1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
194 XX. ülés Fő-RR. naplója. Januar 14-én 1848. KK. és RR. küldött izenetük által a két tárgyhoz! javulás végett hivnak fel bennünket: 1-örhogy a megyei házi adót vál- STteheSllaljak el, és 2-or hogy ezen kivid az ország sürgetőbb szükségeinek fedezésére egy bizonyos úgy nevezett orselés tárgya- szág0S pénztárt állítsunk fel. — En fenséges Nádor! és nagy méltóságú Főrendek! mi előtt e tárgyban határozottan nyilatkoznám, — a kellő biztosítékról, kivetés, kezeles módjáról, hováforditás czéljáról, a szigorú fele. löség, és ellenőrködés elveiről, rendszabályairól, akarok eleve meggyőződni: hozzá járulásomat tehát attól függesztem fel, és akkor fogom határozottan kimondani, ha a kellő kidolgozott, itt elömutatott biztosíték közhelyeslést talál, és engem megnyugtat. — Gyürky Pál, Krassó megye főispánja: -— Nagy részben osztozom én Szatmár megye érdemes főispánja ö méltóságának múlt alkalommal szokott hazafiúi buzgóságával előadott, e tárgyra vonatkozó nézeteiben, jelesen hogy a közös teherviselésnek illy tágas értelemben, mint inditványoztatott, az eddigi adó-mentesekre való kiterjesztését , sem az 1725. G. — sem az 1741. 8. sark- törvényeinkkel megegyeztetni nem lehet; osztozom abban is, hogy hazánk közszükségeit erőnkhöz mérsékelve fólsegélhetnénk törvényszerű országos segedelmekkel is a nélkül, hogy alkotmányos elveinken csorbát ejtenénk, sőt erősen megvagyok győződve, hogy ő méltóságának átalános szavazata az 1825-dik évi országos Rendeknél, kiknek fő törekvésük vala alkotmányunknak biztosítása, obvallatiója, átalános méltánylást nyert volna. Azonban azóta változtak, fájdalom! hazánk környületei, mert az aristocraticus elvektőli idegenkedés lábra kapott, ellenben a democraticus elveknek sympathiája szemlátomást növekedett főleg azoknál. kik a megyei gyűléseken jobbadán a többséget képezik. Iapasztalható volt ez szeinbetünőképen már az 1844-dik évi országgyűlésen is úgy annyira, hogy az ország közszükségeinek miképeni fedezése tárgyában, meg kell jegyeznem szokatlan módon, de idő előtt is, mert a képviselő tábla utasításokkal ez érdemben ellátva sem lehetett, kiküldött országos választmány a217-ik ülésünkben felolvastatott véleményében a küzterheknek az ország minden lakosai által közösen, és aránylagosan leendő viselését fő élvéül kitűzte, s ebben a képviselő tábla megnyugodott. Ezen javallat ugyan országos határozatba nem ment, mert a mint az 570. szám alatt látható főrendi izeneiből kiviláglik: a két táblának meghasonlása miatt, az egész hajótörést szenvedett; látható az is, mennyire törekedtek a inéit. Fö-RR-ek ezen javallatot alkotmányos törvényeinkhez alkalmaztatni, mert a 2(il-ik országos ülésben 420. szám alatt olvasható viszonizenetökben nyilván kijelentették azt: hogy az országos pénztárra megajánlott sommát csak 3. évekre, s nem pedig 4. évekre mint a tettes KK. és RR. kívánták, akarják elhatározni, s a képen a jövő országgyűlésének határozatát fentartani kívánják. De kimondották a méltóságos Fö-RR-ek egy úttal azt is, hogy az adó-menteseknek közadózás terhe alá való vettetésöket olly tágas értelemben, mint javaltatott, el nem vállalhatják, és ezen elvhez nem járulhatnak. Miből tehát épen nem következtethetni, hogy az akkor kimondott közös teherviselésnek eszméje bennünket jelenleg is kötelezzen, a mint azt múlt alkalommal egy érdemes szónok álítá, sőt inkább feltűnik az ellenkező.