1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
37 tűr, nem kímél semmi egyebet önmagán kívül. — Reá nézve fejedelem iránti szeretet nem korlát, inkábbRK. izenete mindent a fejedelemnek tulajdonit , csak hogy ö ne bántassék; — legyen aristoeratából bureacrata, ö meg- ^lata^tk* felejtkezik csatája érdekéről, s reá parancsolja a többiekre véleményét, s azok aztán kéntelenek mellőzni épen ^r«yáhan azon tárgyakat, mellyek csatájuknak élet-kérdéseit foglalják magukban, s ellene szavaznak. — Azt mondják nékünk hogy a fejedelem iránti hála a sérelmek ez uttalí megemlítésével nem egyeztethető. Bámulatos! hiszen még azon esetre és, ha fejedelem, és kormány ugyan egy volna, minthogy a rosszul informált királytól lehet a jól informált királyhoz feljebbvitel, kötelesnek érzeném magamat használni azon pillanatot, mellyben ü Felségének szíve hozzánk közeledett. De nem így áll a dolog, ne kívánja a kormány, és a bureaucratia azon madárnak szerepét játszani, melly pávatoliakkal olly szépen felékesitette magát; abban mi sziveinkre s lelkünkre annyira hatott, a bureaucratianak nincs része, ez ö Felségének, s dynastiánknak irántunk mutatott személyes érzete (tetszés). És csak ne említsük azon hálát a mellyel ö Felségének tartozunk úgy mint contrapondiumát a felterjesztésnek, mert illy okoskodás eszünkbe juttatja, hogy atyaibb szándékot, mentül kegyesebb vonzalmat tanúsított irántunk a fejedelem, midőn köztünk megjelent, annál nagyobb vád súllyá terheli azon kormányt, melly illy Fejedelem alatt olly nagy sérelmeket követett el. Azonban miiül ezek mellett is nem vitatkoznak a mlgos Főrendek, kikerülik a kényes kérdést, elmellözik, nem felelnek reá!! Mit sem használnak okaink. Még mielőtt berekeszteném beszédemet, liptó m. t. főispánjának egy állítására kívánom emlékeztetni a mlgos Főrendeket, arra t. i. hogy nincs parliamentaris kormányunk. E tekintetben én tökélletesen egyet értek a míg. úrral, de sem öt, sem a Csanádi püspök ö excellentiáját nem pártolhatom abban, hogy a parliamentaris kormány azon intézkedésektől függene, mellveket ők javaiknak ; mert szerintem ha bár az országgyűlés rendeztetnék is, azért még nem volna parliamentaris kormányunk. Azt tartom, hogy ha a kormány embereiben elég szilárd akarat, elég jellem volna magoknak törvényszabta állást kivívni, úgy még az országgyűlésnek coordinatioja nélkül is nem volna a parliamentaris kormány lehetetlenség, s ha majd később a nemzeti erő növekedni fog úgy, hogy a nemzet akarata ellen nem fog lehetni kormányozni, ha 10 millió ember fog hátunk megett állani, majd akkor bizonyosan lesz parliamentáris kormányunk!! — Még csak azt jegyzem meg, hogy miután elismerte a t. főispán ur, hogy parliamentaris kormányunk nincs, úgy vélem abban is egyet érteiül, hogy igen nagy kár volt egy bizonyos párt részéről a kormány parliamentáris többségéről szólni, s arra agitálni. A kormánynak is ismerni kell helyzetét, s midőn az austriai kormánnyal azon viszonyban áll. mellyben a rabszolga urával szemben, ki t. i. mindent mit szerzett urának szerzetté. Kár volt olly jogokat követelni, mellyeket veszély nélkül még parliamentaris kormányoknak sem adhatni meg. Még egy megjegyzést teszek grófYaldstein János urnák azon megjegyzésére, melly szerint méltóztatott az ezen izenet, és feliratot ide küldött többséget silánynak keresztelni, ezen kifejezés, hogy ha az nem