1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 10. országos ülés

!|i

! .r

X. ülés Fö-RR. naplója. December 7-én 1847.

RR. iiencte s mi hálára buzdita mindenkit abeli atyai jósága melly szerint honunk néma szív dobogását kellő időben megvafsíau a í* k értve, előbb vigaszul, majd nemtőül azt rendelő számunkra, kit szélese világon egy magát óhajtott nádor előadások képébeni őr angyalul e nemzet magának! — s végre a k. k. előadásokra mondhatnak e szebb köszönetét a tárgyában, injnt mellyet tettel tanusitának, azoknak tárgyalásukba lett bele bocsátkozásuk által. — Mind a mellett is óhajtóm azonbrm, hogy e köszönő felirat thrón elibe jusson, — nem a dologért magáért, de mert sajnálnám ha ez első ünnepélyes lépést sem tudnánk ugv meg tenni, hogy az köz megegyezésünknek viselje tvpusát. -Sokat hallék továbbá a mostani k. k. előadásokról majd magasztalokig majd gáncsolólag szólani; az én nézetem irántuk az. hogy azok egyes pontjaiból s annyival inkább öszvegökböl lehetetlen legalább annyit nem abstrahálni, miszerént most már nem csak nem ellenzi a kormány többé alkotmányunk időszerű kifejlődését , sőt kész maga részéről is velünk kar — öltve járulni annak korigényelte átalános átalakulásához, egy históriai alapokon nyugvó alkotmánnyal felruházott nemzetre nézve pedig nem történhet örvendetesb, nem megnyugtatóbb, mintha kormányilag be vallatik irányában, miként azon fejedelmi eskii, melly ős alkotmányát szentesid, — biztosítja, — elölegesen kezeskedik annak korszerű kifejlődéséért is! És ez az mit én e k. k. előadásokban ki mondva látok, — ez mit bennük fő s uj nyereségnek tekintek. — A mi végre az országgyűlésének évenkénti tartását illeti, arról az meggyözettetésem, miszerint ebeli kérésünkre adandó felelete a kormánynak lesz eriteriuma annak, akarja e valóban systematicus át alakulásunkat ? — három évről három évre egybe kötött egyéniségeire nézve mindig megújított újabb s újabb instructiókkal ellátott országgyűléssel toldozni foltozni igen, de reformálni gyökeresen nem lehet, — e kérdés felett is azonban magunk közt kell tisztába lennünk, mert még az is áll másrészről, hogy országgyűlésünk mostani gépezete mellett lehetetlen lenne e kivánság sikeresitése; mig dolgaink úgy folynak, hogy egy egyszerű köszönő felirat felett hetek holnapok múlnak el, — mig egy tárgy iránt 20—30 izenetet s válasz-izenetet válthat a két tábla, — mig mindea diaetára uj követek választatnak, — mígnem lesznekdiaetáinkon a kormánynak ollyan orgánumai, kiknek az egyes tárgyak felett nyújtandó, azonnal nyújtandó felvilágosításai küvetendik tanácskozásiakat, — mig arról nem lesz gondoskodva, hogy a törvénykezés rendes folyama az évenkint tartandó országgyűlés által fel ne akadjon sat., addig évenkint nem lehet országgyűlést tartani; mindezekről tehát gondoskodjunk, s hogy azt a t. Rendek initiálják, kérjük fel. — És az illyen diaeta főméit. RR. még nem az, mit kivánságkint most 3 éve ezzel fejeze ki egy tisztelt szónok nálunk „képviseltessék az egész nemzet és minden évben“ kezdetben legalább nem az, — a mikorra azzá válhat s válik, talán akkor a megyei rendszernek megyei autonómiának is bizonyosan vége lesz. — Tehát a mint mondám e tekintetben a Rendekkel hozzuk mindenek előtt tisztába a dolgot. — Azt, bog}' a diaeta Pesten legyen , nem kevésbé óhajtom, — „kinőttünk Pozsonyból“ mondá múltkor helyesen a főpohárnok, kinek e tekintetben is pártolom indítványát.

