1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 8. országos ülés

22

Vili. ülés Fü-RR. naplója. December 4-én 1847.

tárgyában.

rr. izenete s hetnek fel, midőn azok kellőleg tárgyalva voltak. Ezeknek következtében részemről úgy vagyok meggyőződve vasiau*! Ifit hogy akár panaszokat akár tényeket említeni addig, mig azok közösen tárgyalva nincsenek — nem lehet. És előadások valóban ezt alkalmazva a t.KK.és RR. feliratára, bátor vagyok kérdeni: mi czélra vezet ezen tényeknek vagy panaszoknak megemlítése, ha a t. KK.ésRR. önmagokazt mondják feliratukban: hogy fen tartják maguknak, hogy azok iránt nézeteiket részletesen is felterjeszthessék? Akkor fog tehát az alkalom és idő előfordulni ezeket tárgyalásba venni. S vájjon mily választ nyerhetünk ö Felségétől ezen mellékesen említett tényekre, vagy panaszokra? vélekedésem szerint semmi mást mint: ha felfogjátok terjeszteni azon tényeket és panaszokat, akkor azokra igazságosan válaszolni fogok. Ha ez igy van és ha csakugyan fő czélunk az, hogy köszönjük meg Ö Felségének kegyelmét, akkor ezen mellékes fel említéseket egészen feleslegesnek, sőt czélelleninek vélem; azonban nem ellenzem, hogy mint főpohárnok mester ő nagyméltósága itt megemlité: azon tárgyak, mellyek már az országgyűlési tanácskozásokon múlt alkalommal keresztül mentek, itt megemlittessenek. Nem tagadhatom ugyan is részemről hogyha csak ugyan a novemb. 12 és 15-kieseményeknekhü rajzát akarjuk adni, akkor csak ugyan kizárólag hálára és köszönetre kellene szoritkozni. Nem is tartom azt, hogy az illy felirat magyar ne lenne sőt, azt hiszem hogy igen is magyar lenne, mert az akkori érzelmeknek hű rajzát foglalná magában, de egyátaljában alkotmány ellenes vagy egyedül csak a felmerült érzetekben gyökerezett sem lenne, mert azért a t. KK. és RR. nem fogják azt meg tagadni vagy azzal felhagyni, hogy utóbb kéréseiket és sérelmeiket föl ne terjesszék. Ezt tehát minden esetre igen is magyarnak fognám tekinteni. Ennem szoktam élénk vitákba ereszkedni s a visszatolásnak barátja nem vagyok, annál fogva puszta állításokra átalában felelni nem kívánok s annál kevésbé mivel magamnak ösvényül tűztem ki: hogy egyedül olly tárgyak mellyek a két tábla között már meg vitatva voltak, képezik a tárgyalások anyagát; tudom hogy a leg nemesebb szándok, a haza s alkotmány fentartására irányzott ezélzatok és törekvések gyakran félre szoktak magyaráztatni, és hogy sokszor a nagy férfiak iránt csak akkor viseltetnek az országok hálával és szolgáltatnak irántuk igazságot, midőn többé nincsenek, — s igy azokra felelni nem kívánok. De nem mellőzhetem el azt, miszerint némellyek azt állították: hoffv az administratori rendszer most lön fölállítva. Ezt általában nem látom, s azt vélem: hojrv létező rendszer az, bog}' főispánok vannak a megyékben, kiknek körülmények szerint vannak helyetteseik; Az előttem szóllott tisztelt békési fö ispán ur maga is annak idejében helyettes volt, s ellene kifogás nem tétetett ; s igy majd csak nem azt kellene hinnem, hogy nem hivatal hanem személyek ellen van a kikelés, már pedig hogy a választások e részben őllyak legyenek, hogy minnyája kívánságainak megfeleljenek, az emberi hatalmat túl haladja. Akkor midőn ezen tárgy érdemileg elöforduland, véleményemet elöfogom adni s elölegesen csak azt nyilvánítom, miszerint azt hiszem: hogy a kormány e tekintetben a leg őszintébb s legjobb szándokból rendelkezett, Egyébiránt az elő bocsájtottak után egészen fö pohárnok ö nagyméltósága véleményét , Liptó megye tisztelt főispánja által felhozott módosítással pártolom.