nyelv-hibának tulajdonítható,igen sokra jogosítana fel bennünket; egyébiránt feltartom magamnak, hogy azt, mint bizonyságát annak, mikép lehet a többségeket czimezni, a maga idejében részemről is használhassam. S most már még egyet vagyok bátor ezen silány többségről mondani, Egy párt elindult szerezni magának capacitatio utján többséget, s mi volt ezen capacitatio? Föispáni pártoskodás, nyers erő, katonai erő, ígéret, fenyegetés, egyoldalú censura — mind ez capicitatio volt — , ha ellenünk mindent szabad volt írni, mellettünk a feleletnek legérdekesebb szavait, mellyek hatással lettek volna kitörülték; s ezt capacitationak hívták. Hasonló ez azon nyilványhoz, mellyel e jelen országgyűlést megajándékozták, miszerint az országgyűlési közlésekhez oda teszik ugyan a szólók neveit, de a beszédekből a lényeges részeket, mellyek mintegy focusát képezik a szónokok okoskodásainak, a beszédekből kitörlik, ez talán ismét capacitatio!! De épen azon alapszik e tekintetben legfőbb reményem, hogy ezen méltatlanság olly iszonyú, olly égre kiáltó, miszerint a legszigorúbb, legzsarnokibb censura is melly minden gondolatot eltiltana, nem volna olly tűrhetetlen, mint illy egyoldalú, illy pártoskodó censura, mondom épen ezen alapul reményem, — mert midőn a pohár csordultig tele van, ürülnie kell. És már most visszatérek előbbi tárgyamhoz. — Miután ezen capacitationak következése még is az lett, hogy nem azon párt nyert a KK. és RR. táblájánál többséget, melly a capacitatiót gyakorolta, hanem azon fegyvertelen párt, melly ellen a capacitatio gyakoroltatott, minthogy igy ütött ki a többség, már most silány többség úgy e?! Ha már most megfordítjuk a dolgot, és történetesen a RR. véleménye ellen többség találna alakulni itt e táblán , melly fökép kir. hivatalnokokból áll, e táblán, mellynek tagjai nagy része kir. kinevezéstől függ, ha a conservativ párt egészen magára hagyva csak épen e táblán találna tulsullyt, vájjon hasonló és sokkal több joggal, mint mellyel gr. Yaldstein a RR. táblájának többségét silánynak nevezte, mi czimekkel lehetne illy többséget illetni? És am. Fö-RR. azt gondolják, hogy el lesz intézve a dolog, ha bennünket itt le szavaznak ? nem lesz el intézve! mi itt mondatik, viszhangja lesz a hazában, és kiváncsi vagyok majd azon censura következtében, mi dictiók fognak a túlsó oldalon megjelenni, és mi nyomorult alakban a részünkről mondottak. Hanem ne feledjék azt, hogy nekünk nem számunkban van erőnk, hanem ügyünk szentségében. Mondok én a melt. Fö-RR-nek egy módot, minket legyőzni; karoljanak fel egy még szentebb ügyet, mint a mellyet mi védelmezünk. Igen! úgy van mint mondám. — Az ige melly igazságot hirdet, minden ellent állás daczára is terjed és erőre kap hasonlóan azon kicsiny maghoz, melly lassan emelkedik óriási tölgyé; de hasonló egyszersmind azon természeti benső erőhöz is, melly ha vissza tartatik, felgyújtja néha az egész láthatárt, és égi háborút idézhet elő; csak méltóztassanak rendszerüket továbbá is követni, terjedni fog azon elv, melly mellett mi küzdünk minden esetre, s mint régebben, midőn büntettek azon elvek miatt, a büntetés csak vértanukat szült, és azt eszközlötte, hogy az igazság vallásá vált, — szint úgy nemfog sükerülni most az uj modorú capacitationális politica sem, és a Censura bár men- Fő-Rendi Napló l. köt. 10 IX. ülés. Fö-RR. naplója. December 6-án. 1847.
