1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 10. országos ülés
53 X. ülés. Fö-RR. naplója. December 7-én. 1847. tárgyában. telük alkalmával folytának. — Naplóink fogják tanúsítani miszerint akkor, a régi rendszeres főispánokra iau- rr. izenete tatis mutandis épen azok mondattak el, mellyeket e három nap alatt az uj rendszeresekről hallátik elszaval-ftjlilrási-’'1VÍS tatni. Akkor ők a most magasztaltak, voltak kormány szolgái, függetlenséget nélkülözök, párt főnökök, előadások megye zavarók, s a t. akor az vettetett szemökre, igazabban szemünkre, mi után magam is méír akkor szerencsés valék egy általam soha nem felejtendő megye főkormányzójának lenni, hogy nem vagyunk eledet megyéink körében, hogy elhanyagoljuk hivatalainkat, leg feljebb tisztujitásokrá megyünk oda, nem teszünk mást, mint ebédeket bálokat adunk s azzal odébb állunk s a t. — Mondom mindezek az ujrendszer behozatala előtt épen úgy elmondattak reánk, mint ma, annak állittólagos behozatala után, hasonlóul haliának az ujrendszeresek. — Es bizony hogy az illy sok lealázó beszédek jobban meg ingadoztatták a megyei kormánvzók állását, mint akár ujrendszer, akár mi más, erős megyözetésem. — Azonban hála az egeknek hogy ma már egyes akarattal ellenkezőre törekesznek a fő m. ER, — hála, köszönet nagvságtoknak a jó rend nevében érette, — E tekintetben azonban, azt hiszem, hogy ezélt csak a tárgy komoly minden oldalroli meg vitatása után fogunk érhetni, s ez a másik oka, miért az egész kérdést most inkább mellüztetni kívánom. — Nem tagadhatok meg magamtól egy futó pillanatot magukra, a fen említett „megyei kihágásokat tárgyazó t. czikkelyekre is, megmutatandó azokból, minő nézettel látszattak 3 évek előtt a t. RR-k a megvei fó kormányzók tekintélyének feltartása iránt viseltetni. — Mindenben engedek bár kinek is magam felett elsőbbséget, de el merem mondani, hogy a megyei életet, a megyei kormányzás mesterségét nálamnál kevesen fogják jobban ismerni e honban, s többek közt tapasztalásból állítom, hogy a megyei fő kormányzó csak adig tarthatja fel magát égy megyében, inig ön állású, azokban mellyek törvényszabta teendői, független felülről úgy mint alulról; addig mig a pártok, felekezetek, egyes családok s ezek befolyása a rendek s tisztviselői kar közt képes az egyensúlyt feltartani, — módjában van a megyei sokszoros érdekek részre hajlatlan kielégítése tekintetéből jutalmazni épen úgy, mint reményt nyújtani; — csak addig mig ki nem ragadtatnak kezeiből a módok s eszközök, mellyek segedelmével láthatatlanul, érezhetetlenül, minden jobbaktól támogatva lehessen a köz bizalmat s szeretetet biró vezére királyától reá bízott megyéjének. — Illy állást vívhat ki a fókormányzó rövid időre magának, — de azt csak a törvényszabta időkben megtartatni kellő tisztujitások eszél vés vezérlete által örökítheti meg magának, s itt a conditio sine qua non ismét, a függetlenség a pártok feletti állás, de veszve lesz ö maga s vele megyéje, ha bár mi módon egy uralkodó pártnak aként jut kezei közé, hogy ön akaratától meg fosztva, annak válik vak eszközévé. — Es e nézetek vezérlettek engem most 3 éve is midőn a t. RR-nek fen érintett törvény javallatát megtámadám ; — hányán valának pedig annak akkor itt pártolói. — Igen merem állítani, hogy ha azok szentesítettek volna, e pillanatban lehetnének név szerinti főispánok s administratorok, — de a megyei