1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
X\. ülés Fö-RR. naplója. Januar 14-én 1848. 193 bau. egy investitionalis országos pénztárt kívánnak, úgy pedig, hogy ezen országos pénzalaphoz a hon minden la- kk. és rr kosa és osztálya járuljon aránylag, az eddig teher mentes nemesség is; s erre nézve a közös teherviselés kimon- iiene!e* kö' f . . . . . f • / /i i xos tehemdatott. Ezen országos pénz-alaphoz es a haza közszükségeihez en is értekemhez képest igen szívesen járulok,selés tárgyá tudniillik a szükséges alkotmányos biztosítékok mellett. — Nem tagadom azonban, hogy a KK. és RR. izenete bennem némi aggodalmat szül, a mennyiben abban az e tárgy feletti tanácskozás nem ott említetik, a hol az a múlt országgyűlésén megszakadt, tudniillik a KK. és RR. a nélkül, hogy körülmények változtak vólna, a múlt országgyűléstől első helyre sorozák a háziadót, és azt egyedül a direct adózásból fedeztetni kívánják_ a haza felvirágoztatására szolgáló czélszerii országos pénztár pedig főleg csak indirect kútforrásokra, s mintegy háttérbe szoritatik. — Azért, hogy fö-czélunk hazánk anyagi és szellemi állapotát elümozditani, el ne tévesszük — azután, mivel itt nem az elvekről, de a fizetésről van szó5 és a hol fizetni kell, ott előre kiki tisztában kiván lenni, mennyit, hová, mire, micsoda biztosítékok alatt fizetni fog. — En részemről kivánnám, hogy ez az egész tárgy részletes terhelésekre nézve mintegy practice felvétetnék és a legnagyobb világosságba hozattatnék, miért is ennek tökéletes kiderítésére országos választmányhoz részemről is járulok, s igv mélt. gróf Széchen Antal úr indítványához egész terjedelmében ragaszkodom. Gróf Péchy Emánuel: — Igazságuk volt azon méltóságos uraknak, kik azt mondták, hogy e teremben alig pendítetett meg fontosabb és komolyabb kérdés a közös teherviselés kérdésénél; és én még azt teszem hozzá : hogy ha ennek az országgyűlésének sikerülend ezen kérdést szerencsésen megoldani, ez Magyar országnak jövendőjére nézve méltán epochalis országgyűlésének fog neveztetlieni; — a közös teherviselésnek alapját már a múlt országgyűlése vetette meg, midőn abban elvileg megegyezett, jelenleg tehát az elvről többé szó nem lehet, hanem egyedül csak annak miképeni alkalmazásáról, vagyis arról lehet csak a kérdés: vájjon a közös teherviselés elvét ennek mellyik specialitására kívánjuk kiterjeszteni; mert szerintem a közös teherviselés élvén történendő fizetés az elv, mind azon közszükségek pedig, mellyeknek fedezéséhez járulni kívánunk, azon elvnek csak specialitásai, s alkalmazása; kívánatos lett vólna, ha a tek. KK. és RR. a szőnyegen lévő izenetben kimondván a közös teherviselés elvét, kimondván, hogy ezen elv alkalmazásának kidolgozását egy országos választmányra vélik bízandónak, a föméltóságú táblát éhez való hozzájárulásra felszólították vólna, mert az, vájjon a közös teherviselés elve, annak mellyik specialitására terjesztessék ki, az országos választmány teendője, s meghatározásának tárgya lett volna; én teliét azok után, miket Liptó vármegye érdemes főispánja vissza torlólag a fizetés szándékának kétségbe vételére előadott, — felhozottaknak czáfolatától fölmentve érezvén magamat, főleg a tanácskozásoknak illy előhaladott stádiumában kijelentem, miszerint a közös teherviselés elvét elfogadom, azt az országos pénztárra kiterjeszteni óhajtóm, egyszersmind pedig kívánom, hogy szinte a közös teherviselés elvének nyomán készítsen tervet az országos választmány a házi adóra nézve is; — ez volt, ha jól fogtam fel, gróf Széchen Antal úr indítványának lényege, mellyel tökéletesen ugyan azonos Liptó vármegye főispánjának véleménye is ; ezen méltóságos urak egyedül a suppositumokra nézve különböznek egymástól, gróf Széchen Antal egy országos financiális rendszer jövendőjének biztosítását az országos pénztártól reményű, Liptó vármegye főispánjának pedig vérmes reményei az országos pénztárhoz nincsenek, hanem inkább a domesticához; én ugyan ezen suppositumok felett részemről csak akkor mondanám ki végső Ítéletemet, ha a közös teherviselés elvének részletes alkalmazását az országos választmány kidolgozandotta, s munkálatát ezen tábla tanácskozása alá terjesztendik a t KK. és RR. — Elv-különbség tehát a két méltóságos urak közt nincs, a suppositumokbani elágazás pedig elvi vélemény-egységöket meg nem változtatja. — Méltánylom én Bács vármegye tisztelt főispánjának aggodalmait; mindazon által más részről még is csak annyit jegyzek meg, hogy a közös teherviselésbeni átalános részvét, most már ki nem kerülhető; abban tehát most már részt kell venni, azt javalja ezen tábla állása, ezt javalja az ildomosság, és a nemesi rend eredeti elrendeltetése; a nemesség a köz jó előmozdítására nézve a legterhesebb szolgálatoknak teljesítését régidökben kizárólag magának tartotta fel, és épen azért, mivel ebbeli nemes hazafiúi érzetének megfelelt, érdemesítette magát kiváltságos jogaira is. Hajdan a nemességnek a hont kül ellenségeknek foglalási vágya ellen mint szabad polgárokhoz illik, nem zsóldért, hanem önállásának és vagyona nagyobb részének feláldozásával kellett védelmezni, most azonban a civilisatiónak áldott korszaka kül ellenségeknek megrohanása ellen ahont biztosítja, s függetlenségöket erősiti; jelenleg tehát nem annyira harczias vitézségre, mint a nemzet erejéből alkotandó rendes financziára, s pénzerőre van a hazának szüksége; vélekedésem szerint tehát a nemesség azon eredeti, de a mostani kor szükségeinek kevésbé megfelelő kötelességeinek pótlása fejébe új kötelességeket köteles magára vállalni, az az: a nemzet közszükségeiben kell nekie részt venni, — ha állását, befolyását, tekintélyét biztosítani, s gyarapítani kivánja; mert meg vagyok győződve, hogy leginkább a köz terhekbeni közös részvét fogja a különböző osztályok közt fen forgó különböző érdekeket ugyanazonositani, melly érdek-egység épen olly mértékben fogja az aristocratiának tekintélyét és befolyását nevelni, mint a miilyenben a különböző érdekeknek folytonos heterogeneitása azt csökkentené. Ezen szempontokból indúlván ki, én a közös teherviselés elvét elfogadom, azt az országos pénztárra kiterjeszteni óhajtóm, és ezen közös teherviselési elvnek nyomán az országos választmány által a házi adóra tervet és véleményt kidolgaztatni kívánok; ha azonban e részben ne talán kisebbségben maradnék, ez esetben gróf Szapáry Antal ö méltóságának közvetítő indítványát fogadnám el, fentartván a dolog alkalmazására nézve további nézeteimet a nélkül, hogy kezeimet legkisebb részben is megkötném, akkorra, midőn az országos választmány javallata a n. méltóságú Főrendek tanácskozása alá kerülend. B. Bemer László,», rdradi megyés püspök: — A közös teherviselés tárgyában a tek. KK. és RR. hozzánk Fő-Rendi Napló. /. köt. 49