Gr. Festetich Miklós: Ha nem tartanám szigorú polgári kötelességemnek e tárgyban szólani; ennyi

sok vita után szót nem emeltem volna, de miután e tárgyat igen fontosnak találom, semmi reményem nincs, hogy a KK. és RR. által ide küldött fel írási javallat ö Felségéhez jusson; akarom, hogy a naplóban nevem is álljon, hogy majd akkor, midőn mindnyájan porrá lettünk, s ha szabadságunkat elvesztvén, talán absolutismus alá jutunk, legalább utódaink lássák, kik voltak azok, kika szabadságot védték, s ismét kik voltak azok, kik az absolutismusnak hódoltak. A tárgyhoz szólani már alig lehet, mert annyira kimerítve van, hogy szinte szerénytelenségnek tartom tovább szólani, annyival inkább, mert t. elvbarátom b. Wenkheim Béla tökéletesen is kifejtette e tárgyat s kimondta azt, mit magamis érzek, kivánok. Tehát csak néhány észrevételeket akarok tenni: főpohárnok ö nagyméltóságának indítványa elegendökép meg volt ugyan rostálva, de engedje meg, miként őszinteségemnél fogva én is kimondjam, hogy valóban reménytelen, váratlan vala előttem, épen a mostani korszakban s mostani állásunkban, t. i. hogy azon indítvány, épen ö nagyméltósága által tétetett, ügy vélem, szükségtelen bővebben ereszkednem abba, hogy az administratori rendszer létezik-e vagy nem? Elegendő tanúságot nyújtanak e részben méltóságtok, kik a túlsó részen vannak, s kik bevallották, hogy praesidiálisokat kaptak stb. Van még egy aggodalmam; t. i. ámbár több megyében voltak főispánok, hol még ez országgyűlés előtt administratorok hiányzottak, s ezeket a kormány tüstént kinevezte, sőt tudok megyét, hol administrator s főispán is volt, mint például Baranya megyében épen az országgyűlés megnyitása előtt resignált a főispán, s az ottani administrator különös okból s érdemnél fogva lett főispán. De vannak, ha jól tudom, több megyék, például: Abauj, Gömör, Torna, Csongrád, hol főispánok nincse. nek, hanem csak administratorok, s már kérdem, hogy ne gerjessze fel ez újra azon félelmet bennünk, hogy valóban ezen administratori rendszer a kormánytól még utóbb is állandóvá be fog hozatni. Még egy észrevételem volna a mélt. urakhoz a k. kir. előadásokat illetőleg. Bizony szépek azok, valóban szépek, s nagyon örültem, midőn azokat el olvastam, de a közelebbi napok alatti tárgyalások kevés reményt nyújtanak a sikerhez, — sőt tartok tőle, hogy a kormány azokat nem akarja létesíteni. Visszaemlékeztetem a mélt. Fö-RR-et a múlt országgyűlésre, midőn a nemzet szinte illy remény teljes kir. előadásokat kapott, s az egy éven túlhaladó országgyűlés után haza jött a törvényhozó test és hozott semmit. Még azon aggodalmam is van, hogy a kormánynak eljárása nem tiszta, nem őszinte. Méltóztassanak visszaemlékezni azon sok munkák közül, mellyeket gr. Széchényi István irt, egyikében a mélt. gróf, ki nem tudom mi okból az ellenzéki pártot elhagy ván, a kormányhoz szegődött — azt mondja, hogy az ellenzék, az az az oppositio mind ollyan emberekből áll, kik csak elvből opponálnak, s azt sem tudják, hogy miért, hanem mindegy, akár mit tesz a kormány, mindigcsak opponálnak, mert ez az ö elvök. Hittem, hogy ezt a kormány fel fogja venni, s imeki is tiizé a reform zászlóját, ö akar a reform utján haladni, s az ellenzék kezéből kiveszi a haladás zászlóját; de mi lesz a vége ? Az, mi a muH