1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 10. országos ülés
47 tak volna el. Én azt tartom, hogy csak egy pont sincs azokban, melly a regi föispáni kötelességek között nemKR. iienete volna, s melly a törvényben ne gyökereznék. Azt is hallottam, hogy az utasítások nem teljesíthetők. E véle-fe11a,tr* ményben nem osztozom, mert miután azon kötelességeket a törvény parancsolja, terheseknek mondani nem le- előadások * # tárgyában hét. Szóba hozatott az is, hogy a főispánok függetlenek, mert a nemzet által fizettetnek, az administratorok pe. dig, minthogy a kincstártól fizettetnek, önállók nem lehetnek, s a pénzvágy vezeti őket e hivatal elvállalására, Errenézve azt mondom, hogy illyesmit a magyarnak legkevésbé sem lehet szemére vetni épen szelleménél fogva; mert a magyar nemes és mágnás a pénzzel mit sem gondolva, jövedelmeit külföldön hányja szét. Az 1536: 32. t.czikket idézik fel némellyek, hogy „praeter solitum salarium supremi comites nihil accipere audeant,“ Igen, de tessék az előző pontot is megolvasni, mellyben az áll, hogy a főispánnak kötelessége a dicákat beszedni, s abból fizetését kihúzva, a többit a dicatornak átadni, sőt míg a dicát be nem szedi, fizetését ki sem veheti. Már kérdem: haö Felsége ezen törvényhez szorosan ragaszkodnék, volna e főispán, aki azon oknál fogva, hogy minden megyében annyi sok contributionalis restantiák vannak, valami fizetést magának kivehetne (más oldalról! volna) volna egy kettő ollyan, t. i. azon megyében , a hol az adó rendesen beszedettetik; de azért bátran merem állítani azt, hogy megyéink nagyobb részében,csakugyan igen nagy contributionalis restantiák vannak, és ezeknek beszedésénél igazán nagy hanyagság uralkodik országunkban. Azt is hallottam emlegettetni, hogy már most az uj rendszer behozatala után a megyei kormányzóknak minden nymbusa s tekintélye elveszett. E részben igazsága van az ezen állitást fejtegető igen tisztelt báró Wenkheim Béla urnák, a ki e részben némelly példákat is előhozni méltóztatott, de szinte azt a kérdést bátorkodom ö méltóságának tenni, — noha előadásából észrevevém, hogy igen szép tapasztalása van a megyei forgalmak tekintetében — vájjon ezen érintett nymbusnak és tekintélynek veszteségét nem inkább a megyei és abban létező pártok vagy egyes személyek folyvásti agitatióinak és törekvésének kell e tulajdonítani? kik hogy szabadabban agitálhassanak , és önkényük szerint uralkodhassanak, a megyei kormányzókat mindenkép depopularisálni igyekeznek. Ezek után még egy a túlsó oldalon lévő tisztelet mélt. gróf által — midőn ö minden a fenérintett megyei zavarokat egyedül a kormánynak tulajdonítani akarván — azt az axiómát felhozatni hallám, hogy a capite foetet piscis. Igaz ugyan, hogy foetet a capite ; de az a baj , hogy ezen caput a fenérintett izgatók testeiken helylieztetik, kik szinte még egy másik axiómában sántikálnak, t, i. Es ist gut in trüben zu fischen. Átmegyek végre a horvát ügyre, mellyet, minthogy e tekintetben a sérelem bebizonyítva nincs, ezúttal mellőzni kívánok, egyedül csak azt az egyet kívánván előre is megjegyezni, hogy ti. az 1715 : 12<^ és 1790: 58, tezikknek értelme szerint ezen kapcsolt országoknak belrendezése egyedül a horváttartományi gyűlésektől függ, és e részben a magyarországi rendek soha be nem avatkoztak. Például a tótországi megyék elrendezése minden