1847-1848 Főrendi Napló • Felséges Első Ferdinánd ausztriai császár, Magyar- és Csehországok e' néven Ötödik Apost. királya által szabad királyi Pozsony városába 1847-ik évi november 7-ikére rendeltetett Magyar-országgyülésen a' méltóságos Fő-rendeknél tartatott országos ülések naplója. / Pozsonyban / Az országgyűlési Irományok Kiadó Hivatalában. / 1848
1848 / 20. országos ülés
184 XX. ülés Fö-RR. naplója. Januar 14-én 1848. KK. és RR. tárt fektetni, mellyliez az adózó, p. o. 200. ezer forintal járulna : ez csak kijátszása volna azon alapelvnek, lü^teberví- mellyet pártolok. Egyébiránt miután még sokan akarnak szólani ; beszédemet bevégzem, és azon esetre, ha a Műtárgya-tek. KK. és RR-ek izenete a többség által el nem fogadtatik, báró Ambrózy Lajos ö méltósága indítványához csatlakozom. B. Rédl Imre : Engedelmet kérek, ha mai beszédemet tartózkodva kezdem, mert nyilik előttem egy nagy tér, mellynek végit nem láthatom, vannak benne sok termékeny szép virágok ; de veszélyes posványfóldet is találhatnánk benne. Az ország jövedelmeket kíván. Ismerem a civilisatio ajándékát, a fizetés szükségét; de az avval történendő visszaéléseket is. — Bármi szépeket mondunk is mi itt; Pozsony város falain túl mégis a nemesség többsége nem akar fizetni; még nagyon ragaszkodik ezen régi szabadságához. És talán az országgyűlés kebelében is rejlik ez iránt némi rokonérzés. Bács megye nemességéről — kinek sorsától az enyimet el nem különíthetem — bizonyosan állíthatom : hogy a nemesség a közös adóztatástól irtózik ; magát ez által lealacsonyítva tartandja. A seb, mellyet nekie okozunk, fájni fog. Nem lehet előítéletnek nevezni ezen szabadsági érzést, mellyet 800 évig, nemzetisége fentartása mellett biztositani tudott a magyar; nem nevetségessé tenni, ha adózás nélkül is olly soká, nyugodtan el tudott élni. A philosophusok még eddig be nem mutatták : vájjon szerencsésebb-e a szabad lelkű caucazusi cserkesz erdejében a tiszta ég hajlata alatt? vagy a londoni lord, ki pompás házában nyugvó helyet nem talál ? mert mindig fejét töri, s aggódik, miképen fog a naprólnapra növekedő status szükségeknek eleget tenni, és ki, ha a nap sugárait akarja látni, hazáját elhagyni kénytelen. Nem akarok e sarkalatos törvényünk panegyricusába ereszkedni, annak ideje s helye csak a múlt országgyűlésen lett volna; mindazonáltal el kell ismernem, hogy az adóztatásnak jó oldala is lehet; jelesen : hogy a kényszeritett adóval adósságainkat is fizetni tanulni fogjuk, és hogy felébresztvén mély álmainkból, az ipar karai között az elszegényedés ellen menedéket fogunk keresni. De épen mert kedvetlen és ismeretlen uj dologhoz fogunk, mérsékletesen kell bánni a magyar nemessel, ki mindent inkább tűr, mint erőltetést, önkényt és elnyomatást; nehogy jövő országgyűlésen le rontsa azt, mit most építeni akarunk. Azért józan megfontolásra időt kell engedni; biztosítani kell a nemességet, hogy pénzével pazarlás nem történhetik, adni kell szükséges garantiákat, és olly czélokat kell kitűzni, mellyeknek jótékonyságát a nemes valóban érzi, kevéssel kezdeni, és meg kell szüntetni azon félelmet, hogy a jövőben növekedő terheket viselni nem leend képes. Hogy pedig ezen félelme nem képzelődés, azt a KK. és RR-nek eddigi eljárása is megmutatja. A múlt országgyűlésen csak országos pénztárról, s ajánlatképeni fizetésről 3 évre volt szó, most már több-nagyobb és súlyosabb rendes teherviselések kívántainak. Vagy ez a t. KK. és RR. részéről tán csak