1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1847 / 8. országos ülés
‘20 BR. iz< feliri vaslata előad tárgy BR. ízenete s szággyülés berekesztése óta aggodalmaink nem hogy meg szűntek volna, hanem a kormánynak egy oldalú invaslatH intézkedései által súlyosodtak, jelesen az 1791 : 10. t. ez. elmellőzésével. Egyes ember méltgos fö RR-ek maga tárgyában r<^ ás eljárásáról határozhat, szive sugallatát követheti, elhallgathatja panaszát akkor, midőn bár kinek is hálálkodik, de a törvényhozó illy állapotban nincs ; mert ö nem a maga, hanem a hon nevében foglalatoskodik, és azért köteles megragadni minden alkalmat, mellyben a honnak minden bajait, mellyek a kitűzött haladási munkálódásokat nagy mértékben gátolják, fölterjessze. Azért csodálkozom azon, mit épen a nagyméltóságú főpohárnok úrtól a mai ülésben hallottam, — mert tőle volt épen alkalmam néhány évvel ez előtt tanulni, hogy a törvényhozó olly annyira sem örülhet, sem búsulhat, hogy törvényhozói kötelességét ne teljesítse. A múlt országgyűlési királyi előadásokban volt igen sok mi a nemzetnek már akkor is megérdemlette köszönetét, és mik Ö Felségének a közös jó előmozdítására ezélzó törekedéseit tanúsították, és tagadhatatlan alkottattak is némelly üdvös törvények, mellyek bizonyosan a kor fii virágzásának tényezői lehetnének, annyival inkább, mert olly törvény is alkottatott, melly a kedélyeket nagy részben megnyugtatta, de midőn mlgos Fő-RR-ek az 1836 : 21. t. ez.még most sincs foganatosítva, midőn a váltó és vallásbelitörvények a határ őrvidékeken még ki sem hirdettettek; ekkor hogy a hazának nagyon aggódó kebelének aggodalmait elfojtani nem lehet, természetes, és a kormánynak e részbeni erélytelensége a bizodalmatlanságot csak neveli — s okozza azt, hogy bizodalommal országosan tanácskozni alig lehet, bizonyos lévén, hogy ott hol a kormány a törvényeket meg nem tartja, vagy tartatja, iránta bizodalommal lenni lehetetlen. A múlt országgyűlés óta különösen két tárgy vette igénybe a nemzet nagy részének figyelmét. — Egyik a horvátügy, t. i. a kapcsolt részek közgyűlésén a kormánynak egy oldalú eljárása; — másik az 1723 : 56. t. czikknek magyarázata, és az 1536 : 36. t. cznek meg nem tartása. Ez okozta a múlt országgyűlés óta az ingerültséget, és épen ezért nem haladhattak az előkészületek a megyékben, mind azon felséges szándékok létesítésére, mellyek a múlt országgyűlési királyi előadásokban foglaltatnak; és példákat lehetne felhozni annak megmutatására, hogy épen azok — kikről a kormány mondá, miként azért nevezte ki őket, mert rendet akar béhozni, mert az administratiót akarja javítani, voltak gyakran a rendbontásnak, zavarnak, és a kormány iránti bizodalmatlanságnak legfőbb okai. Az 1825-iki országgyűlés midőn a sérelmeket, és aggodalmakat fölterjesztette a 36-ik pontban — ha nem csalatkozom a mlgos Fö-RR-nek is hozzájárultával— felszólaltak az administrátorok ellen, kívánván hogy azok megszüntessenek, és még is azon kormány melly tölünk bizodalmát vár és követel, annvira nem gondol a nemzet kivánatával, mert ezt a nemzet kivánatának lehet mondani, miután abban a méltóságos Fő-Rendek is megegyeztek, miszerint annak ellenére az administrátorokat nem csak nem szüntette meg, sőt szaporította az 1554-iki 19-ik t. czikk ellenére, melly mondja, hogy ott, hol törvényes főispánok nincsenek, mindenkor