1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 8. országos ülés
21 értek egyet abban, hogy az, mi a nemzetnek fáj, fiúi bizodalommal a trónnak zsámolya elébe ne juttassék ollyRR. iwnete s alkalommal, midőn annyi öröm nyilvánítására okunk van, s hogy keserűvel ne vegyítsük az édeset, nehogy vasíat**' **' egyik a másik által nullificáltassék, paralyzáltassék. E részben különböző felfogásom: mert bár mennyire érez- előadások ’ zen is örömet és hálát a nemzet azon kapocs felett, melly ötét fejedelmével újabban és szorosabban összefor- targyaban' rasztá, mégis a törvényhozónak lelkesedésétől annyira elragadtatnia nem szabad, hogy törvényhozói állásáról s abból folyó kötelességéről megfelejtkezzék. Némellyek azon keserűt akarják elmellöztetni,mi a feliratban vannézzük meg tehát, mit kívánnak a t. KK. és RR? Ök olly tényeket hoznak elő többnyire, mellyeknek létezését tagadni annyival inkább nem lehet, mert főpohárnok ö nméltósága is azon tények legnagyobb részének felterjesztésében megegyezett, okokat indítványával jóvá hagyta, s valóban úgy hiszem, hogyha, a t. KK. és RR. feliratukban az úgynevezett megyei administratori rendszer nyomán alkotmányunkon történt változtatásokat nem említik vala meg, talán az egész felirat csekély észrevételekkel itt is keresztül ment volna, hanem miután a t. RR. felhoztak egy dolgot, melly mint mondám, alkotmányunkon s municipalis rendszerünkön olly lényeges változtatást tett, nem gondolnám, hogy e háznak bár egy tagja is volna, ki azt egészen hallgatással elmellözni kívánná, annyival inkább, mert többnyire azoktól, kik a feliratnak második részét nem pártolják, azon okoskodást halljuk, hogy ezen tárgy annak idejében érdemileg vétessék fel. Én erre nézve — noha sajnálom— azon tisztelt urakkal ismét nem lehetek egy véleményben, mert ezek olly tárgyak, mellyeket nem kell nem szabad ez országgyűlésnek azon stádiumára halasztani, midőn a sérelmi bizottmány munkálkodását be szokta adni, mert tudjuk ez többnyire az országgyűlés vége felé történik, midőn a dolgok már más alakot vesznek magukra, s a tárgy érdekességéből is veszt. Ezen tárgyak megemlítésének tehát most van helye, leginkább azért, mert csakugyan történtek olly dolgok, mik a főispáni állást tagadhatlanul megváltoztatták. Nem azért, mivel magam is főispán vagyok — mondom ezt, — de alkotmányos felfogásom szerint a főispáni állást municipalis rendszerünk s alkotmányunk legfőbb paizsának tekintvén, ha alkotmányos rendszereinket — mint Liptómegye tiszt, főispánja helyesen mondá—a megyei omnipotentiától megóvni akarjuk, igen kívánatos, hogy más részről a kormány részéről ne tétessenek olly lépések, mellyek által a főispáni méltóság helyzetéből sarkalatosán kivettessék. A dolog, hogy rövid legyek , ebből áll: a főispánoknak alkotmányos állása egyszerre egy penna vonással hivatalnokká változtatott át, s ollyanokká tétettek a főispánok, miszerint a törvények értelmében és szellemében őket illető önallásukat úgy annyira elvesztették, hogy praesidialisok által mozdittattak el hivatalaiktól, s a nélkül, hogy megkérdeztettek volna, akarnak e administratori vagy sem? helyettük administratorok neveztettek. Ez egy olly lépés, melly minden hü magyar polgárban méltó aggodalmat gerjesztett, annyival inkább csekély személyemben, miután én is azok között vagyok, kinek alkotmányos állása szinte veszedelmeztethetnék. Ezeknél fogva én azon változásokat, mellyek a kormány által tétettek, nem helyeslem, bár akarom hinni, hogy a legjobb czélból tétettek; látván t. i. a kormány, hogy a megyei administratio nem legjobb lábon áll, több administratorokat nevezett, mint voltak eddig, úgy hogy lassankint 32 számra szaporodtak; melly nagyszám soha, mióta a magyar haza fenáll, úgy a múlt század, mint a közelebbi időket tekintve, a törvénykönyv s történetek legszorgalmasb búvárja által sem fog feltaláltatni. Természetes tehát, hogy itt lényeges változásnak kell történni. mert ha a dolog igy marad, a megyei autonómia s a municipalis rendszer veszélyeztetve van; de hogy a fónebb érintett czélnak sem felel meg, arra sok bizonyítás nem kívántatik. Ha ugyanis körutat tennénk elkezdve Marmaros megyétől hazánk tiszáninneni s túli részeiben, tapasztalnék, hogy ott, hol a főispánok a megyei rendekkel legjobb egyetértésben voltak, jelenleg feszült állapot létezik; tapasztalnék, hogy hol pártoskodások nem voltak , azok most már lábra kaptak, a közadministratio pedig nyomult állapotban sinylik. Ezen következményeket tapasztalnánk azon megyékben, hol azon főispánok mozdittattak el, kik a megyei rendekkel legjobb egyetértésben voltak. Tovább menve, hogy t. i. czélját nem érte el a kormány, ezt még az is mutatja, hogy olly kérdések idéztettek elő ezen uj rendszer behozatala által, mellyek eddig századok óta kérdés tárgyai nem voltak: illyen például a sedrialis elnöklés kérdése, melly iránt addig, inig t. i. főispánok léteztek, soha nehézség nem volt; kineveztetvén azonban az administratorok, igen természetesen a megyék éber figyelemmel viseltettek jogaik iránt, s kitiltották az administratorokat törvényszékeikből, s ugyanezt a főispánokra is kiterjesztetni kívánják. Hogy ezt mennyire cselekszik jogosan, mennyire nem, arról nem szólok , hanem csak azért hoztam fel a dolgot, mint tényt, hogy mutassam meg, miszerint ez által is a kitűzött czél el nem éretett. Végre, hogy ezen feszült állapotnak minél előbb vége vettessék, azon nézetben vagyok, hogy azon feliratot, melly a KK. és RR. részéről különben is nagyon szelíd modorban küldetett át, hol a legnagyobb átalánosságban vannak érintve az aggodalmak , tanácsosabb volna most felereszteni, mintsem uj viták, mellyet sokan kívánnak , midőn a tárgy ex professo tárgyaltatni fog, idéztessenek általa elő; és igy a KK. és RR. felirási javaslatának egész kiterjedésében leendő felküldetése mellett szavazok, (hosszasan tartó szűnni nem akaró éljenzések, s zaj a hallgatóság részéről). Nádor ő cs. kir. fensége: — Sajnálnám ha az első ülésben kétszer kellene a hallgatóságot hallgatásra intenem. Kiss Pál tengcrmelléki kormányzó:— Midőn a törvényhozási testület egy részről tagadhatatlan jogát gyakorolja a törvények módosítása vagy újaknak alkotása felett, egyszersmind leg szorosabb kötelességéhez tartozik a fenálló törvényeket tiszteletben tartani. Ezen szempontból indulva ki, elvitázhatlan ténynek tekintem azt: hogy az 791 : 13. törv. czikk minden országos tanácskozások alkalmával sinórmértékül s ösvényül szolgáljon, ezen törvény ezikk: melly határozottan azt rendeli, hogy az országos panaszok és kivánatok csak úgy és akkor terjesztet-Fő-Hendi Napló /. köt. ^ Vili. ülés Fó-RR. naplója. December 4-én 1847.
