem a dolgok tárgyalására nézve. Ekkor hozatott elő azon kegyelmes királyi leirat, mellyet a felirási javallatban értenek a t. KK. és RR. De ezen leiratban csak az rendeltetett, hogy a míg a társ-országi közgyülekezet maga módján nem lesz elrendezve, abban határozó voks csak a törvényhatóságok követeit és azokat illet, kik banális levelekkel szoktak meghivatni. Az az nem egyéb mondatott, mint sem, hogy az országos közgyűlés maga módoni elrendezéséig tartassák meg az addig divatozott régi szokás. — Már, hogy azt kimondani nemcsak jogában, de az említett kömyülállásokban magasztos tisztében is állott ö Felségének, úgy gondolom senki kétségbe nem veheti, minthogy a kormány legszentebb kötelességének egyike bizonyosan az erőszakoskodásokat gátolni, a régi törvényes eljárást fentartani, a személyek de még inkább a testületek jogait védeni, ezt pedig annál inkább, minthogy a tartománygyülés illyféle megsemmisitése bizonyosan a legnagyobb elkeseredést és ki tudja melly rendetlenségeket vala előidézendő. — Mind ezeknél fogva, gondolom világos, hogy a kormány eljárását nem lehet a társországi gyűlés irányában egyoldalúnak mondani; minthogy a rendezményt a gyűlés nagy többsége hódoló tisztelettel és hálával fogadtad. Illy a Rendek és a Fejedelem közti megegyezésből jöttek létre a társországok többi statútumai is, és a vármegyéknél és egyéb hatóságoknál is csak igy szoktak statútumok keletkezni. — De nem lehet azt egyoldalúnak mondani azért sem, hogy az a törvényhozás elmellözésével történt, azaz hogy az a magyar országgyűlésen meg nem vitattatott. Hiszen ki ki előtt tudva van, miszerint a társországokat érdeklő municipalis ügyek, törvényeink világos tartalmai nevezetesen: 1715: 120. és 179°/j 58. t.cz. rendezése szerint nem a magyar országgyűlés, hanem a társországi közgyűlés hatósága alá tartoznak. — Ha pedig léteznek municipalis tárgyak, úgy bizonyosan azok közé tartozik ama kérdés: vájjon kinek, és micsoda voksa vagy befolyása legyen a társországi közgyülekezetekben ? Ez talán elegendő leszen azon állításom bebizonyítására, miszerint könnyen megeshetik, hogy eme tárgyak vitatása alkalmakor azok, vagy legalább azoknak némellyike más színben fog előtűnni mint jelenleg mutatkozik. — De egyébiránt is fens. Herczeg, nmlgú Fő-Rendek merem kérdezni minden szerénységgel; vájjon hol, vagy mikor létezett egy olly szerencsés kormány, mellynek ezer meg ezer rendezményei közt nem találkoznának néha ollyanok, mellyek az ország egy vagy más részében a lakosok egy vagy más felekezetűnél némi ellenszenvre nem akadnának , némi kedvetlenséget, vagy elég-illetlenséget, nem idéznének elő ? Azt tartom illy kormány még nem létezett, és míg az emberi természet emberi természet marad, nem is fog létezni. De azért véleményem szerint nem kellene háttérbe szorítani azon gyengéded viszonyokat, mellyek a nemzetet Fő-Rendi Napló /. köt. 15
