1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
30 IX. ülés Fö-RR. naplója December (j-án 1847. RR. izencte s és az ember vagy nem merne szólni, vagy ha szólna, könnyen hiisre tennék. Hallottam Liptó megye tiszt, fővasíataa*í*k.ispánjától indítványt tevöleg kimondatni azt, hogy megegyezik a felirat lső és 2-dik részében, de a 3-dik réeiöadások szétöl eláll, és azt annyira nem akarja a válaszfeliratba tétetni, miszerint inkább a t. RRnek megizentetni kitarg)aban. hogy készebb az öröm és hálakijelentéstöl vagyis a felirattól elállani, mintsem abban a sérelmek és aggodalmak felterjesztessenek. Megvallom a két tábla közti tractatus különös módjának látnám azt, ha a mélt. Fö-RR. egy feliratnak ö Felsége elébe terjesztései azzal elleneznék, hogy azt érdemileg nem tárgyalván, azon részét, melly különben meggyőződésükkel nem ellenkezik ugyan, de mert nem tárgyaltatott, elvetve másik részére nézve is, melly a jelen esetben nemcsak az országgyűlésnek, hanem az egész hazának és nemzetnek is örömét tolmácsolja, arra szólítanák fel a t. RRet minden ok nélkül, hogy azon határozattól, melly több napi tanácskozásuk következtében keletkezett, álljanak el. E móddal én megbarátkozni nem tudok, és azt sem gyakorlattal, sem méltányossággal megegyeztetni nem tudom, sőt oda látom irányozva, hogy ez által a két tábla között létező kapcsolat nemcsak tágittassék, hanem a két tábla egymás irányában ellenséges táborrá is váljék, holott azt kellene kívánnunk, hogy a két tábla közt érdekegység legyen. Leginkább azt haliám emlittetni, hogyha tárgyalva és igazságosnak elismerve lesznek azon sérelmek , akkor hozzá fogunk szólani. Mi a másik teremben történt, feszegetni ide nem'való, mert ez azt látszanék eredményezni, hogy kételkednünk keljen a felől, hogy at. RR. olly tényeket, mellyek nálok constatirozva voltak, tettek a feliratba, olly feliratba pedig, mellynek diplomaticus erőt kívántak adni. Es miután látom , hogy csakugyan az czéloztatik az ellenvéleményüek által kimondatni, miszerint legkisebb aggodalomra és bizodalmatlanságra sincs itt helyes ok és alap; és igy felhiva érzem magamat a felirat támogatására annyival inkább, mert annak tartalmát teljes mee'o'Vözödésemnél fogra osztom. Ha valakinek, nekem bizonyosan kedvesen esnék , — ha idvezelhetném a kormánynak minden intézkedéseit, és azt mondhatnám, hogy bonyolódott állásunk között annyira meg tud felelni állásának, miszerint a nemzet feledvén, hogy a többség sympathiáját nélkülözve lépett ugyan e kényes állásra, jelenleg még is csak a bizalom szavait pengeti felette; de sajnos, hogy a magyar nemzetnek azon szerencse, hogy kormánya iránt őszinte bizodalmát kimondhassa, eddigelö még nem jutott. A jelen időszakban, midőn a teendő roppant, midőn látjuk, hogy hazánk nem maradhat úgy, mint eddig volt, midőn akir. előadások által lényeges és életbe vágó kérdések az aristocratia dicső fenmaradása, vagy pusztulásra jutása, törvényhozási intézkedésekre hagyatik, mellyek tehát akár elliamarkodás akár elmulasztás által káros következéseket húznának magok után: igen kívánatos volna, hogy a törvényhozási rendszerben egység legyen, s hogy a nemzet habár pártokra van is szakadva, némellykor a törvényhozási intézkedésekben egyetértve a kormánnyal, kisértse meg a haladás ösvényét, és lépjen a practicus reform terére. Nem akarom feszegetni, hogy abizodalmatlanságrai