1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848

1848 / 20. országos ülés

XX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 14-én 1848.

KK. és RR. középkorban a nemesség a mostanitól csak abban különbözött, és ezt sokan nem akarják hinni, hogy egyedül *ösneteheni- ö viselte a statusnak minden terheit, és büszke volt arra, hogy a háta megett csoportozó parasztságnak dölyselés tárgya- fösen mondhatá: „saját pénzemmel, és ön véremmel védelmezem a hazát, ez az én dicsőségem!“ Szóval a status fentartása, s annak minden terhei viselése volt hajdan a nemességnek büszkesége. Az óta lerakván köteleztetésének vas-ingét, privilégiumait fütött szobákban élvezi, megosztozva a néppel úgy, hogy minden teher és köteleztetés annyira nem az övé, miszerint ha Magyarországnak egész nemessége valami csudálatos fatum által egyszerre megszűnne létezni, a status teherviselés tekintetében még csak egy zökkenést sem szenvedne. Itt az éles különbség, itt helyeslem tisztelt barátom b. Wenkheim Béla vélekedését, hogy épen az aristocratiának, legfőbb kötelessége jogaihoz köteleztetéseit arányosítani, sőt megfordítva, ön magának több köteleztetést követelni, mint a mennyi jogot neki a status felajánlott. Úgy látszik, ezen kitérés talán unalmas is, de nem dispensálhattam magamat attól; mert egy harmadik mystificatiónak sajátságos stádiumában vagyunk, nevezetesen 11 évvel ezelőtt, midőn a reform párt emberei ki-tüzték lobogóikat, akkor a conservativ tábornál az annyit tett majd csak nem, mint revolutionalis sympathiákkal bírni, — most 11 év múlva hála az égnek! egy vélekedés van a magyar felső házban, csak azon különbséggel, hogy pártunknak ezen egyedüli s elvitázliatlan dicsősége már nem mienknek mondatik, hanem megfordítatik, mintha a túlsó részről initialtatott volna ezen dicső isteni eszme, s pártunk némellyek által azon színben állítatik elő, mintha neki csak közönyös szerep jutott volna osztályrészül. A vitatkozás mezején tovább menni nem akarok, a tárgyat megérettnek lenni látván, de különben is nem ollyannak, hol capacitátió szóbeli előadások utján eszközöltethetnék, — csak egyszerűen minden indoklás nélkül azokhoz csatlakozom, kik a házi adó mellett szavaztak, és azért tisztelt barátom b. Wenkheim Bélával szavazván, a házi adót és az országos pénztárt együtt és egymás mellett összeköttetve pártolom.

Nádor ö cs. hír. fensége: — Ha a mltgos szónokot jól értettem, gr. Waldsteinról azt mondá, hogy a jelen nem lévő hg Eszterházy véleményét jelenté ki. — Meg kell vallanom , hogy ezt sem nem hallottam, sem nem értettem, mert ha illy értelemben történt volna az előadás, azt én a fenálló törvények nyomán bizonyosan szó nélkül nem hagytam volna.

B. Vág Alajos: — Sajnálom, hogy beszédem elején, mint kiilöncz fogok fellépni, mert ollyannal fogok fellépni, mit még megpendíteni nem hallottam; de róla nem telietek, mert gondolkozásomat meg nem tagadhatom, s azt olly könnyen tenni nem is fogom. — Én a nemesség teherviselésének szükségét elismerem, a csak azért nem mondom világosan ki azt, hogy a házi adó elválalásának szükségét át látom e vagy nem? — mert annak viselésére az 183Gki törvény hozó test az úrbéri telkeket és zselléreket adó alapjául már letette. Szeretnék tehát legelőször is arról meggyőződni, hogy az 1836-ki évben a nemesség által örök időre letett adó alapja képes-e elviselni a házi adó terhét, vagy nem? Hogy tehát erről meggyőződhessünk, utasításba óhajtanám az országos választmánynak adni azt, hogy dolgozzon ki legelőször is egy olly tervet, mellynek használása által a jelenleg házi adó körül történt visszaélések korlátoztassanak, mert meggyőződésem az, hogy nem annyira az adó mennyisége, mint annak igazságtalan kivetése, és a kezelés körül történt roppant visszaélések teszik az adót jobbágyainkra nézve terhessé. Azon esetben tehát, ha meggyőződhetünk arról, hogy: „a visszaélések korlátozása mellett sem képesek jobbágyaink a háziadó terhét elviselni“ — czélszeriinek találnám azon esetben azt, hogy: „vegyük a házi adónak egy részét át az országos pénztárra,“ — melly rész közé számlálnám például az állandó törvényszékeket, továbbá, az újonnan építendő utak , és hidak csináltatását, mert hiszem, közben vetöleg legyen mondva, a nélkül is leginkább mi nyargalhatunk azokon tátosainkal — továbbá, a megyei épületek fentartását, mellyeket a szó legszorosabb értelmében a nélkül is a nemesség használ, sőt tisztválasztás, és követválasztások alkalmával ott ront és bont is. Világos tehát abból, mit eddig mondottam az, hogy én terheket viselni kész vagyok, de világosan kimondom egyszersmind azt, hogy feltételeket, illendő befolyást és garantiát követelek, s pedig azért, mert ok nélkül és befolyás nélkül áldozni teljességgel vaktába nem akarok. De nem is gondolom, hogy volnának közöttünk ollyanok, kik a haza oltárára áldozni teljességgel ne akarnának, — hogy pedig a többség áldozatokat tenni hazánkért nem akarna, azt teljességgel el nem hihetem. Igen is, minden szükséges áldozatokra kész vagyok; de az áldozatok szükségének meghatározásába s az áldozatok kezelésébe áldozatomhoz aránylag óhajtanék befolyást gyakorolni, — és, csak illy viszonyok között állítom azt, hogy a közös teherviselés által erösitendjük aristocratiánkat. De ha áldozatomhoz aránylag annak kezelésébe befolyást nem gyakorolhatnék, ezen haladási kérdést nem láthatnám másnak, mintegy nem czélszerü és a magyar aristocratia eltemetésére ezélzó haladásnak, — s attól félek, hogy ez azon feltétel, melly az egész közös teherviselést megfogja buktatni, de tudva azon magyar közmondást. hogy egy fecske nem csinál nyarat, mint vélekedésemhez leg közelebb állót mélt. grófSzéchen Antal indítványát pártolom.

Gr. Teleki Domokos : — Midőn ma tisztelt barátom gróf Széehen Antal úr felszóllalt, azt hittem, hogy igen kevés marad e tárgyban mondani valóm; mert meg valék győződve, hogy miután a tegnapelötti napon általlátta, miszerint indítványa a mélt. Fő-RR-et igen különös állásba hozta, a mai napon indítványát némileg módosítandó s azon irányhoz, mellyet már a mélt. Fö-RR. tegnapelőtt is kijelöltek, közelebb fog járulni. Azonban tisztelt barátomnak szavai semmit egyebet nem foglaltak magukban, mint tegnapelötti beszédének felvi lágositását, mellyben igazolni kívánta mindazokat, kik indítványára azon szempontból szavaztak, mert házi adót kívántak, valamint azokat is, kik azért szavaztak reá, mert házi adót nem kivántak. Én t. barátom czélzatát legkevésbé feketíteni nem kivánom, s úgy hiszem, hogyha ezt tenném, nemcsak a parlamentaris szabadság,