1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
190 XX. ülés Fő-RR. naplója. Januar 14-én 1848. KK. és RR.lasztmány által előterjesztendő garantiák, feltételek kielégítő volta ad irányt a vég elhatározásnak. Ha most íöT'íehcrvi- elvben is csak az elkerülhetetlen szükség és okos számítás egyedüli tekinteténél fogva az országos pénztár foselés tárgya- gadtatik el, a házi adó pedig azon feltétel mellett sem, hogy minden megkívántaid garanciák elünkbe fognak terjesztetni, még csak elvben sem fogadtatnék el: akkor tagadhatatlanul azon méltó gyanúra szolgáltatnék ok, hogy a mélt. Fő-RR-dek többsége csak ott mutat hajlamot a fizetésre, hol a szükség által erre kényszerítetik, részvétüké U a házi adóra nezve meghol okos számítás is ezt igényli, de hol az igazság és méltányossá kívánják, ezen indokot tekintetbe nem veszik. Szavazatom röviden az, nogy oaro Ambrózy Lajos ö méltósá gáuak indítványát én is mint többen elvbarátaim közül tették, elfogadom. Fogarassy Mihály szcodári r. püspök: — Én valamint az adómentességben igazságtalanságot nem látok: úgy az adózást polgári kötelességnek tartom, s azért ha egy részről a t. KK. és RR-dek izenetében azon legelöl álló kifejezést; hogy igazságosnak nem tartjuk, ha a köz adózási terhek az ország lakosainak csak egy ré. sze által viseltetnek, a múltra nézve nem osztom: más felöl abban, hogy a köz állomány jelen viszonyai a közös teherviselés elválalását s az eddig fen álló adómentesség megszüntetését mint czélszerii törvényhozási intézkedést már most csak ugyan tőlünk is igénylik, velők egyet értek. Az adózás az egyeseknek szintúgy mint népeknek nem eredeti, s nem természetes kötelessége. Minden győztes népek óvakodtak míg csak lehetett az adózás terhétől, s hazafiúi kötelességüket nem pénz fizetésben rótták le , hanem az általok szerzett honnak védelme által. így volt az eddig elé nálunk is. El volt ismerve a mi törvényhozásunkban is azon elv, hogy a kik a polgári társaság javaiban részt vesznek, annak fen állásához áldozatokkal járulni kötelesek, jelesen az 1723. 90. t. ez. ezt azon hozzá adással valja be; ,,suo modo“, mi alatt csak azt akará kifejezni: hogy honunkban az adómentes nemesi rend a haza iránti kötelességet nem adóval ugyan, hanem a haza védelme nemesebb áldozataival szokta leróni, mit az 1498 : 35. t. ez. még sokkal világosabban fejez ki. Es hogy ezen áldozatok tetemesek voltak, bizonyítják törvénykönyvünk lapjai s azon dicső eredmény, hogy e haza nyolez századok viharai alatt épen megmaradott. De változtak a körülmények, a hon-védelem módja is meg változott, az idővel meg kell alkudnunk, s a békesség korszakában midőn a fegyver forgatás tőlünk már nem követeltetik, vagy kezünkben czéltalanná vált, a kötelességet s tartozást más alakban kell lerónunk, vagyis: a közös teherviselésben azokkal osztoznunk kik ezt eddig adófizetés által teljesítették. En tehát kész vagyok a közös teher-viselést nem csak elvben, de kivitelben is elfogadni; de azt tartom, hogy az adó kezelésében, midőn azt a hon minden eddig adómentes polgáraira kiterjeszteni akarjuk, nem lehet csupán phylantropicus szempontból ki indulnunk, mert itt a reformnak egy olly csomója áll előttünk, mellynek békés és szerencsés megoldásától függ e hon jövője, s egy részben nemzetiségünk fenmaradása is. Azért én, noha hiszem azt, hogy az adózási rendszer nálunk is mint másutt idővel egész átalánosságában keresztül fog vitetni, hogy mint trencséni főispán ö mlga mondá: birtok és birtok közt nem leend különbség, mint ki-indulási pontot, es ezen rendszer első stádiumát, mlgos gróf Széchen Antal javaslatát fogadom el, s hogy ne mondassák az nyilatkozatomról, mintha én is azon javaslat mystificáló szövege alatt az adó elválalása alul akarnék ki bújni, pártolom a közös teherviselést elvben, ennek kivitelére nézve pedig kívánom az országos pénztár felállítását, mellynek forrásai legyenek: direct és indirect adózás, a házi adóra nézve pedig óhajtóm, hogy ennek némelly rovatait viselje az országos pénztár, s végre, hogy ezen adózási ügy további kifejlesztésére a KK. és RR-ek által javasolt országos választmány kiküldettessék. B. Lypthay Antal: — Ismervén az adó kérdésének a közvéleménybeni előre haladását, tudván azt, hogy az utóbbi években a conservativ tábor kitűzte zászlójára, teljes reménnyel jöttem e terembe, azon hiedelemmel lévén, hogy a jelen 1848-dik évi Januar 12-ke lesz azon nap, mellyen letétetik országunk jövő boldogságának alapja. — Hanem , nem szükség említenem, mennyire hiúsulva látom ezen reményemet, hallván azon mlgos uraknak előadását, kik bár lelkesen felszólaltak s bebizonyították, mennyire igazságtalan, miszerint a nemesség, melly a házi adóhoz eddig nem járult, — ezentúl se viselje a néppel együtt annak terheit, végre még is gr. Széchen Antal ö mlga indítványát pártolták, kinek inditványa az országos pénztáron kivid egyebet nem akar, meg vallom, hogy most már igen keveset várok. Részemről a KK.és RR. izenetének lényegét pártolom , s ahhoz hozzá járulok, — járulok a házi adóhoz is, nem csak azért, mert égre kiáltó igazságtalanságnak tartom a nemesség adó-mentességét, de azért is, mivel teljesen megvagyok győződve , hogy a nemesség kivált számot vetvén magával, lemondván a fényűzés egyrészéröl, elbírandja azon terhet, mit a KK. és RR. izenete magában tart. Felszólítom azért a mlgos Fö-RR. minden egyes tagjait, méltóztassanak a házi adóra szavazva, ahoz hozzá járulni. Gr. Csáky Tivadar, szepes-megyei örökös főispán: — Tökéletesen megvagyok arról győződve, hogy a kor igényei, hazánk felvirágzása s annak szükségei kivánják azt, miszerint a magyar nemesség egy nagyszerű áldozatot tegyen, értem ez által az adó-mentességröli le mondást. Es nem hiszem, hogy találkozzék valaki közöttünk, a ki ezen áldozat alul menekülni kivánva magát kivonná; — a KK. és RR dek izenetökben felkarolják a házi adó eszméjét, s liát-térbe szorítják az adónak minden egyéb nemeit. Előre bocsátom azt, hogy én adózni igen is kívánok, sőt még tovább megyek, mint az előttem szólt mlgos urak, midőn azt mondom, hogy én sokat kívánok adózni t. i. annyit, mennyit bár ki, s mennyi szükséges arra, hogy a szükségek fedeztessenek , hogy annak eredménye, haszna, és sikere az országban éreztessék. Megvallom nagy rokon szenvvel nem viseltetem a házi adó iránt s az adónak azon sok nemei közül inkább mást vennék ki, — mint ezt például — mert úgy találom, hogy a hadi adó felválalása kevésbé veszélyeztetné sarkalatos jogainkat, t. i. az adómentességet, mert az országgyűlésről országgyűlésre ajánltatnék fel a nemesség által, s egyenesen
