1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 9. országos ülés
IX. illés. Fö-RR. naplója. December ti-án. 1847. 31 sérelem, mert az 1836: 21 t. ez. 11 év óta nem hajtatott végre. Megismerem hogy ezen törvény hozatala né-HR. izenete s mileg elhamarkodás volt, de az nem menté a kormánynak e tekintetbeni inertiáját, mert csak ugyan úgy valutái k~k tapasztaltuk, hogy épen a kormány a főispánok és hivatalnokok által gerjesztette és élesztette azon ellen- előadások szenvet, melly a testvér honban a visszacsatlás iránt újabb időkben mutatkozott. Illy esetek után valóban a 6 kormány ellen reeriminatiókra nem fakadni alig lehet, mert előttünk azon dilemma áll, hogy vagy nem akarta végrehajtani azon törvényt, vagy nem merte, s mind két esetben igen természetes volt, hogy az a nemzetnek felszólalását maga után vonja. Hasonló a kormány politicája Horvátországban, hol midőn a rendetlenségek keletkeztek, azokat csirájokban elfojthatta volna, de azt tenni elmulasztván, csak később, midőn módot és alkalmat nyert arra,’ hogy hatalmát terjeszthesse, és az által az ellenzéki pártot gyengítse, rendezte el az ottani tartományi gyűlést egyoldalú intézkedése által úgy, hogy ez utón a nemeseket szavazási és választási jogaiktól megfosztotta. De különösen aggodalmat gerjesztett az uj rendszer. Midőn azt 1 szőr megpendittetni haliám, nem akartam annak hitelt adni, sőt. idő előtt nem is tartottam szükségesnek a felszólalásokat olly tárgyban, melly diplomatice nem tudatott, kézzel fogható nem volt, és'a minek alapja legfölebb bizodalmatlanság volt, mert tudtam, hogy a megyék s főispánok között a kormány irányában az anarchia fejlődött, s azért gondolám, bog}’ a kormány talán jobb rendet fog behozni, és mié téren üdvözöltük is volna őt, mert mi, kik a megyei életnek részesei vagyunk, s azt közelebbről ismerjük, ismerjük azon rendetlenségeket, hanyagságokat és hiányokat, mellyek a megyékben épen a legszegényebbeket sújtják. Éber figyelemmel kisértem tehát a kormánynak minden lépteit, de csak hamar gyanút gerjesztett bennem az, hogy azon uj rendszer nem a mostani, hanem az előbbi kormány által terveztetett, és hevert egy darabig, mivel életbeléptetését nem tartotta tanácsosnak. Es azon uj rendszer azzal kezdődött meg, hogy némelly főispánok, kik köztiszteletben állottak, kik iránt teljes bizodalommal viseltettek a megyék rendei, mint legfüggetlenebb tisztviselőik iránt tulajdon sérelmeikben némellv megyéknek erélyes felszólalásaik daczára is hivatalaiktól elmozdittattak, s helyettük administratorok több fizetéssel neveztettek. Történtek a múlt század végén is illy elmozdítások, s tudják a mélt. Fö-RR. millv lelkesedéssel szólaltak fel akkor az ország rendei; és erre nézve bátor vagyok az 1791: December 6-án felterjesztett feliratnak egyik pontját épen az elmozdított főispánokra nézve felolvasni: Suam majestatem sacratissimam non prius quempiam de regio suo servitio dimissuram esse, quam puncta accusationum delato talis modi officiali ratione per suam majestatem sacratissimam pro circumstantiarum varietate determinanda communicetur, atque illi plena praebeatur occasio sese purgandi. Következett erre Januar 13-án egy megnyugtató kir. leirat, mellybenezt mondja ö Felsége (felolvassa); kérdem ha már 1791-ben ekép szólaltak fel az ország rendei, illy esetben lehet-e most kevesebbet mondani annál, mi ezen feliratban felhozatik, és mi annak egyik