okot mindig csak a kormánynál kell keresni, s elismerem, hogy részünkről is a felszólalások ollykor talán túlságosak valának, s akkor húztuk meg a vészharangot , midőn a kormánynak alkotmányunkat sérteni eszében sem volt; de ha más részről figyelembe vesszük hazánk szomorú történetét és azon számtalan megtámadásokat, mellyeknek hazánk és alkotmányunk a kormány és hazánk levegőjén táplált honfiak által kitéve vala, ha tudjuk, mennyi csalódásokon ment keresztül a nemzet; hogy a törvényhozásnak régi szokásokkal kellett küzdeni, és hogy hivatalnokaink nem gondolván azzal, hogy tetszenek e a nemzetnek intézkedéseik, közülök mind ekkorig egyetlen egy hazafi, vagy egyéniség sem találkozott, ki hivataláról le, s a törvényhozás sorába lépett volna; lehet e csudáim, hogy a nemzet a legféltékenyebb szemmel követte a kormánynak minden lépéseit, hogy szótárából a bizodalom szót kitörölte, és a bizodalmatlanság mélyen gyökerezett meg a nemzet lelkében ? Hallottam ellenvetésül némelly hivatalnokok által felhozatni, miszerint igen könnyű mindent roszalni, de ha tudnánk, mennyi akadályokkal kell nekik oda fen küzdeni, mert sokszor legíidvösebb intézkedéseik is, mellyek a nemzet kitürését igénylik, épen ott szenvednek gyakran hajótörést, hol azt legkevésbé lehete várni, bizonyosan engedékenyebben szólanának. Erre nézve úgy vélem, hogy illy állásnak keresztül nem hatható léteiében, melly annyira kárhozatos, lépjenek ki a hivatalnokok a síkra, s midőn azon nyomasztó állást érzik, felemelt fővel mondják ki, hogy olly külső befolyás és political rendszer mellett a magyar kormány többé becsülettel meg nem állhat, mert ha ezt tenni elmulasztják, az által, hogy nekik alkotmányos kormányról fogalmuk nincs, eleget nem tesznek hazafiúi kötelességüknek. Elhagyván a kormánynak magasabb szempontbóli taglalását, miből kiviláglik, hogy az 1790: 10-dik törvényezikk nem valóság, tettlegesen életben nincs, és hogy hazánk kormányzata akár ténylegesen, akár szellemileg véve, nem bir azon önállással és függetlenséggel, mellyel bírnia kell; a legközelebbi 3 év alatt folytatott politicáját vagyok bátor figyelemmel kisérni: vájjon az országnak és megyéknek állása , bírák , tisztviselők tekintélye , parancsolatok , és intézvények végrehajtása, nyujtanak-e a kormányférfiaknak olly megnyugtató és kimerítő öntudatot, melly a kormányférfiaknak nem csak egyedüli, de legdicsöbb jutalma? Vájjon azon számtalan feliratok, melylyek külön időszakokban panaszokkal terhelve valának, nem figyelmeztették-e elegendökep a kormány férfiait arra, hogy nem az alkotmány terén és annak szellemében működnek, s történt-e egyetlenegy olly lépés nem mondom rósz szándékból, hanem talán meg nem gondokságból, vagy inertiából, melly a nemzetet megnyugtatni képes lett volna? Nem! sőt a megyék panaszos küldöttjei ö Felségéhez nem bocsáttattak, felirásaik vagy válasz nélkül maradtak, vagy nem méltányoltattak. Nem szólok az elöleges es soha nem orvosolt sérelmekről, azokról én szívesen lemondanék, csak újak ne léteznének, sőt a régi sérelmeket is szívesen oda adnám ráadásul a kormánynak azon sérelmek fejében, mellyek egy része a törvények szigorú meg nem tartásából ered, ha részéről a „mea eulpát“ kimondani nem óvakodnék. Most tehát csak azon esetekre szóritkozom, mellvek a t. RR. által ide terjesztett feliratukban megérintve vannak. A partium dolga unalomig