—Mind ezekből tehát bőven kitetszik azon sympathia, melly a democraticus elvek iránt a képviselői táblánál nem kevés mértékben mutatkozott. Lássuk immár, eloszlottak-e azóta azon viharok, mellyek hazánk alkotmányát fenyegették? Epen nem, sőt inkább növekedtek. Feléledt egy úttal a megyék pénztárait terhelő költségeiben a közös részesülésünknek eszméje, mi eránt a múlt országgyűlési kölcsönös izenetek nem intézkedtek; közbejöttek azon nyomorok, mellyek az elmúlt szűk esztendőben adófizetőinket sanyargatták, és bennünket irántok való jobb gondoskodásra buzdítottak , folytattattak az aristocraticus elvek elleni idegenkedéseket ingerlő agitátiók, és mind ezek következtében, miszerint a képviselő táblának nevezetes többsége utasításokkal ellátva, most már a törvényhatósági házi adóbani aránylagos részvétét az eddig tehermentesekre is direct kivetésekkel kiterjeszteni kívánja, de azontúl szorgalmazza főleg indirect adózósok által az országos pénztár alakítását is. Illy helyzetében tehát körülményeinknek, nem egyedül az a kérdés: „quid juris“ hanem főleg az; ,,quid consilii“? vagy is mikép feleljünk meg hazánk igényeinek a nélkül, hogy alkotmányos törvényeinken tetemes sérelmet ne ejtsünk? En részemről kijelentem, hogy azon axiómát, — mi szerint ,,mindenki a milly arányban élvezi e közállomány jótékonyságát, azon irányban részesüljön annak terheiben is“ — tisztelem. Erősen hiszem azt is, hogy a melly ország közszükségeiről kellőkép nem gondoskodik: az tespedésben marad, anyagi előhaladását nem reményiheti. De ellenben hiszem azt is, hogy mindezen érintett üdvös czélzatokat tiszta értelembe vett alkotmányos törvényeinknek fentartása mellet elérnünk lehet. Ezeket előre bocsátva szavazok immár magához a tárgyhoz, és kijelentem , hogy gróf Széchen Antal úr indítványához nem járulhatok azon oknál fogva, mert ö méltósága a közösteherviselési eszmét elvileg elfogadá; de annak részletes applicatióját egy országos választmányra a nélkülhogy annak köre ki lenne szabva, bízni kívánja. Én ellenben olly átalános elvet elfogadni nem kívánok, de czélt érni szándékom. De azért sem, mert ezen országos választmánynak olly tágas kört engedni nem kívánok, sőt azt világos utasítással megkötni kívánom, és azért hajlok inkább a tettes KK. és RR. izenetéhez, melly sokkal világosabb és határozottabb. Óhajtom eképen az eddigi adómenteseket a törvényhatóságok házi adójok terhe viselésében kellő arányban részeltetni azon biztosítékok felállításával, mellyek köztanácskozásunk által megállapitandók. És nyilván kijelentem, hogy ez már kedvelt eszmém volt a múlt 1844-dik országgyűlése előtt, a minek tanúságául szolgál az akkor még kormányom alatt volt Krassó megyének az én javallatomra készült hasonló utasítása. Nem akarom ismételni azon nyomos okokat, mellyek ennek támogatására, már több érdemes szónokok által pártolólag elöhozattak , és csak eg}’ némellyeket, mellyek még nem mondattak , kívánok elősorolni. Tudva van , hogy a megyei tisztviselő karnak jelenlegi salariumai dicsöült Maria Theresia uralkodása alatt systematisáltattak; melly csekélyek voltak azoknak az előtti jutalmaik, tanúsítják azon törvények; mellyek a tisztségeket el nem vállalóknak pénzbeli büntetésekkel sújtották. — 1 udva van, miként