régi tactica uj köntösben? Hiszen lehetetlen, hogy a t. KK. és RR. múlt országgyűlésén a Fö-RR. tiszta akaratát és őszinteségét el nem ismerték volna, midőn ezek az új teherviselésnél mérsékletességet ajánlottak; midőn azt hitték, hogy egy milliomot könnyebben lehet fizetni és beszedni, mint hármat. De örültek azon, hogy alkalom és ürügy adatott megint adómentesen haza menni. Majd meg fogjuk látni, mit teendnek most a t. KK. és RR., ha újonnan kezet nyújtunk, és a főelvet elfogadjuk; majd meg fogjuk látni, ha őszinte válaszunk viszhangra találand-e, ha a tevés terére lépünk, valóban ők ezt elfogadják-e ? Es minthogy gróf Széchen Antal tisztelt barátom indítványa szerint a közös teherviselésben, s az országos választmány kiküldésében, úgy a fökérdésekben a t. KK. és RR.kel megegyezünk, és csak a választmánynak — melly a múlt ország gyűlési munkálatokat kellőleg használni köteles leend, tágasabb utasítást kivánunk adni a t. KK. és RR-nek, hogy a kimondott elv miképeni applicatiójában, és a garantiák felállításában egészen szabad keze legyen, és minden ide tartozó különbféle kérdéseket jól megfontolhasson, és hogy mindenféle kutforrásokról, költségekről, és az azokat biztositó garantiákról tökéletesen kimeritö javaslatot kidolgozhasson, — nekünk tökéletes megbirálási és elvagy el nem fogadhatási szabadságunkat fentartván, ezen indítványt elfogadhatónak vélem-Gr. Széchen Antal: — Nem szokásom a megtámadások miatt a tanácskozást hosszabbítani; annálfogva arra, mit egy mélt. úr a másik részről felhozott, röviden fogok nyilatkozni, és csak azt mondom, hogy lépéseim igazolására nem mondhatott volna a t. méltoságos úr helyesebbet, minthogy indítványomnak mai magyarázatában nem talált fel egyebet, mint a mit tegnap előtt mondtam, ez azon szándékomat tanúsítja, hogy csak azt akartam a mélt. Fö-RR-ek elébe tisztán állítani, mit a múlt alkalommal mondtam. És ezt azon egyeztetési szándékból tevém, mellyet, hogy a mélt. gróf mystificatiónak keresztelt, sajnálom. Mystificatio lehet a törvényhozás eljárásában , a nélkül, hogy valaki azt szándékosan tegye ; és igy talán az is fogja magát mystificálva találni, ki a t. RR-nek a házi adó iránti javaslatai elfogadja, azon reménnyel, hogy neki annak idejében sikerülend keresztül vinni értelme szerint minden biztosítékokat. Szándékom nem volt más, mint a bizottmány kiküldetését lehetővé tenni, minden elvharczot kikerülni, és mindenkinek, valamint azoknak is, kiknek véleménye egyenesen részletektől fóltételeztetik — szabadságát fentartani. Egyébiránt mi a mystificatiónak szántszándékos akarását illeti: azt parlamentaris kifejezésnek nem tekintem, mert szándékot, akaratot kétségbe vonni nem lehet. És bízván azon eljárásomban, mellyet a mélt. Fö-RR.ek között eddig is tanúsítani szerencsém volt; bízván a mélt. Fö-RR-nek igazság érzetében, miután sem eljárásom, sem eljárási modoromhoz mystificálás nem fér: ezen vádat egyszerűen visszautasítom. Gr. Zichy József: — A közös teherviselés elvét hoszasabb okoskodásokkal támogatni valóban erö-s idő pazarlás lenne, mert ez iránt egy az értelem , annyival inkább, mert a mélt. urak örömüket kifejtették a kózösteherviselés elve elfogadása mellett. Én pedig nem annyira örömemet, hanem csudálkozásomat jelentem ki, hogy olly tárgyban, minő a jelen, mellyben olly közelítés volt, már két napja tanácskozunk. De még inkább csudálkoztam és bámultam némelly uraknak előadásain, kik — bár úgy szólván — mint apostolok léptek fel