kormányzat egész kiterjedésében egyes párt főnökök kezei közt lenne. — Azon jeles előadások után Ítélve, mellyek a t. RR-nek táblájánál az ujrendszer ügyében tartattak, s a nyilvánosság utján köz tudomásra jutottak, úgy kell meggyőződve lennem, hogy a szellem e tekintetben 3 év olta, ott is épen úgy meg változott, mint nálunk, s ma már nem javaltatnék a restaurans, pedig még akkor régi rendszerű főispán minden befolyástól meg fosztva egy conferentia ellenörködése alá vettetni, egy perbe fogó őr — s egy Ítélő törvényszék eleibe állitatni, s nem fogna ez felhatalmaztatni öt meg dorgálni, 1500 ftig büntetni, sőt ha a fiscus emlékeztetésére bizonyos esetekben nem hajolna, fel is függeszteni, a nélkül hogy ahoz még Ö Felségének is csak szólója lehetne többé. — Mondom mind ezekre nézve hiszem megváltoztak a nézetek. — Igen, de 3 év előtt még igy állottak s ebben nem mutatkozott egy kis hajlam, vagy hogy következhetett e legalább belőle , miszerint a foispáni hivatal hatása a megyék által lényegében megváltoztattatni szándékoltatik; és maga a kormány ignorálhatta e ezen , illy kézzel foghatólag mutatkozott tendentiát, sőt lehetne e még azt is rósz néven venni, ha illy előzmények után, a reactio törvényeinél fogva ideiglenesen hatalmát a kellő határokon túl próbálta volna terjeszteni. — Es legyünk tisztába magunkal mind két oldalról, nem épen azért áll-e még ma is báró Wenkkeim Béla szavai szerint életre s halálra a harcz a kérdés felett, mert lehetnek , kik a megyei ujrendszer annyira szorgolt megszüntetése által az egyszerre olly igen magasztalt réginek olly modorbani kifej lésétől tartanak, mint a millyennck szelleme a fen érintett törvény ezikkekben mutatkozék. — Oda törekedjünk tehát mindenek előtt főméit. Rendek, hogy e kérdés ne legyen pártkérdés, hanem a kormánynak, s minden rendet szeretőnek közös szent ügye, — mondjuk ki, hogy mi a köz érdek , a rend tekintetéből akarjuk a megyék kormányzási ügyét tisztába hozni, s tegyük azt öszve vetett vállakkal, a tárgy egész kiterjedésében, —mi azonban csak annak érdemleges tárgyalásakor fog megeshetni. — És ezek azok fens. Nádor, föméltóságu Rendek, mellyeket a végből hozék fel, miszerint földerítsem, hogy miért ezen fontos ügyhöz a most szőnyegen lévő feliratban érdemleges tárgyalás nélkül szólni nem kívánok. — Azonban kívánom még arra nézve nyilvánítani véleményemet, mi itt már több ízben megpendítetett, miszerint t. i. izenjiik meg a tekintetes RRnek, hogy ha reá nem állanak a felírás általunk javait szerkezetére, mi azzal sem gondolunk, ha attól egészen el állanak. — Igaz ugyan hogy ha tartattak valaha országgyűlések, hol nélkülözhető volt egy úgy nevezett köszönő felirat thrón elibe juttatása, a mostani ezek sorába tartozik; — mert avagy azt hogy a magyar király — mire öshajdanból sem mutatnak évkönyveink hiteles példát — midőn mondom — köszörűs költőnk megtestesült igéje szerint — az első magyar ember, edes honi nyelvünkön szólitá meghü magyar rendéit, nem köszönénk e meg azon fel nem tartóztathatott öröm kümnyekkel mellyek nyelvünk s nemzetiségünk thrónról szentesített diadalának hála zálogaid, agg arezok red óin épen olly gazdagon folytának végig, mint ragyogtak az ifjabb nemzedék Szebb jövök elibe néző szemeiben! s e szív emelő jelenetnek nem volt e pedig maga is tanúja Felséges urunk! — De nem látta e épen úgy azt is Fő-Rendi Napló l. köt. 14
