1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
192 X\. files Fö-RR. naplója. Januar 14-én 1848. KK. és RR. hogy egy részről igazságos, más részről a haza felvirulására elkerülhetetlen szükséges, miszerint a hon minden lo?etoherő- lakosai, így tehát a kiváltságos avagy nemesi osztály is aránylagos mértékben járuljanak a köz szükségek feselés tárgya- dezésére és azon eszközök előállítására, mellyeket a közjóiét kifejlődése, szilárdítása igényel. De nem különben igazságosnak és szükségesnek tartom, hogy erős biztosítékok létezzenek mind a kivetési kulcs részrehajlatlanságára, mind a pénzek kezelési tisztaságára, mind végtére azoknak hováforditása czélszeriiségére nézve. Ezeket pedig már csak azért is tartom szükségeseknek, minthogy meggyőződésem szerint csak igy lehet üdvös és állandó sikert reményleni akár miféle közadózások intézetétől. Részemről tehát semmit sem kételkedem nyilvánítani, hogy biztosítékoknak látván ezen feltételeket, szívesen és őszintén, mondom örömmel járulok, még pedig minden áldozatokkal, mellyeket elbírnak vállaim a haza javára, bóldogitására; örömmel mondom, mert csak igy reményiem, hogy hazánk haladni fog más nemzetek után, a szellemi és anyagi kifejlődés pálváján. Mi már ezen elveknek alkalmazását illeti : t. i. melly módok- és utakon kellessék életbe léptetni a nemesi osztálynak illy közteherhezi járulását? és mi félék legyenek az említett biztositékok ? az iránt nekem is, valamint mindenkinek, saját nézeteim és meggyőződéseim vannak; de a dolog mostani stádiumában ezeknek fejtegetésével nem fogok alkalmatlankodni a mélt. Fő-RR-nek : fentartom ezt magamnak azon időre, midőn az országos választmány, mellynek kiküldését én is óhajtóm, véleményét elöadandja. Most csak oda nyilatkozom, hogy nézeteimhez a tett indítványok közt legközelebb állván mélt. gróf Széehen Antal indítványa, ezt én részemről is pártolom. B. Majthényi Antal liptó-megyei főispán : En mindazon itt-ott csipős inconsequentiávali megrovások után is, mellyekkel tegnapi előadásom illettetett, gróf Széehen indítványához ragaszkodom ; azért, mert hiszem, hogy mindaz, mit én utolérni akarok, a mondott indítvány által utolérhető, a mennyiben az mind az országos választmánynak, mind az utóbbi országos tanácskozásoknak a kérdéses pénztárak el-vagy el nem fogadására a legszabadabb tért nyitja. Az, miszerint az indítványban az országos pénztár emeltetik ki, én pedig a domesticának adok elsőséget, különböző privát véleményünk; de nem lényeges különbség, mert mégis gróf Széehen Antal indítványa által el lehet mind a kettőt fogadni, vagy egyiket a másika nélkül, vagy mind a kettőt. Igaz, hogy a domesticábani részvétrei készségünk nincs világosan kimondva, de annyi mégis kifejeztetik, bog}’’ az országos választmány a megyei bel igazgatásra, — mi nem más, mint a domestica — dolgozzék ki garantiákat. De különösen azért fogadtam el gróf Széehen Antal indítványát, mert akifejtett viszonyok hatalma olly irányt kezdett venni, miszerint ha ezen indítványhoz nem simulunk mi, kik a házi adóban részt akarunk venni, ezt a többség megbuktatja, világos volt előttem, hogy ha (a viszonyok hatalmának nem engedve) személyes nézetemhez csökönyösen ragaszkodom : a mélt. urak a túlsó óldalon megéljeneznek ugyan, de az ügyet, melly annyira szívemen feküdt, buktatni segítem. Es ha ezen nyilatkozatom után is a mélt. urak inconsequentiával vádolnak, eltűröm azt, mint azon áldozatok egyikét, mellyeket ez ügyért tehetek. Gróf Pálffy József ő méltósága előadásomat czáfolván, és szinte hatalmas inconsequentiával vádolván, okoskodásának minden súlyát abbahelyezé, hogy ö ezt s amazt meg nem foghatja. Bocsásson meg a mélt. úr, de minden bölcsesége mellett sem kívánhatja azt, hogy én a mélt. úr meg-vagy meg nem fogbatási tehetségét előadásaim helyességének kizárói eriteriumául vegyem. A tisztelt gróf, ügyességének egy nagy bizonyságát adá, midőn a fenforgó kérdésnél is — melly legfelebb aristocratia s democratia, de semmi esetre sem conservativ s ellenzék közti pártkérdés — mit bizonyít az, hogy a mélt. úr szomszédja, kit annyiszor megéljenezett, a domestica ellen, ezen az óldalon lévők közül pedig igen sokan, kik a mélt. úrnak megelégedésével nem dicsekedhetnek, a domestica mellett szavaztak: — hogy mondom, ezen kérdés vitatásánál is alkalmat tudott találni a conservativek megrovására, és az ellenzék magasztalására. Pedig bizonyos tekintetben a mélt. gróf mód nélkül erős conservativ; mert állhatatosan conserválja mindazon anti- és sympathiákat, mellyek sok évek előtt szivében keletkeztek (gróf Pálffy közbeszólt; „igen, azok megmaradnak) arra nézve, hogy egy törvényhozóban ez anti és sympathiák utáni indulás helyeselhető tulajdon-e, bővebben szólani nem akarok; mert ez a jelen tanácskozás tárgya ugv sem lehet, annyi bizonyos, hogy itt nem személyre, de az ügyre kell figyelnünk, s jelesül én sokak iránt nagy sympathiával, de senki, mondom, senki ellen antipathiával nem viseltetem. Conserválja továbbá a mélt. gróf kitűnő consequentiával azon modort, mellyet a törvényhozási pályárai első föllépésétől magáévá tett, és mellynél egy kis reform valóban nem ártana, — de ha már a reform lehetetlen, lígy azt kívánom, hogy ezen modor lehetőleg gyorsan előhaladjon, mert csak így juthat azon pontra, mellynél a reform tovább csak ugyan el nem maradhat. Meglepett a veröczei főispán ö méltósága azon állítása, hogy ö a domesticát még garantiák nélkül is kész elfogadni, annyival inkább, hogy tett megyei tapasztalásai után ezt épen a mélt. főispán úrtól nem várhatúm. Gaganecz József, eperjesi görög e. püspök : — A mélt. Fö-RR-nek tanácskozása alatt lévő közös teherviselési tárgy igen nagyfontosságú, mellyet a nemzet élet fökérdései egyikének tekinthetni, melly tehát mély megfontolást, és minden oldalróli meghányást igényel, minthogy azonban a t. KK- és RR. jelen izenete e tárgyat még csak egész átalánosságban emeli fel, és szerintem is a törvényhozás feladata nem az átalános elvek kimondásában, mint azok részletes alkalmazásában áll; azért e tárgyra nézve nézeteimet most hoszasabban s mindenre határozottan előadni nem tudom, se előadni nem akarom. — Az 1802 : 30 t. ez. bizonyítása szerint már az akkori törvényhozás szükségesnek elismerte az országos pénztárnak megalapitását — ezen szükség azóta nöttön nőtt és sulyosb lön, mert nem tagadhatjuk, hogy sokban hazánk hátramaradt más országok s nemzetek irányában, melly hátramaradást és veszteglést szívökre vévén a nméltóságu Fö-RR. — már a múlt országgyűlésen nyíltan kimondák, hogy a haza anyagi s szellemi jóléte felemelésére és közszükségei fedezésére