törvényes főispánok neveztessenek ki, sőt ellenkezőleg a kormány épen azért, hogy az administrátorokat bizonyos czélzatainak kivitelére szaporítania lehessen, a hivatkozott törvény ellenére még a létező főispánokat is elmozdította hivatalaiktól. En a főispáni állást az országban hivatalnak, és egyszersmind méltóságnak is tekintem ; méltóságnak azért, mert a törvényhozásnak tagjai; — hivatalnak azért, mert a főispánnak a törvényben vannak kötelezettségei. Hogy lenne ha a kormány jelen tényében tovább indulva azon tisztes nagyméltóságot az országbírói hivatalt is elosztaná, és egynek adná a méltóságot, másnak a hivatalt ? Vájjon megegyeznének e a méltóságos Fő-Rendek ? — vájjon nem látnák e veszélyeztetve sarkalatos alkotmányunkat, és azon tekintélyt, mellyet a főhivatalnokoknak mindenki meg adni tartozik ? Továbbá a főispán eddigi törvényes állásánál fogva kapocs volt a kormány és megye között, és pedig épen az által, mert nem volt elmozdítható. Mindenki megyebelinek tartja a főispánt, és azért tisztelte, s Hajlott kívánságára; — továbbá a főispán a mint itt meg emlittetett, fizetését a megye pénztárábal húzta, s ez is kapocs volt, melly a főispányt a megyéhez kötötte, mert a megye öt magáénak hitte; de most az 1526 : 32. törvény ellenére, mellyben az van, hogy semmi szin alatt más fizetést elfogadni ne merészeljen, a főispánnak kormányi pénztárból adatik fizetés, és ha igy némellyek iránt közülük a függetlenség eszméje nem gyökerezik keblünkben, az a kormány ebbeli egyoldalú eljárásának tulajdonítható. Még Liptó megye főispánjának kivánok néhány szóval felelni, ki azt mondá : ki kell jelenteni a t. KK. és RR-nek, miszerint a méltóságos Főrendek nem idegenek attól, hogy maradjon el inkább az egész válaszfelirat, s igy a köszönet kijelentése is, mint sem abban sérelmek s aggodalmak is érintessenek; s ö méltósága önmaga megnyugtatására azt mondá, hogy az illy modorbani válaszfelirat nem is magyar szellemű. De kérdem ö méltóságától, valljon magyarabb szellem e csupán csak hálálkodni és köszönni, s a törvényhozási kötelességnek meg nem felelni, sőt azt következtetni, hogy a csupa hálát s köszönetét kifejező feliratnak felküldetését nem ellenzi a méltóságos ur; de ha — bár egész udvariassággal s tisztelettel — aggodalmainkat is előterjeszteni kívánjuk, inkább meg se mondjuk azt, mi köszönetét érdemel, csak hogy a nemzetnek valódi panaszai ö Felsége elébe ne kerüljenek ? Fentartván, ha a dolog úgy hozza magával — miután mondatott, hogy ezen tárgy tárgyalva nincsen, pedig a Rendeknél 6 nap tárgyaltatott — bővebb hozzá szólásomat, most a t. KK. és RR. felirási javaslatát egész kiterjedésében pártolom. Gróf Károlyi György, békési főispán: — Ha ezen felirási javaslatot megtekintem, őszintén megvallom, lehetlen, hogy iránta rokonszenvemet ki ne jelentsem, fökép annak azon részére, melly örömet és köszönetét nyilvánít a felséges fejedelemnek, hogy annyi századok után szeretett honi hangon hü magyar nemzetéhez szólt; de ezeket bővebb szavakkal fejtegetni nem akarom, tudván, hogy jobbat és szebbet nem fogok mondhatni azoknál, miket a közbizodalomban és szeretetben lévő országbíró ö nmlgae hónap 12-dik napján szónoklatában előadott, a nemzetnek érzelmeit tolmácsolva. Átmegyek tehát a felirási javaslatnak többi részeire. Nem VIII. ülés Fö-RR. naplója. December 4-én 1847.