1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1847 / 8. országos ülés

19

VIII. ülés Fö-RR. naplója. December 4-én 1847.

'aslata a k. k. a- előadások , tárgyában.

vemagyar nemzet kibontakozva a legveszélyesebb conjuncturák tömkelegéből- végre ébredezni kezdett, és mi- Kit u, net, dön fölébredt első volt mihez nyúlt: nemzetisége; mert érezte, hogy nemzetiség nélkül nemzet nem létezhet. Szó- ja'

morú, hosszas és fájdalmas harezot kellett vívnia a’ magyar nemzetnek nemzetisége helvre állításáért, — zért dicső, hogy azt jól becsülettel vívta keresztül. — Éveken át folytak viták olly dolog felett, mellvek leményem szerint vita alá nem tartoztak, és azokat vita alá bocsátani nem is kellett volna soha;s ezen éveken keresztül folyó harcz csak mostNov. 12én fejeztetett bé ehelyen az által, hogy a magyar kir. magyarjait nemzeti nyelven szólitá meg. Ezért köszönetét szavazok neki (éljen). Nem hallgathatom el, midőn illy nagy dologért mondok köszönetét ö Felségének, szintén köszönetét ne szavazzuk neki azon tettéért is, melly által a küzbizodalom, és a nép képviselői által megválasztott Nádorunkat hivatalában megerösité, — (éljenzések) _ De

midőn bizodalomról van szó, midőn megköszönünk valamit, akkor azt hiszem igen nagy hiba volna ha ezen szép pillanatot azok elmondására, mik fájnak nékiink, elmulasztanék, és e részben igazat adok gróf Pálffy Józsefnek, mert csak akkor tökéletes a bizalom mikor ahoz — mi engem megörvendeztet, hozzá csatolom a fájdalom érzetét is. — Es most más térre megyek által. A magyar political égen az utolsó években feltámadt sötét fellegre vonulnak pillanatain , olly sötét fellegre , mellynek viharaitól hiszem, hogy alá áshatja nemzetünket minden jó s rósz oldalaival, és ezen fekete felhő : az administratori rendszer. Rövid szavakban csak egy periódusban akarom kifejteni meggyőződésemet az administratori rendszer iránt. Az administrátorok elfogadván — nem tudom honnan —de azt hiszem a kormánytól fizetésüket, ez által lekötelezettjei lettek a kormánynak, és mint lekötelezettjeinek kötelességük pártját nevelni, mit ha nem tesznek, akkor nem ülhetnek ott. Mint a kormánynak lekötelezettjei is kötelesek tehát annak érdekét mozditani elő, s igy mint párt embere kérdem: lehet e illy administrator vagy főispán elnöke egy megyének, miután a megyének elnöke csak egy minden pártok felett álló egyén lehet? Párt embere az soha sem lehet. És most elhagyom ezen szomorú oldalt, és olly álmokban ringatom magam, mintha a mennyek országa volna rejtve azon hires administratori rendszerben, és hiszik a méltóságos Fö Rendek : hogy még akkor is birnék igent mondani a rendszerre? részemről soha; mert azt tartom hogy minden alkotmányos ember political imája első phrasisának kelletik lenni: „inkább akarom érni el alkotmányos utón a poklot, mint nem alkotmányos utón a paradicsomot Elhagyom méltóságos Fö Rendek ezen tért, mert minél tovább haladok azon ide s tova, annál több szúrást érez szivem, és political jellemem. — Átmegyek tehát a válasz föliratban nagyon is jól megemlített azon szomorú hanyagságára a kormánynak, miszerint kormányunk magyarországban — azon országban, mellynek legnagyobb hibája az, hogy nem létezik benne tisztelet a törvények iránt, mellynek legnagyobb hibája az: hogy nem ismerünk felsöbbséget, mellynek bár mikor is fejet tudnék hajtani, s ha bár ennek szükségét érezzük, még is mindig épen a kormány az első, ki a hozott törvényeket végre nem hajtja, s igy azt mondom: hogy illy kormány árt az országnak. A fölirat utólsó része rövid szavakban nagyon fontosat mond, miszerint évenkinti országgyűlést kér Pesten tartatni. Én a minden évben Pesten tartandó országgyűlést a mi haladásunk conditio sine qua non —jának tekintem, azért szavazok reá, s több egyebet mondani nem tudok, minthogy pártolom az egész feliratot.

