1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 8. országos ülés

VIII. ülés Fö-RR. naplója. December 4-én 1847.

23

megyém administratiója, meg lévén nevezve kinek. Ebben meg kellett nyugodnom, mert mit tudtam tenni ;RR. izenete s hivatalomról le nem köszöntem, de a megye administrátiója tőlem elvétetett. Ezen szomorú helyzetemben sok vallata*» Jk "k gondolat ment keresztül agyamban az iránt, hogy mit kellessen tennem, és végre arra határoztam el magam : elöa<1ások hogy már itt az én cselekvési téremnek korlátái zárva vannak, és ha kell valakinek lépést tenni, annak nem nékem, hanem más valakinek kell lenni, mert tulajdon ügyemnek prókátora, annál inkább bírája nem lehetek.

Már most a következéseket — mint azokat felfogtam — vagyok bátor előterjeszteni. Azttartottam, hogy ezen rendszer által véleményem szerint csak ugyan a törvényhatóságok authonomiája meglehetősen megszoritatott, és a tisztviselő kar épen azért, mert agendája a főispánra ruháztatott, valósággal jogaitól fosztatott meg, és emlékeztem az 1047 : 76 — és 1648 : 00. t. ez. re, mellyek büntetést rendelnek azon főispánokra, kik az általok kormányzott megyékben lakók jogait megsérteni bátorkodnak. Mind ezek viszont nehezítették helyzetemet, de még inkább feljajdult keblem azt hívén, hogy megyei municipiumunk megdöntése, vagy meggyüngitése okvetlenül fogja következtetni többi alkotmányos törvényeink megrontását is; — de hittem azt is — mit ma is hiszek — mert uram és királyom kegyelméből ma is főispánnak neveztetem, ha nem vagyok is az — hogy azon föispáni méltóság valósággal a király és a haza egyesített közjavára alakított méltóság, melly nélkül kormányozni a magyar hazát — ha csak egész rendszere meg nem változtatik — nem lehet. Azt hittem, és hiszem ma is, hogy a föispáni hivatal méltóságának meggyöngitése a király kormánya türvényszerüleg kezében levő eszközeinek meggyöngitése. Adja Isten ! ezt senki buzgóbban nem óhajtja mint én — hogy ne forduljanak elő soha többé olly nehéz idők hazánk’ egén, mellyekben erőt kell kifejteni; de még azt tartom, senki közülünk azt nem állíthatja, hogy a melly esetek a lefolyt századok alatt gyakran előfordultak , jövendőre nézve is meg ne újuljanak; — és akkor mellyik azon organum, melly által egyenesen a magyar nemzet hű szivéhez nyúlhat a király, ha föispánai azon állapotban nem lesznek többé? így tehát miután vélekedésemet e szerint nyilvánítottam, egyedüli meggyőződésem az, hogy Hivatalos éltemnek bírái egyedül a törvényesen egybegyült ország rendei lehetnek. Egész elszántsággal bizom tehát magamat a törvényhozó testület Ítélete alá. Ha hibáztam róvjanak meg, és azon esetre nyugodt lélekkel viselem a nehéz büntetést; de ha nem hibáztam nem csak kérem, de igénylem is, hogy megsértett becsületem védelmére szót emelni méltóztassanak. — Méltóztassanak megengedni, hogy azt még mit mondani akarok, kimondhassam (Halljuk) — Még azon egyet jegyzem meg csak azért is, hogy e részben is ömöljék ki tisztelt hazámíiai előtt szívem, miszerint nem ezen hanem más teremben haliám megemlittetni: hogy nékiink kik hivatalainkat elvesztettük fájdalmaink vannak, és talán ezen fájdalom fogja ajkainkról bocsátani szózatainkat. Nem méltóságos Főrendek! soha csorbát nem szenvedett becsületemre esküszöm, hogy keblemben semmi fájdalom személyemre nézve nincsen. — Azt azonban meg kell vallanom, hogy azon tekintetes vármegye közönségétől, mellyel összeköttetésben állottam, irántami — tudtomra majdnem példátlan ragaszkodása, bizodalma, szeretete, mellyet különösen irántam akkor tanúsított, midőn hivataloskodásom megszűnt, és tőlem soha többé semmit sem várhatott, fölötte fájt, hogy el kellett szakadnom. És itt van helye annak, hogy hazám hallattára azon tekintetes megye közönsége iránt hálámat nyilvánítsam; de mi a hivatalomtól! megválást illeti, bizony mondhatom: az egy cseppet sem hant. Tizennégy évek alatt kóstoltam annak édes oldalait, de viseltem terheit is; és megvallom, hogy az attóli felszabaditásomat valósággal királyi kegyelemül tekintem. Egyébiránt a dolog érdemére nézve vélekedésem az, hogy a tek. KK. és RR-nek felirási javaslata, mint előttünk fekszik, bocsáttassék fel.

Nádor ö cs. k. fensége: — Ismételve kell kérnem, hogy a másik teremről itt szó ne legyen.

Gr. Vay Abrahám: — Császári királyi Fenségednek rendre igazítását mindenkor tisztelem, de bátor vagyok megjegyezni, hogy én a más terem alatt a főispánok gyülekezetét, és az abban ejtett szavakat értettem.

Báró Liplay Antal: — Pártolom a tek. ÉR. izenetét egész terjedelmében, mert a bizodalomnak őszinte hangján látom megemlítve a nemzetnek hálaérzetét és egyszersmind sérelmeit. Hogy az 1790. lOdik t.czikk életbe léptetve nincs, azt bizonyítja a kormánynak absolutisticus iránya. Pártolom azért is, mert az 1836 : 21. t.czik megemlítetik, melly életbe léptetve nincs. Már kérdem, hogy fog a törvényhozó testület uj törvények alkotásához fogni, ha azt tapasztalni kénytelen, hogy a régi törvény is teljesítetlen, s épen azért is látom helyét e méltányos sérelem megemlítésének. Itt van az eddig kivételes administratorok rendszeresítése, kik azon ürügy alatt küldettek szét a kormány által, hogy rendet s csendet s az administratio jobb létét eszközöljék a megyékben. Egyes eseteket nem idézek fel, mert tudom, hogy vannak közöttünk sokan ollyanok, kik szemtanúi valának olly eseményeknek, mik ezen uj rendszert országszerte gyűlöletessé tevék. Röviden csak azzal végzem be előadásomat, hogy átlátván a Pest városában tartandó évenkénti országgyűlésnek szükségét, melly most a nemzetnek legforróbb óhajtása, a KK. és RR. izenetét egész terjedelmében pártolom.

Gróf Altnássy Kálmán: — Főpohárnok ö nméltósága indítványa oda járul, hogy a kormánynak eljárása, melly miatt hazánkban aggodalmak származtak, maradjon ki a feliratból. Én részemről ezen indítvány mellett nem lehetek, sőt inkább a mélt. Főrendek méltóságával azt látom megegyezőnek, hogy a felirás egész terjedelmében menjen fel, mert épen mint a felírásban ki van jelentve, a inéit. Főrendek közül sok egyének es a független aristocratia, mellyet képviselnek, vannak megtámadva a kormánynak újabb eljárása által, már pedig ha mi megtámadva lévén, magunkat sem tudnók védelmezni, ugyan mit várhatna akkor az egész nemzet a mélt. Főrendektől, kik magukat sem tudván védelmezni, a nemzet jogait bizonyosan még kevésbé tudnák védeni, s azért a t. Rendeknek feliratát egész terjedelmében pártolom.

6*