1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 10. országos ülés
X. illés Fó-RR. naplója. December 7-én 1847. RR. iztnete feliri« javas lata a k. k. előadások tárgyában. 5tí * viszonyt, melly a Becsben lévő magyar kormány, cs az austriai kormánynak német és más nyelvű népei ’közt létezik, és okát is látom annak miért van annyira , de orvoslását nem fel melegítendő gyakorlati, s nehezen kivihető törvényekben . hanem egyedül az évenkénti pesten tartandó országgyűlésben találomfel. — Hogy a kormány egv oldalulag terjeszkedik, erre vannak ugyan némi adatok, mert azt tartom, hogy minden erőnk a terjeszkedési vágy természetében fekszik, de figyelmeztetek bár kit, hogy 1790 olta europában mellvik terjeszkedésnek volt nagyobb hatálya, és melleik volt vehemensebb? a kormányoknak befelé terjeszkedése e, vagy a nemzeteknek kitörő terjeszkedése a lóiról fölfelé? Ha a magyar kormány figyelmét ez gerjesztitöl. s azon terjeszkedés e mell)' magyar országon is uralkodni kezd, a kormányt azon módokhoz nyúlni serkenti, hogy e terjeszkedést gyakorolja, ezt méltányolni tökéletesen tudom. A föliratnak 3-ik tárgya a partium kérdése; az 1836: 21. t. ez. nem teljesitese. í, tekintetben a törvény meg van hozva, s a partium vissza csatolva nincs. Hz tény; de ha megnézzük azon törvénynek utolsó §-át, azt látjuk, hogy midőn hozatott, mélákkor az ország rendéi megvoltak ijedve attól, mit tettek, mert a 3-ik §-t úgy alkották, hogy abban a végrehajtásnak semmi ideje, sem a törvénynek sanetioja meghatározva nincs, mi által aztán mód nvnjtatott erdélv országnak a törvén)' végrehajtását gátolni. — A 4-ik tárgy a felirási javaslatban említett horvat ügy, erre nézve bátor vagyok akárkit is azon urak közül felszólítani, s jelesen B. Wenkheim Bélát — kinek méltányosságát különösön tisztelem — kérdeni, hogy úgy kivágják e ezen ügyet felterjeszteni még most is, mint tegnap előtt? vagy sem? Részemről mint ellenzék nem kivánnám úgy fölterjeszteni ezen ügyet, — mint eonservativ pedig hibásnak vélném magamat figyelmeztetni az ellenzéket, hogy hibát tett akkor, midőn ezen ügyből sérelmet csinált ítélet előtt. Nem állítom ezzel azt, hogy a horvát ügy bén nem lehet méltányos sérelem, hanem csak annyit kívánok mondani, hogy még ma nincs megérve sérelemnek. — Át megyek most az administratori rendszerre. — Nem volna ugyan szükséges erről bővebben szolani, de hogy ne vádoltassam azzal miként elakarok bújni ezen tárgy elöl — szólok s megmutatom, hogy az administratori rendszertől nem szököm meg. Én ezt mindjárt eredetiben olly eljárásnak tekintettem, mellyet elveimmel, és a fenálló törvény fogalmával megegyeztetni nem tudtam, nem pedig behozatala modoránál fogva, s noha koronaőr b. Vay ö nagy mlga azt mondá, hogy a helytartó tanács utján jöttbe, de ez átalánosan az egész rendszerre nézve nem áll, mert ö nagy mlga csak az utasításról szólott, az átalános rendszer életbe léptét pedig törvényhozás utján kívül helyeselni nem lehet, azon rendszer vélekedésem szerint többet ártott az országban a kormánynak is, egv átalában a mnnicipiumnak, s magam is tapasztaltam annak ártalmát. Azonban e tárgyban tökéllctes tudományom még nem volt, de miután gróf Vay Abrahám ö nagymlga folvilágositotta a dolgot, előadván az utasítást, most látom, hogy administrativ tekintetben azon változtatás védhető, mert hogy administrativ tekintetben a föispáni hivatalra nézve is kívánatos a változtatás, ezt kijelentettem mindig, és most is kijelentem, sőt múlhatatlanul szükségesnek tartom az illyetén változtatást. Mert valaha kétségen kívül a leghatálvosabb méltóságok közé tartozott a föispáni hivatal az országban, később reducaltatott az auetoritások spherájába, - most tudjuk, hogy az auetoritások nálunk mint mindenütt gyenge lábon állanak, mennyire devalváltalak, ha tehát administrativ utón ezen alkotmányos sarkalatos hivatalnak nem nyittatik tér; természet szerint minden oldalról nullificalva kell néki lenni. Egyébiránt az adininistratorokról nem szólok, hanem szólok a főispánokról . s itt véleményem az, hogy egy megyében két kinevezett főnök ne legyen, hanem legyen egv, ki a választás, és tiszt újításon felül áljon, és felelőség mellett elég hatása legyen, és mikor szükségesnek látja a megyében befolyását gyakorolhassa, már csak hivatalos állásánál fogva is. Ezen rendszert illetőleg tehát a dolgot most nem pártolom, és azt hogy annak fölterjesztése most történjék, szinte helyesnek nem tartom. — Utolsó tárgya a fölirati javaslatnak, az országgyűlésnek Pesten leendő» évenkénti tartása, mihez tökéletesen járniuk, mert abban látom föpanaeeáját mind azon sérelmeknek, mellvek előfordulhatnak. Véleményem tehát röviden az. hogy a t. KK. és Rli. szólhassanak tol, miszerint ezen tárgyakra nézve egy átalános folterjesztést készítsenek, és azt a ínlgs Főrendekkel közöljék (az ellenzék részért)]: méltóztassék véleményét kimondani) az ellenzéktől azt tanultam , hogy fractionálni nem szeret, azért főpohárnok ö nagy mlga indítványát pártolom (a bal oldalrul: zajos tetszés; — a halgatoság részéröl pisszegetés). Mujlálb György, országbírója: — Kérem cs. k. Föherezegségedet, mint mélyen tisztelt elnökünket, hogy a lialgatóságot ezen közben szólásoktól eltiltani, s annak megparancsolni méltóztassék, hogy csendességbe legyen. Nádor ö cs. k. fensége: — Mint magyarhonbau született tudom én is tisztelni a magyar alkotmányos jogokat , és azért tudom tisztelni a nyilvánosságot ott hol fenáll; de egyszersmind azért mint ezen táblának elnöke szoros kötelésségem a halgatóságot komolyan inteni, hogy soha semmi tárgynál se jobbra, se balra nenyilatkozzék (közhelyeslés). Haulik György zágrábi püspök : — Tagadhatlan és átalánosan elismert tény, hogy ő» Felsége kegyelmes fejedelmünk , legközelebb is, a legnyilvánosabb sőt elfelejthetetleit jeleit adta nemzetünkhöz vonzó hajlamának s atyai szeretetének. Bizonyos az is, hogy kormányunk eme nehány esztendők lefolyta alatt nemcsak ellenszenvet nem, hanem valódi rokonszenvet nyilvánított a magyar alkotmány és nemzetiség iránt, és valóban nem keveset tett hazánk javára, mind szellemi, mind anyagi tekintetben, de tiszta szándékát be is bizonyította nemcsak szavakkal, hanem tettekkel és áldozatokkal is. Maga tehát a háladatosság szent érzelme kívánja, miszerint mindezekért a nemzet jó királyának hódoló tiszteletteljes hálát mondjon. De hisz e részben nem is létezik véleménykülönbségi Csak abban különböznek a vélemények, vájjon azon aggodalmak avagy sérelmek, mellyeket a t. KK. és RR. javallatukban említenek, már most, és a mint jelenleg állanak elősorolandók legye-