magyar törvény befolyása nélkül az 1697-dik évben vitetett végbe, mi végett egy a tartományi, gyűlésből kiküldött egyén munkálkodott e részben a tótországi főispánokkal együtt a nélkül, hogy a magyarországi törvényhozó testnek e részben legkisebb befolyása is lett volna. Hasonlóul történt 1758-dik évben is, midőn t. i. a horvátországi megyék a kérdéses tartományi gyűlés által elrendeztettek. Egyébkint a szerkezethez szólván, miután annak lényegén csak eg}7 két változtatás történt, közeledés tekintetéből a n. m. fő pohárnok ur indítványát elfogadhatónak tartom. Egyedül még gróf Pálffy József azon aggodalmára, miszerint ha a főpohárnok ő nmlgának indítványa elfogadtatnék, az ellenzék elve és jelleme lenne feláldozva, azt mondom, hogy ez ánnál inkább is nem következnék, mint hogy a tisztelt főpohárnok ur indítványában átalánosan uj aggodalmakról szintén tétetik említés, mellyek annak rendes módja szerint atőbbször érintett 1790: 13. t. czikk értelmében különösen felterjesztendök lennének. Nádor ó cs. kir. fensége: — Miután ma már harmadik napja, hogy a felirat tárgyaltatik, nagyon óhajtottam volna, hogy a t. szónok szorosan a tárgy mellett maradt volna-B. Mesznil Viktor: — A KK. és RR. többsége által elfogadott s hozzánk átküldött válasz felirati javaslat olly szelíden s olly túlságosan loyalis modorban van mind kigondolva, mind szerkesztve, hogy ahhoz illy modorban csak jó béke kedvéért járulhatok; mert teljes szivemből és egész örömmel csak akkor tudtam volna hozzájárulni, ha azt a főrendi tábla egyhangúlag elfogadta volna. Különben ki kell jelentenem, hogy azok után, mik a múlt országgyűlés óta Magyarországban, tehát alkotmányos országban, — törvényhozási utón kívül tehát egyenesen absolutisticus irányban történtek, s mik által véleményem szerint azon szent ősi institutioknak, miknek alkotmányunk fenállását köszönjük, s miket a hatalom nyíltan megtámadni nem mer, titkos és lassú aláásása czéloztatik, s azok után mondom, mik a rend ürügye alatt a szabadság ellen történtek, alkotmányos ország fiainak keményebb hangon és erélyesebben kellene felszólalni, mint azt a KK. és RR. jelen izenetökben teszik. Nem azt értem az alatt, hogy az ö Felségének tartozott hálás, alázatos köszönet elmaradjon, sőt azt az alattvalói igaz hűség legmélyebb kifejezéseivel óhajtóm kimondatni, a mennyiben t. i- ö Felségének szémélyére vonatkozik; — én is érzem egész mértékben a méltó örömet, mellyet olly hosszú s keserves küzdelmek után érezhet a magyar, midőn nemzeti nyelvét végre thrónra emelve s diadalmára a koronát feltéve látja; — én is érzem a méltó örömet, hogy a nádori székben olly férfiú ül, kinek a magyar alkotmányosság ügyében emelt szava, ezen alkotmányosság ellenségei előtt — nagyobb súllyal bir, mint bárkié; de ha a kkir. előadások mellé csatolt törvényjavaslatokat tekintem, ha a szép szint viselő átalánosságról a specialitásokra térek, koránsem érezhetők valami különös nagy hálát azon kormány iránt, melly még külsőleg a kir. előadásokban foglalt, és az ellenzéki programúiból kiirt tárgyakra nézve haladási szellemnek látszik hódolni, ezen szellemet részletes javaslataiban meghazudtolja. — Annak idejében lesz alkalmunk kimutatni, bog}7 az annyira magasztalt konnányi törvényjavaslatokat épen azon absolutisticus iránv szelleme lengi át, 12* X. ülés FÖ-RR. naplója. December 7-én 1847.