Gróf Haller Ferencs : — A tek. KK. és RR. folirati javaslata két részből áll : egyikben öröm, a másikban fájdalom jelentetik ki. — Mi az elsőt illeti : miután ö Felsége kegyeskedett velünk honi nyelvünkön beszélni, s szeretett kedves Nádorunkat megerösiteni, s bennünket jó királyi előadásokkal megörvendeztetni, azon részhez csatlakozom, melly mind ezekért háladatos hódolatot és köszönetét kivan ö Felségének fölterjeszteni. Mi pedig a föliratnak másik részét illeti, vannak abban két rendbeli sérelmek érintve, ollyak mellvek már régen tárgyaltattak, mellyekre nézve minden kinek tudománya lévén, azokat ö Felségének előadni épen úgy szokás, mint az örömérzést, miután ö Felsége kegyes Atyánk-, és atyánknak nem csak örömünket és köszönetünket kell nyilvánítanunk, — hanem kötelességünk a törvények és hon java fentartása tekintetéből sérelmeinket is folterjeszteni. — Sajnosán értettem azonban, hogy ezen sérelmeken kívül még más újabb sérelmek is vaunak, és hogy azok ollyak, mint itt felhozatni hallottam, miszerint nem csak törvényünket, hanem egész alkotmányunkat is veszélybe hozzák. — Ezek közt elsoroltatnak a horvát események, a partiumok vissza nem csatoltatása; — bogy ezen sérelmek megtörténtek, aziránt mindenkinek tudomása van, és magamnak azokra nézve fentartom akkor, mikor a tek. RR-ek bővebb tárgyalása, s közlése nyomán érdemileg szőnyegre kerülendnek észrevételeimet megmondhatni. Kénytelen vagyok továbbá sérelemnek tartani az administratori rendszert már csak annál fogva is, mivel az administrator nem törvényes, hanem törvénytelen állású ember lévén, neki itt hol a vármegyét védelmezni kellene, szavazata nincs, mert ezt csak a főispán, — ki itt köztünk ül — teheti.

Végre kívánom, hogy az országgyűlés évenként Pesten tartassák, szóval : a tek. RR. föliratat egész terjedelmében pártolom.

Gróf Ráday Gedeon : — Ki ne emlékeznék vissza nagy örömmel az országgyűlés első napjaira ? ki volna, ki hálás érzéssel nem fogadná mind azon sok jót, és üdvöst, mik kegyelmes királyunk előadásaiban foglalvák ? Tanúbizonyságai ezek kegyelmes királyunk őszinte legjobb szándokának, igazság szeretetének; ezek bizonyosan kegyelmes királyunk személyes erényeinek, mellyekröl eddigis senki nem kételkedhetett újabb bizonyságául szolgálnak; és ezekért én is úgy, mint mindenki e teremben köszönetét kivánok szavazni, mert a köszö. netet föl nem jelenteni háladatlanságnak tartanám. I)e egyszersmind méltgos Főrendek, azon meggyőződésem szerint, mivel épen olly áldott fejedelemmel bírunk, kinek igazság szeretete biztosit, miszerint az őszinte bizodalmas szót kegyesen veendi, akkor midőn a nemzet egyenesen előszűr találkozik fejedelmével, a nemzet fájdalmait elhallgatni kötelesség mulasztásnak tartanám annyival inkább:mert tagadhatatlan, hogy a mult or-