Gr. Vay Ábrahám : — Megvallom, eteremben székemről soha komolyabb kedéllyel fól nem állottam mint most, és ha bírnék a szónak hatalmával, azt akkor sem gyakorolnám ingerlésre, mert ingerelni senkit sem, de capacitálni ha lehet, e teremnek minden tagjait kivánom. Óhajtottam volna, ha ezen fölötte nem kellemes helyzetemben nem lettem volna kénytelen szót emelni, de felszólitatván gr. Pálffy József által, kötelességemnek ártom röviden elmondani azt, mi velem történt (halljuk). Az utolsó fölötte fényes, és nagy remények közt megkezdetett országgyűlés után —de mellynek vége nem volt fényes és kielégítő — csak hamar vettem a királyi korlátnoknak egy elnöki levelét, mellyel tudtomra adja Ö Felségének abbeli változhatlan akaratát : hogy a föispáni hivatal ennekutánna az 1723 : 56. t. ez. értelmében gyakoroltassék; — és ennek magyarázatául alább a következik, bog}’ a főispánok rendesen, és állandóul az illető megyékben lakjanak, hogy a közgyűléseken, sőt ha fontosabbak, a kisebb gyűléseken is rendesen elnököljenek, hogy a törvényszékeken, és különösei' a büntető, számvevő és árvák székein, hogy magoknak az igazság kiszolgáltatásáról tudomást vehessenek, s a hibákat a hol észrevennék, orvosolhassák, gyakrabban részt vegyenek, a megye pénztárait gyakran véletlen vísgálják meg, az adó behajtását eszközöljék; megyéiket évenkint utazzák be, a községek beligazgatását, kivált számadásaikat, az adó egyenkinti felosztását, jegyzőkönyveiket és pénztáraikat az illető tisztviselők jelenlétükben vizsgálják meg, a helységek lakosainak helybeli elöljáróit, vagy a megyei tisztviselők elleni panaszaikat kihallgassák, és a mennyiben lehetséges, a hely szilién intézzék el, s megyei utakra, köz építményekre, valamint a közmunkák igazságos kivétésére felügyeljenek, szóval, hogy megyéjük közigazgatásának mintegy középpontját képezzék. Midőn én ezen praesidiálist elolvastam — elfelejtettem még megemlíteni, hogy a levél végén meg volt hagyva : hogy ha lehet 8 nap alatt küldjék feleletet. Ezen 8 napi határ időben kissé megütköztem, mert országunkban, hol a törvénykönyv alkotója azt mondja, hogy törvényeink részint gyakorlatiak részint Írottak, a legnagyobb gonosztevőnek is teendő nyilatkozatra több idő engedtetik; az országdignitáriusi voltak ellenben azok, kik e részben épen 8 napra szoritattak; minthogy azonban nékem 8 napra nem volt szükségem, de 8 órára sem, azon órában, mellyben az elnöki levelet kaptam, feleltem, és feleltem azt : hogy azokat teljesíteni környiilállásaim, és viszonyaimnál fogva nem lehet, egyszersmind fölkérvén a királyi korlátnokot arra, hogy ebeli vélekedésemet Ö cs. k. Felsége előtt nyilvánítsa; — úgy mint a főispánok egyik leg. idösbbikének, és az ország alkotó törvény szerinti tanácsosának, miszerint ha Ü Felsége magában csak ugyan elhatározta azon rendszernek létesítését, mellyet én már most így, a levelet olvasva magam is uj rendszernek tekintettem, mielőtt azt életbe léptetné — miután a kérlelhetlen halál szeretett Nádorunkat meg el nem ragadta, — ha országgyűlést tartani nem lehet, — legalább palatinális concursusban az ország nagyjait, es tanácsosait hallgassa ki. — Azonban a közelebbi postával feleletül csak ennyit kaptam: hogy másnak adatott át