1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
XX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 14-én 1848. 185 és szóltak a házi adó mellett, mégis a gróf Széchen Antal által indítványozott válaszizcnetet pártolták, holottKK. és rr. azon izenetben legkisebb sympathia sem létezik a házi adó elfogadása iránt. — Mi magát a tárgyat illeti: tókéletesen egyetértek b. Wenkheim Bélával, és nem philantropismusból, sem democraticus institutiók utánilcl<:,s ‘irgY*vágyból, legkevésbé communisticai tendentiákból indulok ki, hanem tisztán aristocraticus szempontból veszem fel azt, és igy a közös teherviselés elvének elfogadására, és az adómentesség privilégiumának felfüggesztésére és eltörlésére szavazok. — Szavazok pedig azért; mert ha átvizsgálom a históriát, azt tapasztalom , hogy mindenütt, hol az aristocratia természet elleni privilégiumaiban találta palládiumát: ott silány állapotra jutott, olly országokban pedig, hol magát a néppel egyesítette és sympathiát gerjesztett a népben maga iránt, ott az aristocratia azon szerepet játsza, mellyet játszania kell, t. i. mint Angliában, hol befolyása van neki mind fen mind alant. Most átmegyek a szavazásra; én a t- RR. izenetét, habár az elvekben egyetértek is, eleitől végig nem pártolhatom, egyebet nem említvén meg csak az utolsó §-t, hol az országos választmány kiküldését ajánlják, és annak kezét meg akarják kötni, azt részemről nem pártolom. — De még kevésbé pártolhatom a gróf Széchen Antal által indítványozott válasz - izenetet, mert jóllehet a közösteherviselés elve általunk ki van mondva, abban mindazáltal csak a közpénztár emlittetik, és a házi adó nem, valamint a hadi adó sem. Én pedig egyikbe a másik nélkül fizetni nem akarok s egyetértek Temes megye t. helyettesével és az izenetet az ö előadása szellemében feltéve, tökéletesen pártolom. Gr. Vay Dániel: — Alkotmányos életünk igen sok hibái között a megyékben ismerek egyet, mellyel a restauratió embereinek sok bajuk van; és ez az úgy nevezett plenipotentia. Jól tudom, midőn eddig szóltam, hogy a meltóságos Fő-RR-ek azt fogják gondolni: mit akarhat ezen ember most a plenipotentiáról beszélni? — Hogy hosszas ne legyek, egyszerűen csak azt mondom: hogy a plenipotentiákat itt is rosszalván, méltóságos gróf Waldstein János úrnak kifejezését, mellyel herczeg Eszterházyról szólván, egyúttal annak szavazatai mint egy szerette volna helyette kimondani, vagy legalább arra czélzott, teljességgel nem helyeselhetem, azt minden parliamentaris törvénnyel incompatibile-nek, zavart okozónak, illoyalisnak — szóval: nem ide tartoznak nyilvánítom. Az ügyre vonatkozólag, megvallom úgy voltamezen igen fontos ügygyei, mint sok más fontos ügygyei, miszerint folytonos meglepetésnek vagyok tapasztalója, 1-ször az illasiók legkellemesbikében ringattattam, mert nem voltam azon vérmes reményben , hogy a méltóságos főrendi táblánál a közös teherviselés elve átalános sympathiára számolhatna; melly illusiót nevelte még az eddigi szavazóknak hallása; midőn gróf Széchen Antal indítványát először hallám , és olvasám , azt nehezen foghattam fel; — későbbi előadásában mondott indokolásai után, csak hosszúságot látok benne, s azt ismét csak úgy értettem mint a múlt alkalommal; nevezetesen láttam hosszas kikerülését annak, miszerint a házi adót teljességgel megérinteni nem akarja, de ellene sem akar szólani; — 2-dik beszédében azt mondván ; hogy a házi adót garantiáktól föltételezi, mint a külföldi parliamentekben szokás, hol az indítványozó a tárgyat bővebben meggondolni, s annak életbe léptetését bizonyos kellékektől felfüggeszteni akarja. Eg}- vélekedésben vagyok e részben én is a méltóságos gróffal, ki szinte felakarom függeszteni a dolgot az orságos választmány által nyilvánítandó biztosítékoktól, csak azonegy különbséggel, hogy az országos pénztárt is felfüggesztem azoktól , és garantiák nélkül sem egyik, sem a másikat elfogadni nem akarom; és igy ha van, mit gróf Széchen Antal indítványában nem helyeslek, az abban áll: hogy a biztosítékoktól a mlgos gróf csak a házi adót függeszti föl, és azt nem mondja ki az országos pénztárra nézve is. De még sokkal inkább feltűnő előttem Liptó megye tisztelt főispánjának szavazata, ki azon térre hozott engemet, miszerint ha ellettem volna is határozva igen hosszasan vitatni a házi adó ügyét, lefegyverkeztetve érezném magamat általa, mert az ügy. nek erősebb szónoklatra nincsen szüksége, és én, mint hő pártolója a házi adónak, e részben dispensálva érzem magamat a további szólástól, és csak köszönetét szavazok a mélgos úrnak azon megjegyzéssel, hogy szavazatában már ö mélgát követni nem fogom- Az előadottakra felelve, teljességgel nem csodálkozom azon, hogy a nem adózás, subsidionalis rendszer, és immunitás mellett még most is emelkednek szózatok, mert átlátom, mint bárki, a mélgos Fö-RR-ek közül, hogy egy nemzetnek nincs nehezebb stádiuma, mint az, mellyben az átalakulás terére lép, és ha szabad hasonlatossággal élni, azt a selyembogárnak azon állapotához hasonlítanám, midőn a befonás perezéhez közelít, és egy vélekedésben vagyok Bács megye tisztelt főispánjával abban, hogy boldogok azon nemzetek, mellyek az átalakulás korszakán már keresztül küzdötték magukat; de én tovább megyek mint ö, és azt mondom : hogy legnehezebb az átalakulásnál az immunitások , kiváltságok megszüntetése s a feudalisticus elemektöli búcsú vétel, jelesen olly nemzeteknél, mellyeknek alkotmányos institutiói complicáltak; és még tovább megyek ezeknél: ismét legnehezebb azon nemzeteknél, mellyeknél az alkotmányos szerkezetet pactum eonventumok complieálták. De sajátságos dolog, hogy mind a mellett hogy a complicált szerkezetű institutióknál legnehezebb azon átalakulási lépést tenni, épen illy statusoknál mutatkozik az átalakulásra a legnagyobb szükség, és az átalakulási térrei lépés azoknak egyedüli sál vatelája. Ennek példáját látom Angliában , melly nagyságának alapkövét akkor tette le, midőn a provinciák feletti viták megszüntetvén, és azokkal bizonyos ideig felhagyván, az 1829-ki parliamentbe az érdekegység terére ment által, és pedig nem annyira az alsó, mint a hivatását felfogó felső ház legerősebb részvéte következtében. A világ-történet tapasztalása szerint Anglia, Saxónia és Róma példáját említem fel, melly bizonyítja hogy a complicált szerkezetű, ellenkező vallásu, és divergens institutiójú statusok csak egy úton lehetnek nagyokká, t. i. az érdekegység megközelítése által, mellynek első sarkköve a közösteherviselés elve, és e részben én mlgtokkal már nem vagyok egy vélekedésben, hogy a középkor kiváltságaiban osztályos nemesség még most se vegyen részt a statusnak ez idő szerinti ezen egyetlen egy köteleztetésében; mert fogalmam szerint a Fő-Rendi Napló. /. köt. 4 i
