1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
XX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 14-én 1849. 191 az országos hadi pénztárba fizettetnék, a nélkül, hogy a megyei kezelésnek lenne befolyása, sat. sat. Az or- KK. és rr szágos pénztár eránt is rokon szerivel viseltetem, mert annak rovataiba az Ínséggel küzdők részére alapítandó'^“'tehervT öszveget találok , s a nép nevelésére is lehetne belőle áldozni. Es ennek sokkal nagyobb eredménye lenne,se,és tárgyimint a házi pénztárba való fizetésnek, mellytöl sikert, eredményt, hasznot én jelenleg nem várok. Egyébiránt én a házi adóhoz majd akkor fogok járulni, midőn a megyei elrendezés, catastrum, felelőség, tiszta kezelés sat. biztosítékai által megnyugtatva leszek. Most azonban felszólitatva azon mlgos urak által, kik azt mondják, miszerint egyenesen mondjuk ki, mit kívánunk, — tisztán s szabadon ki mondom, hogy most e perczben még nem járulok a házi adófizetéséhez.“ De mind a mellett, hogy el ne pártoljak azoktól, kik az adózás elveit elfogadták ugyan, hanem annak nemeibe nem akarnak bocsátkozni, hogy mellyiket fogadjuk el; — magam is gr. Széchen Antal ő mlgának indítványát pártolom, mert legközelebb áll nézetemhez, s kívánom szintén, hogy országos bizottmány küldessék ki ezen tárgyban. B. Mesznil Vidor: — Én bizonnyal nem tartozom azon politicai iskolához, mellynek zászlóján bár magát haladónak és szabadelmünek tekinti, körül belől csak e két szó van írva „fizessünk és engedelmeskedjünk;“ — de pirulás nélkül azon szűz váilaival dicsekvő sereghez sem tudnám magamat számítani, melly nem eléggé nyílt eszü, hogy a szabadságot megtudja különböztetni a privilégiumtól, — nem eléggé nyílt szemű, hogy lássa azon szégyendús következményeket, miket e szerencsétlen privilégium hazánkra hozott, — ezen valóban nyomora privilegium, melly jól rendezett országokban csak a koldusok és proletárok privilégiuma. — Ha az ember hihetetlennek tartja, hogy a braminok előjogai s adómentessége kelet-indiában év ezredek óta felálhattak, nem kevésbé kell csodálkozni a magyar nemesség adómentességén, — melly magát, mai napig Európa civilisatiójának közepén tudta fentartani. — Sinnét a casták közti idegenség, innét az egyesült érdekekben össze nem forrott nép erőtlensége, innét az önkényes hatalom könnyű játéka, melly az elkülönözött nép osztályokat minden perczben egymás ellen izgathatja s galliciai tüneményeket idézhet elő. — Innét végre ezen hazának, mellyet Isten olly széppé teremtett, pusztaságasmiveletlensége, közlekedési eszközeink, kényelmünk, élvezeteink hátra maradottsága. — Míg Párisba s Londonba három négy nap alatt utazhatunk, Pesttől Debreczenig Ázsiában képzelhetjük magunkat. — S ennek természetes kulcsa, hogy civilisált országokban azok fizetnek a közérdekek előmozdítására, kiknek van miből s csak proletárok nem fizetnek, kiknek bőrükön kívül semmijük sincs; — nálunk pedig épen azok kényszerittetnek fizetésre, kiknek részint semmijük sincs, részint csak igen kévésük van. — Nevetséges tünemény, ha annyira szomorú, s következményeiben annyira gyilkos természetű nem volna. — Es hazánk privilegiáltjai nem fognak az egész conservativ levél — és könyvtárban egyetlen egy megálható argumentumot találni ezen természet-elleni állapot támogatására; — egyedül a „nem akarom“ szó tompa hatalma az, mellynek vak erején a legszentebb igazság igényei is meg törhetnek; de melly egyszersmind emlékeztet e példa beszédre, hogy: „nem akarásnak nyögés a vége“. — S fájdalom a nem akarás által már annyira elkéstünk, hogy az ősi bűnök némi helyre hozása által alig — alig sikerülend a nép elvesztett rokon szenvét vissza nyerni. — En tehát a közös teher viselés elvét pártolom, s pártolom egész kiterjedésében, még pedig később a hadi adóra nézve is, mellynek elválalására a megyék többsége az insurrectionalis emlékezések nymbusában, még eddig meg nem érett. — A mi pedig az elválalandó terhek sorozatát illeti, bár mennyire óhajtóm is egy investitionális országos pénztár felállítását, melly jól kezdve s czélszerüen felhasználva kétségkívül rövid idő alatt szebbé teendi az ország arczulatát; — mindenek előtt a házi adói akarom közösen viselni; fizetni akarom azon bírót, ki felettem ítél, fizetni akarok azon börtönre, mellybe az én biztosságomért Ítélt gonosztevők záratnak, fizetni azon terem fentartására, mellybcn polgári jogaimat gyakorolni , tanácskozni, s választani járok sat. és pedig azért a házi adót mindenek előtt, mert ennek nem fizetése legnagyobb botránnyal jár, s elválalása leg érezhetőbb könnyebbséget okoz a népnek, mellyet a közös érdek által magamhoz közelíteni, barátommá s jóakarómmá tenni akarok , hogy velek kezet fogva munkálhassunk a köz jó előmozdításán. — Es én a dolognak e szellemi oldalában találom a legnagyobb fontosságot, t. i. az érdek egyesítésében, abban : hogy a nép kézzel foghatólag, érezhetőleg győződjék meg, miként a nemesség az ő terheiben osztozni csakugyan komolyan akar. — Az investitiónalis országos pénztár anyagi hasznait szinte méltánylom, s elhiszem, hogy a nép jóllétére majdan igen üdvös befolyása lehet, — de mivel ezen hasznokat mint távolabb esőket, a nép nem annyira és nem egyszerre érzi, és igy ezen teherválalásnál a czélnak egyike t. i. szellemi és igy fontosabb oldala elesik, ezt a sorozatban hátrább teszem. — Azon előkelő fontosság, mellyet a házi adó arányszerinti elfogadásának tulajdonítok, azon kijelentésre is bír, hogy azt még akkor is elválaljam, ha a garantiákat miket óhajtók, olly kiterjedésben, mint azok valódilag alkotmányos országokban divatoznak: ki nem vívhatnám; — mert bár milly rosznak tartsam is a garantia nélküli fizetést, inég nagyobb rosznak tartom a nem fizetést akkor, midőn hazámfiainak legnagyobb száma s egyszersmind legszegenyebbb része a status terheit kizárólag viseli. — Az országos pénztárra nézve azonban már nem kívánnám az alkotmányos garantiák feltételét akint álítani, mint a házi adóra nézve, sőt amabba csak a legszigorúbb ellenőrség felelet teher, s nemzeti felügyelés feltétele alatt akarok fizetni. — És épen azért mert az adózás e két nemét, nem tartom egyenlő fontosságúnak, nem is vélem jónak, hogy e kettő egymással össze köttetnék, s hogy az országos pénztár létesülése a házi adó elfogadásának feltételévé canonisáltassék. — Szavazatom tehát röviden oda megy ki, hogy a házi adó arányos elválalásának s országos pénztár óhajtásának kijelentése mellett, a kivetés, beszedés, hová fordítás s egyéb részletek kidolgozására nézve kiküldetni javaslott választmányt fogadjuk el. Iluulik György, zágrábi megyés püspök : Mindig abban a meggyőződésben voltam s vagyok is jelenleg, 48*