fejezetében kivan mondva, lehet e ezen táblának, — figyelembe véve, hogy azon esemény épen a megyék és aristocratia érdeke és hatása ellen van irányozva, elmellözni? Hozzájárul mindezekhez (az administratoroknak olly nagy számmali kineveztetése, miszerint ha jól vagyok értesítve, 32. van kinevezve, s az egész tiszáninneni s tiszántúli kerületben csak 4 főispán van. Illy dolgot alkotmányos országban , hol a kormánynak kötelessége a nemzetnek nyilvánított ellenszenve iránt figyelemmel lenni, miután annyiszor is felszólalt a nemzet e tárgyban, hozzájárulván még ehhez némelly szerencsétlen választású egyének is, kikről azonban hallgatok, de a kik által csak azon egyetlenegy czélnak t. i. a rendnek elérése is meghiusittatott, s kik a föispáni nymbust és tekintélyt nem örökitik, a törvényhozásnak hallgatással mellőzni lehetetlen. De legnagyobb kárhoztatást érdemel a fizetésnek szaporitása, melly részben kézzel fogható alkotmány-ellenes tény követtetett el; mert ezen lényeges, és közadministratióba bevágó dologban a nemzet tudta és akarata nélkül a nihil de nobis, sine nobis alkotmányos elvnek elmellözésével tétetett a fizetésre nézve változás, és e részben e nméltóságu táblának minden tagjai bizonyosan egyetértenek, hogy a főispánok eddigi fizetésüket a megyei házi pénztárból kapták, melly olly kir. leiratokon, mellyeket a nemzet helyben hagyott, alapul, a melly intézkedéseket tehát országgyűlés nélkül a kormánynak egyoldalulag megváltoztatni nem lett volna szabad. Elismerem azt, hogy nem elég az eddigi föispáni fizetés, és hogy az, mi valaha sok volt, most kevés; de ha ezt által látta a kormány, módja lett volna e tárgyat a múlt országgy. elébe terjeszteni; azonban azt nem tette,hanem bevárta az országgyűlés eloszlatását, és akkor csúsztatta be a dolgot. Mondatott, hogy szabadságában áll ü Felségének a kincstárból, maga schatouljából a főispánok fizetését megtoldani. Ez igaz, ezt megengedem ; de ellenben nem áll szabadságukban a főispánoknak azt elfogadni, mert kérdem ; mit mondanának a mélt. Fö-RR, hahogy ö Felsége az alispánok és megyei tisztviselők fizetését is megszaporitaná ? így például Békés megyében a másodalispánnak csupán 300 forintnyi fizetése van, és ha azt a kormány néhány ezer forinttal megtoldaná, nem mondanák e a mélt. Fö-RR. azt, hogy azon megyei alispán azonnal megszűnt alkotmányos tisztviselő lenni? mert a kormánynak eladta magát. — De e mellett még moralis oldala is van a dolognak, mi gyanúsításra adhat alkalmat. Nem vagyok ugyan feljogosítva valakiről azt feltenni, hogy néhány ezer forintért megszűnik független lenni, de azt senki kétségbe nem fogja vonhatni, hogy illy előzmények által a municipiumoknak törvényhozási önállása koczkáztatott, mert mi történnék akkor, ha például a kormány épen 52 szegényebb sorsú administratori nevezne ki, kiknek egész állása, s gyermekeik nevelése stb. azon fizetéstől függ? Illy 52 administrator által a megyékben political tekintetben épen olly könnyen lehet nagy változás eszközölhető, mint ez utolsó században, midőn sok magyar parókában és strinflis czipöben járt. Ha tekintem a rendszernek sikerét, kérdem, vájjon az kielégitö-e. Nem tapasztaltunk-e a megyékben a mellett is botrányos eseteket és a kir. rendeletek vájjon pontosan tetjesitettek-e ? Nem, mert a megyék a kormányzót úgy tekintik, mint ellenséget, személyeskedési viták húzzák ki a tanácskozásokat, és ker-8*
